Bezár a bazár..

29-30.: Egy szakasz lezárul, egy új élet kezdődik !ZÁRÓRÉSZ!

Sziasztok kedveseim!

Tudom, rettenetesen nagy bocsánat kéréssel tartozom,amiért eltűntem...de az életem rohan, és nehéz vele tartani a tempót. De ahogy ígértem, itt a folytatás. Ez a rész nagyon különleges. Talán a legkülönlegesebb mind közül. Hogy miért?

Mert..

Az Another One utolsó részét olvashatjátok most!

Most felmerülhet bennetek sok minden, főleg hogy Miért?!! vagy Most jöttek össze,ne már! Megnyugtatok mindenkit..

Ez csak az 1. virtuális "könyv". Összesen nem tudom,mennyit írok, de a második már biztos. Most néhányan,vagy talán mindenki hülyének nézhet, hogy könyv, hol van ez könyv...azonban nekem az Another One rettenetesen fontos, mert ez az első olyan irományom,amit befejeztem, és összesen 104 A4-es lapnyi terjedelmű!! Ezért egy hatalmas

KÖSZÖNÖM JÁR NEKTEK KEDVES OLVASÓIM!! NÉLKÜLETEK NEM JUTOTT VOLNA IDÁIG A TÖRTÉNET!! EGY IGAZI KÖNYVET ÍRTATOK VELEM! KÖSZÖNÖM, SZERETLEK TITEKET!! ♥♥

:'))

A 2. "könyv" címe Only One-Szívek harca . Már készen is van a blog hozzá. :) Ha van kedvetek, nézzetek be, hátha a dizi is ad némi kedvcsinálót, mire felkerül az első rész: www.onlyone.blogzona.hu

Az előző részhez mindenkinek rettenetesen köszönöm a komikat!! Vivacious drágám, neked külön köszönöm,hogy szánsz rám időt! ♥

AZ ANOTHER ONE CSALÁD PEDIG A LEGJOBB CSALÁD A VILÁGON! ♥

Na, de nem szaporítom tovább a szót...íme, az Another One ZÁRÓRÉSZE!

Puszil és ölel sokszor mindenkit: Excalibur ♥

-Csrrrrrrr.- Kelletlenül szorítottam össze a szememet. Egy pillanatra azt is elfelejtettem,ki vagyok. Kelletlenül tapógatózni kezdtem a takaró finom anyaga alatt abba az irányba, amerre a kellemetlen zaj okozóját sejtettem. Ujjaim aztán hirtelen hozzá értek egy puha és selymes felülethez. Nyűgösségem hirtelen nem is volt már olyan fontos. A szívem egy pillanatra megállt, és kivert a víz, ahogy ujjbegyeimmel óvatosan simítottam végig a mostmár kicsit érdesebb felületen. Aztán hirtelen két erős kar, amik vélhetően eddig is öleltek, erősebben fonódott körém, és egy jól eső mormogást hallottam pár centire a fülemtől. Meleg szuszogás csiklandozta a nyakamat, én pedig észrevétlenül megmozdultam. Egy meleg, izmos testnek ütköztem. A gondolataim kezdtek kilépni a ködből, és a szívem egyszerre gyorsabban kezdett verni. Lassan kinyitottam a szemeimet. Először homályosan láttam mindent, aztán a kép tisztulni kezdett. Elsőnek a fehér falat pillantottam meg, majd az aljához támasztott táskámat. Ezekszerint Hugh-nál vagyunk. Vagyunk. Nagyot nyelve vezettem végig a tekintetem a takaró gyűrött szélén, amíg meg nem pillantottam a kezemet. És mellette egy másik emberét. Egy olyan emberét, aki az életemet jelképezi. Az ujjbegyeim még mindig ott pihentek a csuklóján, és nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy libabőrös lesz az enyhe cirógatásomtól. Lágyan elmosolyodtam. Pillantásom tovább vándorolt, egészen a derekamig. A karja ott pihent az oldalamon. Mosolyogva vettem el a kezem az övétől, mire nem tetszését kifejezve alig érthetően mormogott valamit. Nem törődtem vele, mert arra kellett a kezem, hogy megforduljak. Óvatosan átfordultam a karjai között, mire az állába ütköztem. Puha ajkai a homlokomnak nyomódtak, én pedig szembe találtam magam a nyakával. Mélyen szívtam magamba az illatát. Ahogy a tüdőmbe áramlott, és elárasztotta lassanként az egész testemet, minden sejtem lelkendezve üdült fel. Sose értettem. Ma sem. Nem értem, hogy lehet az,hogy ennyire függünk egymástól. De főleg én tőle. Lehunytam a szemem,és pár pillanatig élveztem a közelségét. Ne nézzetek hülyének…de még így is hallottam, ahogy a szíve ritmusosan, nyugodtan ver. És ez olyan megnyugtató volt!

- Nymm.. – A mormogásra kinyitottam a szemeimet, és éreztem, ahogy az ajka rányomódik a homlokomra, és hosszú puszit nyom a bőrömre. A kezemet hálásan felvezettem a nyakához, és rásimítottam. A bőre egyből lángolni kezdett, és éreztem, ahogy a pulzusa rohamosan az egekbe szökik-az enyémmel együtt. Justin keze az enyémre simult,és ráfogott. Lassan elhúzta a nyakáról, és a homlokomtól is elhúzódott. Rosszul esett az eltávolodása, és bosszúsan pillantottam fel. Justin gyönyörű, barna szemeivel találtam magam szemben. Elakadó lélegzettel mélyedtem a tekintetébe. Féloldalasan elmosolyodott, és végigsimított az arcomon. Az érintése nyomán lángba borult a bőröm. Nem tudtam megállni mosolygás nélkül. El tudtam képzelni, hogy csilloghattak a szemeim! Áhh,kit érdekel! Justin szemei speciál úgy ragyogtak, mint két hatalmas gyémánt. Megérte az ára annak,hogy eltávolodott tőlem. De mennyire!

- Szia. – Lágyult el a tekintete, és homlokát nekidöntötte az enyémnek. Mélyet szippantottam az illatából. Megnyugtató volt így vele lenni. Békességben, biztonságban. Rég éreztem magam ennyire élettel telinek.

- Szia. – Mosolyodtam el,és lehunytam a szemem. Justin szuszogása csiklandozta az arcomat, és éreztem, ahogy a levegő lassanként felforrósodik közöttünk. A torkom kiszáradt, és hirtelen nagyon sok vér tolult az arcomba. A szívem lassacskán egyre gyorsabb tempóban kezdett verni. Hiába. Nem akartam elhinni,hogy nem álmodom. Egyszerűen felfoghatatlan ez az egész. Az,hogy itt van velem,hogy hozzám ér, hogy szeret…hogy szüksége van rám. Vele akartam lenni. Igen. Mély elhatározás szállt végig a lelkemből indulva és meg sem állt a tudatomig, sebesen kavargó tornádókat hagyva maga után. Igen. Addig akarok vele lenni,amég az erőmből telik, amég szüksége van rám. Mélyet sóhajtottam. Nem. Igazából addig,amég világ a világ. De addig lehetséges ez,amég Ő is akarja. Áhh,bolond vagy, Dia! Minek is rágódni ilyeneken,amikor még csak most kezdődött életem legboldogabb szakasza? Éreztem,ahogy Justin elhúzódik.

- Jól aludtál? – Lágyan búgó hangjára kinyitottam a szemeimet, és felpillantottam rá. Boldogságtól sugárzott az egész lénye. A szemei, a mosolya, minden sejtje. Megindító volt ezt látni. Gyengéden rámosolyogtam, és egyben zavarba is jöttem. Elvégre itt fekszik mellettem, egy atlétában és egy alsónadrágban, én meg hasonló felállításban díszelegtem. Álmodni sem mertem ilyesmiről. És most tessék. Karjai még mindig öleltek, keze pedig az oldalamon pihent. Égetett a ruha anyagán keresztül is az érintése. Pironkodva haraptam az ajkamba.

- Szerinted? Most aludtam életemben másodszor veled, de ezesetben már nem egy fának dőlve. És ha jobban belegondolok, most nem is vagy olyan hisztis,mint akkor voltál. – Öntöttek el az emlékek, és elkalandozva filozófiálgattam. Justin felhúzta az orrát, és a keze is hirtelen sztrájkolni kezdett, éreztem, ahogy lehúzza rólam. Tévedtem, mégis hisztis.

- Aha, ezek szerint szörnyű velem aludni, mi? – Pufogott, én pedig felkuncogtam. Lehetetlen egy kölyök!

- Hát persze… - Könyököltem fel óvatosan. Annyira új volt nekem ez az egész. Úgy éreztem, életem szerelmével fekszem egy ágyban, a nagy Ővel, a társammal, pedig még csak egy napja kerültek felszínre az érzéseink. Eléggé gyorsnak tűnhet mindez, de higgyétek el, nem az. Egyszerűen megöl a vágy a jelenléte után már nagyon régóta. Nekem is furcsa volt, de ösztönösen jött,amit tettem. Arcunk egy vonalba került, én pedig lágyan elmosolyodtam. Justin durcázása egy pillanatra szerelmes nézéssé változott, de persze hamar észrevette magát.

- Hiszti kapitány… - Kuncogtam, és közelebb hajoltam hozzá. Alig egy centi lehetett az ajkaink között. A szívem hatalmasat dobbant. Remegő lehelete végigfutott az ajkaimon. Ránéztem a szájára, és a torkom hirtelen kiszáradt. Akadozva sóhajtottam egy aprót. Hihetetlen. A mai napig csak ezt tudom mondani,akár hányszor ilyen varázsba kerülök. Justin mélybarna szemeiben boldogság és szerelem keveréke csillogott. Imádom..!!

- Nem is vagyok hisztis. – Suttogta szinte a számba, én pedig összerezzentem. Önmegtartóztatás,önmegtartóztatás!! Mélyen a szemébe néztem, és elmosolyodtam. Reggeli, kócos haja csak még vonzóbbá tette, vagy én nem tudom,de egyszerűen nagyon imádtam.

- Dede…a kérdésedre a válaszom pedig nem éppen..hangos. – Súgtam remegve, és megszűntettem azt a pár milimétert. Ajkaimat óvatosan és lassan érintettem puha szájához. Megborzongtam, és ismét rám tört az az új, és még is ösztönösen jól ismert villámló érzés. A szívem szinte belesajdult,annyira szeretem Őt. Lehunytam a szemem, és végig kalandoztam az egyre forrósodó ajkain. Justin keze lassan a karomra vándorolt, és gyengéden az ölébe húzott. Hogy mikor ült fel és hogyan, azt ne kérdezzétek. Én csak azt éreztem, hogy minden sejtem, az egész lényem boldogságtól sajog, és legszívesebben világgá kürtöltem volna azt a hihetetlen mély érzést,amit tápláltam Justin iránt. Ahogy a teste melege, erős karjai körbevettek, el is vesztettem minden erőmet. Hagytam, had szálljon csak ki a testemből. Karjaimat még félénken, de a nyaka köré fontam, és még mindig az ajkait kóstolgattam. Nagyon jól eső érzés járta át minden porcikámat. Éreztem, ahogy a bőre égetően felforrósodik. Meg persze azt is, hogy én lettem Miss Láva. Justin finoman magához szorított. Majd végleg legyőzött a vágy. Átvette a vezetőszerepet, és az én félénk, gyengéd kis becézgetésemet egy mély, és forró csókba fullasztotta. A villámok őrülten csapkodtak a testemben, és a szívem pedig már tuti,hogy vagy ezredjére csapta ki a biztosítékot. Nyelve gyengéden furakodott a számba, és lassú csókcsatára hívta az enyémet. Teljesen megsemmisültem. Egyik kezem lecsúszott a tarkójáról, és a mellkasára tévedt. Ahogy a tenyeremet rásimítottam az izmos mellkasra, egy pillanatra megdermedtem. Justin szíve olyan erővel dobogott, hogy ha nem én érzem, a saját kezemmel,akkor el sem hiszem, hogy ezt én váltottam ki belőle. A boldogság és a meghatottság újabb érzelem cunamiként sújtott le rám, és ez már több volt,mint amit el tudtam viselni. Minden érzelmemet egybesűrítve csókoltam vissza, és most Justinon volt a sor, hogy megremegjen egész testében. Éreztem, hogy a szorításra erősödik, és teljesen a testének simultam. Ekkora már minden félelmem, óvatosságom eltűnt. Átadtam magamat annak a rengeteg érzésnek,ami kavargott bennem. Bennünk. Éreztem, ahogy a keze végigfut az oldalamon, majd lassan közelít a nyakam felé, és végül az arcomon állapodott meg. Rettentő forró, szinte égető bőre az arcomra simult, és hüvelykujjával lassan, kör-körösen kezdett cirógatni. Erre az én kezem teljesen magától kúszott fel a tarkójához ismét, és gyengéden a hajába túrtam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz. Olyan közel akartam érezni a lelkemhez az övét, amennyire csak lehetett. Még mindig úgy éreztem-álmodom. Percekig voltunk egymásba feledkezve, amikor végül a levegőhiány véget vetett ennek az édes együtt létnek. Lihegve váltunk szét, de csak annyira,hogy egymás szemébe tudjunk nézni. A mellkasom sűrűn emelkedett, ahogy Justiné is. Mindketten kipirultan, gyémántként csillogó szemekkel néztünk a másikra. A keze még mindig az arcomon pihent. Pár perc múlva aztán lassan elmosolyodott. Mogyoró barna szemei olyan szerelmet rejtettek,amiről minden ember álmodni mer csupán. És én sem akarom, én sem tudom elhinni,hogy ez velem történik. Justin kedvesen végigsimított az arcomon.

- Aha, szóval hiperszupermega jól aludtál, kedves? – Vigyorodott el, én pedig az ajkamba harapva kacsintottam egyet.

- Ha ezt vetted le belőle, édesem… - Villantottam meg a szemem, mire a vigyora hirtelen nagyon elkajánult. Áhh, lehetetlen ellenállni neki!

- Hmm…hát, ha tudsz ennél is jobban csókolni drágám, akkor nekem már is végem,mint a botnak. – Hajolt közelebb, és nyomott a számra egy puszit. Megforgattam a szemem. Még hogy én csókolok jól!

- Persze, jó vicc. Nem is tudom, kinek kellett tartania a gyenge, törékeny testem. – Emeltem a homlokomhoz a kezem, mire Justin felkuncogott.

- Gyerekek!! Gyertek le, ebéd!! – Kigúvadt szemekkel meredtünk egymásra Hugh hangja hallatán, majd gyorsan az éjjeliszekrényre néztem. A telefonom a legnagyobb lelkinyugalommal pihent a bútoron. Villámgyorsan átvetődtem az ágyon, és hason feküdve kaptam fel a készüléket. Megnyomtam az oldalsó gombot, és kishíján leesett az állam az emeletről. Neem, ez valami vicc…

- Mennyi az idő, kicsim? – Tenyerelt fölém két oldalt Justin, és finoman rámhajolt, hogy rálásson a telefonomra. Normális esetben már szívrohamot kaptam volna, ha tudtam volna figyelni arra,mit is csinál, de ez nem volt éppen tökéletes alkalom erre. Én csak lehajtottam a fejemet, és megsemmisülten emeltem fentebb a kezemet. Justin elismerősen fütyült egyet.

- Hát, ha belegondolunk, hajnali 4-kor értünk haza, és volt vagy 5 óra,mire ágyba kerültünk, szóval.. – Kezdett magyarázni, én pedig elhúztam a számat. Na persze, végülis délután 4-ig aludni nem nagy dolog! Hirtelen éreztem, ahogy egy kéz gyengéden elhúzza a hajamat jobb oldalt a nyakamból. A szívem most bepótolta az előbbi figyelmetlenségét, és világ rekordot megdöntő sebességgel kezdett ugrálni. Egyszer elviszem egy agykúrkászhoz, hátha sikerülne kibeszélnie a gondjait, mert nem jó,hogy én szívok miatta! A gondolatmenetemet csiklandozó szuszogás zavarta meg. Már előre nagyot nyeltem, aztán megéreztem, amit nagyon vártam. Szerelmem (jesszus, de jó ezt így mondani!) forró ajkai a nyakamra nyomódtak, eléggé megrázó élményt okozva nekem. Lehunytam a szemem, és szagattottan kezdtem venni a levegőt. Justin hihetetlen érzékien és gyengéden puszilgatta a nyakamat, majd éreztem, ahogy az arcát odaszorítja a felhevült bőrömhöz. Korrigáltam a légzésemet, és próbáltam a szívemmel is tárgyalni, hogy váltson lassabb tempóra. Nagy nehezen sikerült elérnem mindezt, és így feküdtem, Justinnal, aki a nyakamba bújt. Mélyen megába szívta a bőröm illatát, amibe ismét beleborzongtam, és kicsit össze is rándultam, elvégre az csikis terület. Jaj, a csikizés..

- Szeretlek. – Motyogta hirtelen, én pedig megdermedtem egy pillanatra. Istenem, mivel érdemeltem én ezt meg..????!!! A hihetetlen, földöntúli boldogság ismét megkörnyékezett, és én pedig az arcának nyomtam az enyémet. Küszködtem az öröm könnyeimmel.

- Szeretlek. – Súgtam, és tudtam, hogy ez a szó most már többet jelenet nekünk, mint bármi más ezen a világon.

1 hónappal később

- A Magyarországra induló járat 10 perc múlva indul! Kérünk minden kedves utast, fáradjon a géphez! Köszönjük! – Harsogták a hangosbemondók, én pedig a kezemet tördelve tekintgettem a bejárat irányába. Hatalmas, harsogó ember tömeg közepén álltam Kennyvel az oldalamon, és cseppet sem tetszett, hogy alig 10 percünk maradt. Ahogy belegondoltam aznap sokadjára, hogy elhagyom Kanadát, a Green Luck Ranchot, az új családomat…mély levegőt vettem, és idegesen pillantottam a karórámra. Hol a fenében vannak már?!

- Ott jönnek. – Szólalt meg hirtelen mellettem a hústorony haverom, én pedig izgatottan pillantottam abba az irányba, amerre Ő is meredt. Egy fekete napszemüveges, fekete kapucnis fiú sietett felénk egy nővel, és két férfival az oldalán. Mindannyian szűk, zárt ruhát, és napszemüveget viseltek. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és felpillantottam Kennyre. Ő csak bólintott, és a Biztonsági Iroda felé indult. Felkaptam a táskámat, és sebes léptekkel indultam utána. Csak remélni tudtam,hogy nem fognak feltűnni senkinek. Ahogy beléptem Kenny után a helységbe, egyből megpördültem, és a felénk haladó csapatra néztem. Pár lépés, és már ott is voltak, így elálltam az útból. Mindannyian bejöttek, és amikor az alacsonyabbik férfi is belépett, Kenny becsukta az ajtót, és kulcsra zárta. Megkönnyebbülten felsóhajtottam.

- Jaj, kedveském, ne haragudj ránk, de irgalmatlan nagy forgalom van odakint. – A nő lekapta a szemüvegét, és esdeklőn nézett rám, miközben odajött, hogy megöleljen. Kitártam a karjaimat, és szorosan magamhoz öleltem.

- Semmi gond, Pattie. Csupán féltem, hogy nem jöttök el. Usher? – Egyenesedtem fel,miután alaposan megszeretgettem pótanyámat. Pattie a név hallatára elhúzta a száját.

- Közbejött neki egy sajtótájékoztató. – Válaszolt helyette a fiatalabbik férfi, és Ő is odalépett, hogy megöleljen.

- Hiányozni fogsz, Dia. – Mosolygott rám, és egy barackot nyomott a fejemre. Én csak elvigyorodtam, és már éreztem a torkomban liftező gombócot.

- Jaj, Dia…örökre a család tagja maradsz, és ígérd meg,hogy azért néha eljössz még hozzám. – Szorított magához az alacsonyabbik férfi. Könnyes szemekkel öleltem át én is, és nagyot nyeltem.

- Hugh…köszönök neked mindent! Mindent! És hidd el,ahogy tudok, és engedi a pénztárcám, jövök. – Engedtem el nagy nehezen. Mély levegőt kellett vennem. A helységben hirtelen mindenki együttérzően pillantott rám, és Rá. Ő maradt utoljára. Az órámra pillantottam, és fájón sajgó szívvel láttam, hogy mindössze 6 percem van a repülő indulásáig. Mély levegőt vettem, és felé fordultam. Nem mertem kinyitni a szemem, egyszerűen képtelen voltam úgy nézni Rá,hogy hetekig nem látom. Hirtelen aztán éreztem, hogy egy meleg, puha kéz az enyémhez ér, és gyengéden megszorítja az ujjaimat. Az érintésére muszáj volt ránéznem. De ahogy kinyitottam a szememet, egyből könnyek lepték el az arcomat.

- Dia… - Nyögte halkan. Mogyoró barna szemei fájdalmasan csillogtak, és szinte esdeklőn nézett rám. Nem bírtam elviselni egyszerűen, hogy itt kell hagynom.

- Justin. – Tört ki belőlem a sírás, és a nyakába borultam. Szorosan, amennyire csak az erőmből tellett, magamhoz öleltem Őt. A könnyeim megállíthatatlanul patakzottak. Éreztem, ahogy erős karjai a derekamnál fogva ölelnek. A nyakába fúrtam az arcomat, és mélyen magamba szívtam az illatát, ahogy az két szipogás közben lehetséges volt. A teste melege egy fajta életelixír volt számomra. Ha elhagyom, meghalok. Tudtam, hogy csupán két hét…csupán??!! Az elmúlt egy hónapban mindig együtt voltunk. Mindig. Rengeteget lovagoltunk, hülyéskedtünk, nevettünk….Sírva markoltam a pulcsijába, és nem akartam elengedni. Összeszorítottam a szemeimet. Reméltem,hogy ez csak egy rossz álom. Amiből fel tudok ébredni. De nem.

- Shh…két……. – Nyögte, és a hátamat kezdte remegve simogatni. A hangja remegett, és ettől csak még jobban kétségbeestem.

- Két..hét..és megyek hozzád. Ígérem édesem, ne adjuk fel…ne adjuk fel már most. – Súgta a végét a fülembe elfúló hangon, és gyengéden a nyakamba puszilt. Testem teljesen az övének préselődött, és nem akartam, hogy ennek vége legyen. De akármilyen nehéz volt,be kellett látnom, hogy igaza van. Ki kell tartanom mellette. Nem adhatjuk fel…Nem! Összeszorítotott szemekkel húzódtam el tőle, és a homlokának döntöttem az enyémet. Justin mélyeket lélegzett. Éreztem rajta,hogy Őt is megviseli mindez, nem csak engem..

- Szeretlek. – Súgtam kétségbeesetten, és könnyes szemekkel néztem rá. Nem éreztem magamat elég erősen ahhoz, hogy nélküle tegyek most már bármit is. Nélküle minden erőm elszállni látszott. Justin a szemembe nézett, és megannyi érzelem tornyosult az arcára. Nem válaszolt semmit, csak a szemembe mélyedt. Majd hirtelen az állam alá nyúlt, és ajkát erősen az enyémre nyomta. A könnyeim ismét feltörtek, és lávaként folytak végig az arcomon. Ez a csók fájdalmas, szenvedélyes, kétségbeesett és szerelmes is volt egyben. Minden, minden benne volt,amit éreztünk.

- Dia.. – Hallottam Kenny hangját. Tudtam, mit akar mondani. Nehezen, de félbeszakítottam a csókunkat. Még egyszer, utoljára Justin szemeibe néztem. Azokba a mogyoróbarna, csodálatos szemekbe. Viszonozta a pillantásomat, és a kezemért nyúlt. Értetlenül figyeltem, mit csinál. Lassan felemelte, és a szemembe nézve puha ajkait a tenyerembe nyomta. Lágyan elmosolyodtam. Jaj, édesem!

- Szeretlek. – Mondta és a szemében hatalmas határozottságot és akaratot láttam csillogni. Ott, és akkor éreztem, hogy igen, igaza van. Végig tudjuk csinálni. A gondolataimba merülve lassan Kenny után indultam, és mindenkinek integettem. Justin utoljára gyengéden rám mosolygott, majd eltűnt az ajtó mögött. Kennyt még megöleltem, és nagy levegőt véve szálltam fel a repülőre. Ahogy a kényelmes, krémszínű ülésbe süppedtem, és a kék eget kémleltem, rájöttem két dologra. Az egyik az,hogy lezárult egy szakasz a történetemben. Már soha, semmi nem lesz ugyanolyan,mint régen. A másik pedig, hogy számomra egy új élet kezdődik. Egy új élet, ami nem csak jót rejt magában. Hiszen nincs olyan lét, ami csak jó dolgokból áll. De ez az élet kínált nekem valamit, amivel tudom, bármit túlélhetek. Egy szerelmet. Egy olyan ember szerelmét, akit előzőleg, mondhatni, utáltam. És ez az új életem túlélésének titka: egy szerelem, amely utálatból született.

The End

~Jó híííír!!!~

Sziasztok kedveseim!!! ♥

Jaaj,de hiányoztatok máááááááár!!!!!!!!!!!*-*

Sajnálom,hogy ennyire eltűntem,de most vagyok túl a fecske avatón,és hát no comment...teljesen kipurcantam, össze-vissza szívattak minket, szerencsére az osztályunk nyerte a fecske hetet!! Éljenek a 9.A-sok!!! :D ♥

Nos, térek is egyből a tárgyra!

Tudom,hogy már egy hónapja..(jesszus..O.O) nem volt rész,és rettenetesen nagyon SAJNÁLOM!! De piszok nehéz a biosz tagozat..:/

Most viszont a hírem az,hogy mivel vége a fecske hétnek,van időm szusszanni,és találjátok ki,még mire...na?? Igen, jól gondoljátok..

♥♥♥ÍRNIII!!!!!!♥♥♥

Nem ígérem,hogy piszok hosszú rész lesz, de igyekszem vele! Hétvégén 1000000000%,hogy felkerül, és remélem,hogy nem csak egy rész!!:DDD

Nagyon hiányoztatok már, és sokszor puszilok mindenkit!!

Hamarosan érkezik a folytatás!:) Most viszont megyek és alszok egyet..éjszakára legyen erőm írni!:P:D

Ölel mindenkit:Excalibur♥

(Addig is tessék,egy kis meglepetés..:P Ezen ráfogom még én is,hogy helyes!:) Hogy miket írok itt az álmosságtól meg a kimerültségtől..:D:P)

~Bejelentés!~

"Szünetet tartunk :/"

"A blog suli miatt szünetel. :("

Olvasom ezeket sok, kedvelt blogomnál. :( Meg sok másiknál is..

hát srácok, megtudtam ebben a két napban sok mindent a giminkről.

Először is, az osztályom...hmm...elmegy kategória. Vannak negatív-pozitív arcok,de ez mindenhol így van, azt hiszem. Tudjátok..nagy vagányok,csendesek, pláza p*csák, stb...

Másodszor,hogy heti kétszer lesz 7 órám, a többi nap 6. Ami azt jelenti,hogy lesz,hogy délután 4 körül esek haza. Remek (Y).

Harmadszor,hogy naaagyon nehéz évem lesz,mert a tanárok minden órán feleltetnek,íratnak..és rengeteg a tanulni valóm! :(

Negyedszer pedig...

ebből kifolyólag a részek hetente, vagy isten ments, két hetente fognak érkezni. SAJNÁLOM,DE NEM TUDOK MIT CSINÁLNI!:'(

Most pedig egy valami,ami böki a csőrömet..

hova lettetek?! o.O

FÉLRE ÉRTÉS NE ESSÉK!!!! NEM A KOMIK MIATT ÍROK!!! ÉS NEM SZÁLLTAM EL MAGAMTÓL!!!

Csak...nem tudom,hova lett az olvasói köröm fele. :( Az előző részhez 20 komi is összejött, igaz,benne az enyémek, de a többség a tietek. Pontosabban 16 db. Most pedig 7?! :( Srácok, megértem,ha unjátok..de akkor azt is írjátok meg! Nekem mindegy, csak mondjátok el a véleményeteket,ha jó,ha rossz,mert ez nagyon nem jó így. :(

Bocsánat,nem akarok hisztizni,csak na..értitek >.<"

A következő héten hétvégén várható rész, de lehet,hogy ezen a hétvégén is tudok írni..

Mivel nekem ritkán lesz időm írni, nektek meg sok időtök lesz komizni,így kérek mindenkit, aki még nem tette, fejtse ki a véleményét az utolsó részhez! Ha nincs rá igény senkinek, nem folytatom! Vagyis magamnak tuti..csak a blogra nem.

Remélem,megértitek,miért fontos ez nekem! Ahogy már mondtam,ez a blog értetek van! Miattatok létezik,miattatok kerülnek fel a részek. Kérlek titeket,ha rossz,ha jó, tessék megírni!

Köszönöm előre is!:)

Majd felnézek még! És az utolsó részhez komizzatok,ne ide! Köszönöm! <3

Szeretlek titeket,és kívánok mindenkinek kellemes(??) sulis évet!

Puszii

Excalibur♥

28. Wild Souls-A premier est 3. "Köszönöm,Sors!"

Kedves olvasóim!

Meghoztam a folytatást!:D Ma nem tudok sok mindent mondani..:P Talán annyit,hogy..

MEGÁLLTAM A FEJLŐDÉSBEN!

Két embernél is olvastam olyan hihetetlen dolgot,hogy komolyan itt bőgtem,mint egy idióta...

TamiiBelieber volt az egyik...AZT ÍRTA,HOGY A PÉLDAKÉPE VAGYOK! GYEREKEK,EZ MÁR ESKÜSZÖM....LEHETETLENEK VAGYTOK!♥:') TUDJÁTOK,MENNYIT BŐGTEM?!

KÖSZÖNÖM!♥

ÉS HA EZ MÉG NEM LENNE ELÉG...

(MINDENKI KAPASZKODJON!)

vivacious az én !!példaképem!! pedig így nyilatkozott...:

Excalibur♥...erről az egy szóról hirtelen annyi minden jut eszembe, hogy le sem tudom írni, mert úgyis kihagynék valamit. ez a csaj...na ő a magyar Stephenie Meyer!!!!! nem én. Én hozzá képest....áh, nem is hasonlítom magam hozzá. Még csak azt sem érdemlem meg, hogy hasonlítsam hozzá magam. Egész egyszerűen egy őstehetség. És ő mondja, hogy én vagyok a példaképe? ez a legröhejesebb dolog a földön.xD a történetéből eddig összvissz 2 részt olvastam el, a legfrissebbeket, de olyan szinten megszállott lettem, hogy az borzasztó. és nekem KOMOLYAN a példaképem lett. Stephenie Meyer és Excalibur a két példaképem. Két csodálatos és lenyűgöző író! Sajnálom, ezt le kellett írnom...

Hát...én...ott..és...akkor....nem tudok mit mondani,értitek?! Ez már röhej,kifogytam a szótárakból!

Először is:

Ezt már egyszer megírtam,de igenis TE vagy a példaképem! És ahogy már mondtam,ez mindig így is marad! ♥ SZERETLEK TE NŐ!♥:')

Áhh,nem is tudok többet írni..kész...

Fogjuk rövidre az adatokat...haragszom magamra,amiért nem tudom kifejezni,mit is érzek...

1. Az előző részhez 20 komment gyűlt össze az enyémeimmel, ebből 4 az enyém,szóval 16 a tietek! Srácok...:')

2. A történet ezzel a résszel (kapaszkodás!) átlépte a 100 oldalas terjedelmet Wordben! Jeesszus...

Hát,nem is tudok mást mondani azon a hülye:

♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥

-ön kívül...:')

Na,nem is húzom az időt! Íme, a folytatás! Végre vége ennek a hosszú premier estnek..:) Remélem,tetszeni fog! Nem valami eseménydús, de hát na..ilyennek is kell lennie!:)

Excalibur<3

- Ez igen,Rihanna! Szép volt kis lány! – Nevetetett Michael, és kezet csókolt a fiatal énekes nőnek. Rihanna csak mosolyogva meghajolt a tapsoló, és fütyülő emberek előtt, majd lesétált a színpadról.

- Rendben,emberek! Úgy látom, elkészültek a vacsora asztalok! Kérek mindenkit,hogy fáradjon a székekhez,és foglaljon helyet! Mindenkinek a neve a széken található egy papíron. – A tömeg megindult, Michael pedig ledöcögött a színpad oldalánál található lépcsőn. A szélen álló, kisebb csapat ember lassan abbahagyta a tapsolást, és egymásra néztek. A magasabb, barna hajú férfi majd kicsattant az örömtől, és mint aki jól végezte dolgát, elégedetten kihúzta magát,és igazított egyet a nyakkendőjén. A vele szemben álló nő idegesen rágcsálta a száját. Egy széles vállú férfiba karolt.

- Nos, nem vagy éhes, Pattie? – Fordult a férfi a nő felé,aki aprót rántott a fején.

- Nem,köszönöm, Hugh. – Motyogta, és ismét a vele szemben álló, magára nagyon büszke tagra pillantott. A Hugh-nak nevezett ember követte a tekintetét, és mosoly szökött az ajkára. Egy napszemüveges, néger férfi vigyorogva közeledett feléjük. Ahogy odaért, lepacsizott a büszke taggal, majd zsebre vágta a kezeit. A nő értetlenül nézett, majd végül megelégelte a csendet. Idegesen dobbantott.

- Scooter! Azonnal áruld el,mi a fene folyik itt! Tudom,hogy te is benne vagy! Na,ki vele! – A férfi a nőre nézett, majd a szája megrándult a visszafolytott jó kedvétől. A nő erre csak még idegesebb lett.

- Hol a fi.. – A férfi lehunyta a szemét, és közbe vágott.

- Justin végre révbe ért. – A nő döbbenten nézett, mire a férfi kinyitotta a szemét, és győztesen mosolygott rá.

- Bizony. Éppen most nyeri el szíve hölgye kegyeit. – Kuncogott, mire a néger még jobban elvigyorodott. A nő döbbenten nézett az előtte álló férfiakra. Aztán lassan megértette. Örömkönnyek szöktek a szemeibe, és a kezét a szájához emelte. Nem akarta elhinni.

- Scooter…akkor..Justin és.. – Rebegte, majd lassan elmosolyodott. A férfi odalépett hozzá,és kezeit a nő vállára tette. A nő felnézett. A férfi szeretetteljesen mosolyogva nézett rá vissza.

- Igen, Pattie. Justin és Dia. Végre áttörték az akadályok első falát. – A nő örömkönnyei úgy törtek elő,akár egy vulkán. Hirtelen az előtte álló férfi nyakába borult,és szipogva nevetett. Mindenki elmosolyodott.

- Köszönöm, Istenem. Köszönöm. – Suttogta a férfi öltönyébe, és jól esően hunyta le a szemeit.

***

- Dia.. – Lassan kinyitottam a szemeimet, és még utoljára magamba szívtam a nyaka édes illatát. Kábító volt,mint mindig. Nehezen, de lassan elengedtem, és a kezeimet előre húztam a nyakáról a mellkasára. Tenyeremet ráfektettem az öltönyére, és jól esően tapintottam ki a szívét. Nyugodtan, még is élettelien dobogott. Elmosolyodtam. Pillantásom felvándorolt a nyakáig. A bőre bársonyos volt, még így ránézésre is. Tovább kalandoztam egészen az álláig…utána következtek a roppant csábító ajkai, amik most kedves mosolyt alkottak. Hangtalanul vettem egy mély levegőt, és átadtam magam az utolsó dolognak, amitől szabadulni lehetetlen. Mint egy tökéletes ragadozó. Mérge ugyan nincs. De ez a két csodálatos szem…ez a tekintet helyettesítette a legkíválóbb,leghalálosabb fegyvert is. Mert teljesen hatástalan ellene akármi. Az a gyönyörűséges, mogyoróbarna szempár. Amiben mély, őszinte szeretet és szerelem csillogott. Elvesztem benne. Még most sem akartam elhinni, hogy Ő velem van. Hogy szeret. És hogy velem is lesz. Olyan volt ez az egész,mint egy kínzó,édes álom. Amiből ha egyszer felébredsz, belehalsz a fájdalomba. Most is úgy állt előttem, mintha csak egy illúzió lenne. Túl szép volt ahhoz,hogy igaz lehessen. A jobb kezemet óvatosan megmozdítottam,majd lassú mozdulattal felvezettem a testén egészen az arca puha bőréig. Lágyan rásimítottam, és lehunytam a szememet. Igazi, valódi. Hús vér ember. Itt áll előttem, és érzem, ahogy a sejtjei mozognak, ahogy a vére tovaszáguld az ereiben. Érzem, hogy forrósodik a bőre. És hirtelen éreztem,ahogy egy forró tenyér az enyémre simul. Kinyitottam a szemeimet, és pillantásom egyből az arcára esett. Ellágyultan néztem, ahogy lehunyt szemekkel élvezi az érintést az arcán. Egyszerűen hihetetlen,hogy ennyire szüksége volt a közelségemre. De egyáltalán nem volt ezzel egyedül. Mióta kiderültek az érzéseink egymás felé, azóta én is érzem, hogy élek. Nem féltem semmitől. Aztán lassan kinyitotta a szemeit. Lágyan elmosolyodott, és ráfogott a kezemre. Lassan elvette az arcáról, és ismét belecsókolt. Már egyszer megtette ezt, de ismét úgy hatott rám az érzés, mint ha egy tornádó kellős közepébe csöppentem volna. Éreztem,hogy a vérem az arcomba szökik. Megint. Hát, ha erre rászokik,akkor egy biztos módja mindig lesz rá,hogy zavarba hozzon! És megint azok a huncut szemcsillanások…áhh,Justin! De rossz vagy! Elmosolyodtam, ahogy Ő is. Végül aztán elhúzta a kezemet, és pironkodva összekulcsolta az ujjainkat. Mindketten odanéztünk. A szellő ismét lágyan megcirógatta az arcomat, én pedig megint csak arra tudtam gondolni,hogy ez egy álom. Egyszerűen nem tudtam rájönni,mivel érdemeltem ki Őt. Justin aztán lassan rám pillantott, és mosolyogva megszólalt.

- Vissza kéne mennünk lassan. Már vacsoraidő lehet. Nem akarom, hogy éhen maradj itt nekem! Aztán elfogysz a végén. – Kuncogott, és rám villantotta sunyi mosolyát, miközben futólag végig mért. Óó,hogy így nyomjuk? Rávillantottam a szemeimet, és közelebb léptem hozzá. Annyira, hogy a testünk összeérjen. Justin meglepetten nézett rám. A mellkasom a testének préselődött, én pedig felhúzott szemöldökkel, kajánul elvigyorodtam.

- Attól ne féljen a kicsi szíved, Justin. Ahogy látod, ilyen veszély nem fenyeget! – Kuncogtam, és élvezettel néztem, ahogy az arca fokozatosan elvörösödik. Láthatóan nem volt felkészülve arra, hogy ilyen merényletet követek el ellene. Huncutul rámosolyogtam, mire Ő is kajánul elvigyorodott, és egy félpillanatra lepillantott. Áhh,pasik!

- Igen,azt látom. – Vigyorgott, én pedig megforgattam a szememet, és egy puszit nyomtam a szájára.

- Na, akkor menjünk. De, Justin.. – Emeltem fel az összekulcsolt kezünket, mire rögtön vette a lapot, és rám mosolygott.

- Tudom. Úgyhogy ha nem baj, feltankolok. – Lépett közelebb, majd a tipikus félmosolyával lehajolt, és rögtön birtokba vette a számat.

***

- Anya! – Integetett Justin a színpadnál ácsorgó Pattie-nek. Ő csak megfordult, és az arcára rögtön egy széles, boldog mosoly ült ki. Mosolyogva indultunk meg felé, mire Ő is ugyanezt tette. Justin leelőzött pár lépéssel, és félúton összeölelkeztek az anyjával. Pattie boldogan sírt, és hatalmas puszikat nyomott a fia arcára. Jó volt látni, ahogy anya és fia újra egymásra találnak.

- Jaj, Justin! Annyira boldog vagyok! – Nevetett, amikor Justin egy nagy puszit nyomott az arcára.

- Én is anya, hidd el. – Mosolygott rá. Eközben én is odaértem hozzájuk. Pattie ekkor elengedte a fiát, és mindketten rám néztek. Elpirultam. Mosolyogva, szeretetteljesen és boldogan pillantottak rám. Pattie aztán közelebb lépett hozzám, és megfogta a kezeimet. Könnyes szemekkel nézett a szemembe.

- Köszönöm, Dia. Annyira boldog vagyok! Köszönöm! – Sírástól visszafojtott hangon mondta mindezt. Én pedig szintén nagyokat nyeltem. Nem akartam újra sírni. De ez az egész annyira csodálatos volt! Pattie aztán magához húzott, és megölelt. Boldogan öleltem át én is őt, és mindketten szipogni kezdtünk. Ez az egész..lehetetlen!

- Visszaadtad nekem a fiamat. Látod, én megmondtam! Megmondtam,hogy minden helyre jön! – Nevetett, és megtörölgette a szemeit. Aztán lassan elengedett, én pedig szintén a könnyeimet kezdtem el vadászni.

- Igen, Pattie. Én köszönöm! Nagyon szeretlek mindannyiótokat. – Mosolyogtam rá,és egy puszit nyomtam az arcára, Ő pedig rögtön viszonozta.

- Én is szeretlek, kicsim. – Mosolygott rám. Hirtelen egy erős kar fonódott a derekam köré. Justin furakodott be közénk, és másik kezével az anyját húzta közelebb magához. Boldogan csillogó szemeit rám emelte, aztán Pattiere.

- Életem két gyönyörűséges nője. Nem is kell több. – Nyomta az ajkait a homlokomra, mire szerelmesen ránéztem. Pattie megveregette a fia hasát, majd kuncogva ránézett.

- Rendben fiacskám, de aztán gyúrj ide még pár kockát, hogy meg tudd védeni ezt a két, törékeny nőt! – Justin durcizva felhúzta az orrát.

- Nem szükséges oda semmi,anya. Így is megvédelek titeket mindentől. – Puszilta meg ezúttal az anyját.

- Na, azért nehogy elmenj pankrátornak,mert a végén még Rock is térden állva fog neked könyörögni. – Húzigáltam a szemöldökömet, mire Pattie felnevetett. Justin hirtelen erősen magához húzott, és ajkait a fülemhez nyomta. Kirázott a hideg a leheletétől.

- Vigyázzon, kisasszony, mit mond, mert este még megbűnhődik érte! – Súgta a fülembe kaján vigyorral az arcán, én pedig a mellkasánál fogva eltoltam magamtól. A gyomrom ugyan össze-vissza ugrált a helyén, gyanítom, újonnan bunge jumpingolni akart, de megőriztem a hidegvéremet. Brr,milyen érzéseket tud kiváltani belőlem ez a majom! De nehogy bárki félre értse, nem leszek olyan helyzetben,hogy csak én gyengülök el tőle. Majd megmutatom én neki! Rávillantottam a szemeimet, és az ujjamat az ajkára helyeztem.

- És mit gondol, fiatalúr, magával fogok én aludni? – Kérdeztem tőle halkan, és sunyin elmosolyodtam. Justin szája hirtelen lefelé görbült, és a szeme is bánatosan csillant meg, mire kuncognom kellett. De nagy színész valaki! Végül odahajoltam,és nyomtam egy utolsó puszit az arcára. Szerencsére Pattie olyan helyen várt minket, ahol senki sem láthatott. Justin elmosolyodott, és már hajolt volna, hogy egy csókot nyomjon a számra, amikor meghallottuk egy bizonyos gorilla hangját. Na,jellemző!

- Hé, nézd csak, Scoo! Ott az új gerlice párunk! – Mind ketten a hang irányába fordultunk, és megpillantottuk a közeledő férfi tábort. Scooter és Usher rettentő büszkék voltak magukra, Kenny kajánul vigyorgott, Hugh pedig mögöttük lépkedett. A pillantásomat elkapva rám mosolygott, én pedig hálásan néztem rá vissza. Ha nincsennek nekem ők…talán sosem bírtam volna harcolni, és idáig eljutni. Justin karja aztán lassan lecsúszott rólam. Rosszul esett, és kérdőn pillantottam rá, de Ő csak mereven nézett egy irányba. Követtem a pillantását, és hirtelen megértettem. Jó páran közeledtek a terem túlvégéből, úgy véltem, vége a vacsorának. Éreztem, ahogy észrevétlenül, gyengéden megszorítja a kezemet, én pedig visszakaptam rá a tekintetemet, és lágyan elmosolyodtam.

- Nos,kölyök, hálás lehetsz nekünk! Ugye,hogy jól intéztük a dolgokat? – Vigyorgott ránk Scoo, ahogy odaért mellém. Justin elvigyorodott, és elengedte Pattiet is.

- Persze, Scoo! Te vagy a világ legjobb menedzsere! – Pacsizott le a férfival, mire elmosolyodtunk.

- Na, akkor, csak hogy tisztázzuk. Most már két hiperaktív, nagy szájú kölyköt kell védenem attól, hogy ne essenek hanyatt, ha nyolcszáz vaku villan a képükbe? – Lépett mellém Kenny, és ránk vigyorgott. Justinnal összenéztünk,aztán vissza a testőrre.

- Igen, Kenny. Gondoskodni fogunk arról, hogy csodássá tegyük a hétköznapjaidat! – Lépett mellé Justin kiskutya szemekkel, és megveregette a testőre „kicsit” nagy vállát.

- Igen, Justinnak igaza van. Ha akarod, még lovagló leckéket is adok neked Dominatoron. Simán lehetsz huszár is. – Kuncogtam, és én pedig a másik vállát veregettem meg. Kenny Justinra pillantott, aztán rám, és végül könyörgőn a többiekre. Mondanom sem kell, hogy mindenki alig bírta visszafolytani a nevetését.

- Őő..Scoo! Lehet,megkéne beszélnünk a fizetésemelésemet! Két kölyökért dupla ár jár! Ja,és kérek némi pluszt is a lovagló leckék, meg a csodás hétköznapok miatt! – Lépett el sietősen közülünk, mire mindenki felnevetett.

- Na, gyerünk, enni! – Kapta el hirtelen a karomat Justin, én pedig értetlenkedve néztem rá.

- Hé, nyugi. Nem vagyok éhes. – Fejtettem le magamról gyengéden az ujjait, Ő pedig szigorúan énzett rám vissza.

- Dia, semmit nem ettél, mióta odaértek hozzád Aliciáék! – Ajj,Istenem, mért kell ilyen szép szemeket adnod neki?!

- Hé,Justin! Egyikőnk sem evett. Úgy döntöttünk, amint vége az estélynek, elmegyünk valahova enni, és megünnepeljük, hogy végre kinyílt a csipátok! – Lépett hirtelen Scoo Justin mellé, és a vállára tette a kezét. Justin döbbenten, aztán fokozatosan derültebben nézett a menedzserére. Végül aztán végig simított a karomon, és nehezen, de elengedett. Nagy,csillogó szemekkel néztem Scooter-re, aki csak mosolyogva kacsintott ránk. Ez most komoly?!

- Rendben, Scoo. – Csapta össze a tenyerét Just, mire mindenki elnevette magát. A kis pókhasú! Pattie és Hugh egyszerre karolták át Őt. Végig néztem rajtuk. Mindenki boldog volt, megkönnyebbült, és nyugodt. A levegőt átjárta a meghittség. Az összetartozás. És minden, ami egy igazi…családot jellemzett. Magamban mosolyogva vizslattam őket. Igen, egy család. Tudom, Justinnak a stáb is családja, amikor dolgozik,de…ez egy igazi, kis család volt. Akik egy otthonban élnek. Hugh és Pattie, mint a család két feje: anya és apa. Scooter a nagybácsi, Usher a középső gyerek, Justin a legfiatalabb, Kenny pedig a nagy tesó. Elmosolyodtam. Igen, a nagy tesó, aki mindig a „kicsi” fülét rágja. Eszembe jutott az első reggeli ébredésem, amikor birkóztak a szobámban. Két marha! Aztán itt vagyok én. Én, aki lánya vagyok Pattie-nek és Hugh-nak. De még sem testvére Justinnak. Különleges dolog. És zavaros kissé. De, nem tudnám máshogy jellemezni ezt az érzést, ami rámtör, ha rájuk nézek. Amikor velem vannak. Amikor nevetnek. Amikor összetartanak, és támogatják egymást. És végre mindenki önfeledten boldog. Ahogy néztem őket, a pillantásom Justinra esett. Ő is engem figyelt. Mogyoróbarna szemei lágyan csillogtak, és láttam rajta, hogy valóban boldog. És ez nekem mindennél többet jelentett. Kezdtem ismét elveszni a tekintetében. Istenem…!

- Áhh, Justin! Gyere, most jön a premiervetítés! Szükség lenne rád is egy kicsit a színpadon! – Lépett hirtelen az álomvilágomba Michael. A műsorvezető szélesen vigyorgott, és átkarolta a fiú vállát. Justin vigyorogva bólintott.

- Rendben, Mike! – Vetett rám még egy futó pillantást, mire biztatóan pislogtam egyet, aztán eltűnt Michael-el az oldalán. Pattie átkarolta a vállamat, és a nézőtér felé kezdett húzni.

- Gyere kincsem, menjünk, üljünk le valami jó helyre! Alig várom,hogy lássam a közös munkátokat! – Mosolygott rám csillogó szemekkel, én pedig osztoztam a lelkesedésében.

- Ne is mond! Hát még én! – Vigyorodtam el. Még jó,hogy érdekel! Vázlatokon is csodás volt, de vajon készen..! Ahogy kiléptünk a színpad sarka mögül, nagy szemekkel néztem a nézőtérre. Ahol eddig sztárok és egyéb vendégek álltak, ott most végig bársonyborítású, dizájngos székek helyezkedtek el, rendezett sorokban. Ismét elkápráztatott ez a sztár világ! Közelebb érve észre vettem, hogy papírok fehérlenek a vörös bársonyon.

- Mondd, Pattie.. – Kezdtem rekedten, mire a mellettem sétáló nő közelebb hajolt. Rá néztem, és az ujjammal a papírokra böktem.

- Azok ott..? – Pattie követte az ujjamat, és mosolyogva ismét rám nézett.

- Azok ott a nevek. Mindenkinek kijelölt helye van. – Magyarázta, én pedig elképedve néztem rá.

- Mint a gálákon,meg ilyen helyeken? – Kérdeztem döbbenten,mire bólintott.

- Istenem…mint a TV-ben… - Motyogtam megsemmisülten, mire mögöttem Kenny felnevetett, és a többiek is kuncogni kezdtek. Áhh! Nem értik a magam fajta átlag ember kiakadásait!

- Na, még egy hasonló dolog! Esküszöm, ezek ketten marhára összeillenek! Két világtalan! – Nevetett Kenny, mire Scoo is hangot adott a jó kedvének. Fapofával mormogtam, és hagytam,hogy Pattie magával húzzon az első sorba. Kb. középtájig mehettünk, amikor felfedeztem az egyik széken a nevemet, nagy, fekete, nyomtatott betűkkel. Automatikusan megtorpantam. Pattie értetlenül nézett rám,de aztán a székre pillantott, és hamar megértett. Kíváncsian a mellettem lévő székekre sandítottam. A jobb oldali széken ott díszlett szintén feketével: Kenny Hamilton. Elmosolyodtam. Nem bízzák  a véletlenre a biztonságomat. Akaratlanul is Justin jutott az eszembe…”..nem fogom hagyni,hogy a hírességem tönkre tegye az életedet!” Hát igen, Just..azt látom. Elmélyedve a szerelmes gondolataimban pillantottam csak úgy a bal oldali székre. Hirtelen kigúvadtak a szemeim, és a lélegzetem is elakadt. Lassan felemeltem a kezemet, és a névre mutattam. Kenny jött el pont mögöttem, és érdeklődve hátrált egy lépést.

- Hahó, kiscsaj! Csak nincs valami rohamod? – Kérdezte félig vigyorogva, félig komolyan. Én csak dadogva mutogattam a papírra,mint egy négy éves, aki nem tudja elhinni,hogy a télapó áll előtte. Kenny követte a tekintetemet, és harsányan felnevetett.

- A..á..é.. – Képtelen voltam egy ép szót kiejteni, annyira lesokkolt a dolog. Kenny aztán ismét hátba támogatott. Esküszöm, egyszer én is hátba vágom egy pék lapáttal, meglátjuk, hogy fog neki tetszeni!

- Igen, kiscsaj? Mondtál valamit? – Nevetett, és már a hasát fogta. Fúú,de egy..!

- Tudod, hogy kell betűzni? Segítek. – Törölte meg a szemét, és rátámaszkodott a térdére. Aztán, mintha tényleg egy fogyatékosnak kéne elmagyaráznia, artikulálva rákezdett.

- Vééééé, Iíííí, Elll, nagy levegő – Vett egy mély levegőt, én pedig értetlenkedve néztem rá. Kezdtem összeszedni magamat, és valahogy a kábulatot kiütötte a csodálkozás. Ránéztem Kennyre, aki végig a papíron tartotta a tekintetét, és ugyanolyan idiótán folytatta a betűzést. Megjegyzem, közben folyamatosan érkeztek az emberek a helyükre.

- Sssz, Emm, Iííí, Ssszz. – Fejezte be, aztán bárgyú mosollyal az arcán rám nézett.

- Igen, így kell betűzni a nevemet, köszönöm. – Hallottam meg egy nevető, mély hangot, és nagy szemekkel felpillantottam. Majd leesett az állam! OTT ÁLLT TELJES ÉLET NAGYSÁGBAN ELŐTTEM WILL SMITH! Kenny elfehéredett, majd hebegve felegyenesedett, és most rajta volt a sor: egy szót sem tudott szólni. Na, Isten nem bottal ver, nagy fiú! Összeszedtem magamat, és a Will-nek magyarázkodni próbáló Kenny-t néztem. Aztán felhúzott szemöldökkel bólintottam párat, és megveregettem a vállát.

- Rendben Kenny, semmi baj. Ülj le szépen, és vegyél mély levegőket. – Mondtam neki tök komolyan, mire nagyokat pislogott. Aztán meglátta a szememben, hogy alig bírom visszafojtani a röhögőgörcsömet.

- Óh, talán valami betegsége van? – Kérdezte Will, és közelebb lépett. Igyekeztem nem elájulni,hogy a kedvenc színészem ott áll mellettem, majd tök komoly fejet vágva felegyenesedtem.

- Nem, csak tudja, kissé nehezen bírja a strapát. – Kuckoltam meg Kenny nagy fejét. Rá sem akartam nézni az arcára, tudtam, hogy ezért még kapok! Will csak vigyorogva bólintott egyet.

- Azt hiszem, van egy kis dolgom. – Szólalt meg Kenny, majd felugrott, és már ott sem volt. Nem bírtam tovább, muszáj volt halkan felnevetnem. Na, most már tudja, kivel ne kötekedjen!

- Egyébként még be sem mutatkoztam. – Szólalt meg ismét az a mély hang, én pedig megdermedtem. Úristen, el is felejtettem! WILL SMITH! Nagy,csillogó szemekkel fordultam felé,és alig bírtam magamban tartani az öröm rohamomat. De tudtam,hogy azzal eléggé hülye benyomást kelthetek,így nehezen, de bírtam.

- Will Smith vagyok. Úgy hallottam,kedvelsz. – Nyújtotta felém vigyorogva a kezét, én pedig úgy néztem rá,mintha aranyból lenne. Kedvelem? KEDVELEM?! IMÁDOM!

- É..én..Diana Kovács. – Hebegtem, és nagyot nyelve fogtam vele kezet. Will csak vigyorogva rázta meg. Milyen erős keze van!

- Igen, tudom! Sokat hallottam már rólad. És a lovadról is. Dominator,igaz? – Huppant le a székbe, és bevágott egy nagy terpeszt. Kigúvadtak a szemeim. Rólam hallott? Sokat? És tudja a lovam nevét? Atyagatya..ez a nap tuti egy álom! Lassan észbe kaptam és én is leereszkedtem a helyemre.

- I..igen. – Nyögtem ki nagy nehezen, mire rám vigyorgott.

- Láttam róla felvételt,csoda szép ló! És mit ne mondjak, tehetségesek vagytok. Le a kalappal! – Veregette meg a vállamat, én pedig nagy szemekkel néztem a testrészemre. Oda ért Will Smith. Többet nem mosok vállat,az tuti!

- Én izé..köszönöm. Valóban gyönyörű teremtés. – Mosolyodtam el nagy nehezen, mire Will csak mosolyogva felém nyújtott egy popcornos zacskót. Pironkodva nyúltam bele.

- Köszönöm.. – Motyogtam, mire ismét elmosolyodott. És elkezdtünk beszélgetni. Komolyan! Mint két átlag ember, akik a film vetítése előtt elkezdenek csevegni. Mesélt Jaden és Willow gyerekkori csínytevéseiről. Megkértem,hogy meséljen a sajátjairól is,de arra csak nevetve azt mondta,hogy neki olyanok nem voltak. Na,persze! Hihetetlen volt ott ülni, és vele beszélgetni. Nagyon szerettem, igazi példakép volt számomra mindig is. Olyan félóra múlva aztán Kenny is visszatért hozzánk. Lehuppant mellém, én pedig először félve néztem rá. De amikor a szokásos vigyorával bökte meg a vállamat,már tudtam, hogy nincs mitől félni.

- A többiek? – Kérdeztem, mire Kenny hátra bökött. Megfordultam, és megláttam a mögöttünk lévő sor végén ülni Hugh-t és Pattie-t. Mindketten mosolyogva intettek nekem, én pedig visszaintettem. Nem akartam elhinni,hogy itt ülök. Szórakozottan a mögöttem lévő székre néztem,és megnyugodva észleltem,hogy Usher fog mögöttem ülni. Szóval semmi több sztár meglepetés. Na,nem mintha Ő nem lenne hatalmas sztár! Csak na..értitek.

- Hölgyeim és uraim,kérhetek egy kis figyelmet? – Michael kedvesen csengő hangjára előre fordultam,és felnéztem a színpadra. Ott állt a műsorvezető,széles mosollyal az arcán.

- Szóval, elérkezett az este fénypontja! Köszöntsék sok szeretettel Scooter Braunt, Mr. Bieber menedzserét, aki mondana pár szót a klipről! – Hatalmas tapsvihar támadt a teremben, amit főként mi okoztunk. Mi, a család. Scoo mosolyogva, élettel telien lépett a mikrofonhoz.

- Nos, először is szép estét mindenkinek! Köszönjük,hogy eljöttetek Justin premierjére, ez mindannyiónknak nagyon sokat jelent…. – És Scoo csak úgy itatta a szavakat a közönséggel. Néha-néha odapillantottam a nézőkre, és vigyorogva figyeltem az elkápráztatott arcokat.

- Most pedig, Mr. Bieber szólna pár szót! – Hallottam ismét Michael hangját. Nem tehettem róla,de egyből odakaptam a tekintetemet, és csillogó szemekkel néztem, ahogy Just vigyorogva, szinte ragyogva lép oda a mikrofonhoz. Ahogy beleszólt, és elkezdte a rövid beszédét, átjárta a testemet egy fajta melegség. Büszkeség. Igen, büszke voltam rá. Büszke, amiért elérte az álmait, és harcolt értük, bármennyi energiával is járt ez. Végig lágyan mosolyogtam rá, és Ő is néha-néha elkapta a tekintetemet. Olyankor mindig hálát véltem felfedezni a szemeiben. Annyi bizonyos, hogy százszor emberibb volt,mint amikor először ment fel ma a színpadra. Aztán elmondta az utolsó szavakat, és leszambázott a színpadról. Michael ismét visszaugrott a mikrofonhoz.

- Akkor, hölgyeim és uraim, íme, a várva várt premier, Dunken rendezte klip, egy magyar lány és lova közreműködésével, a híres kanadai tini sztártól, JUSTIN BIEBERTŐL! – Kiabálta Michael, mire mindenki tapsolni és fütyülni kezdett. Váó. Ez a srác aztán tudja,hogy kell feldobni a hangulatot egy ilyen estélyen! És akkor mindenki lejött a színpadról. A fények kihunytak a teremben, és egy fehér vászonra, amit ráterítettek a plakátunkra, elkezdték vetíteni a klipet. És én onnan kikapcsoltam a tér és idő érzékemet. Tágra nyílt, csillogó szemekkel néztem a klipet. Amiben én is és Dominator is benne voltunk. Egyszerűen csodálatosan lett megcsinálva! És alatta Justin hangja,hát…teljesen megbabonázott az egész. Csak ültem ott, és néztem, ahogy a lovak vágtatnak. A vége felé, amikor a naplementében felágaskodik a két jószág, és megfogjuk egymás kezét….úgy éreztem, a sors keze van ebben az egészben. A sors akarta,hogy mi találkozzunk. Én, aki teljesen magamba fordultam, bele a szürkeségbe. És a barátnőm hülyesége,hogy elvigyen egy olyan ember koncertjére, akit megvetettem, amikor nem is ismertem. Ott van Justin…aki teljesen beleőrült abba,hogy nem találja önmagát. És lám…egymásra találtunk…és egymásban találtunk önmagunkra. Ahogy Justin elhúzta a szám végét a klipben…lehunytam a szememet. Éreztem,hogy egy forró könnycsepp végig gördül az arcomon. Ez a szám mindig emlékeztetni fog arra, ki is vagyok. Köszönöm, Sors!

27. Wild Souls-A premier est 2. "Ez a dallam Rólad szól"

Halihóó kedveseim! :3

Nos, lássuk csak,hol is kezdjem.

Ja,igen.

Kéérlek szépen titeket ne szedjétek le a fejem, amiért csak most hoztam meg a folytatást, de ennek sok oka volt. >.<"

1. Mostanában mindig a sulis dolgok miatt rohangálunk. Pl. tankönyvekért, táskáért, stb. Ez alól nem volt kivétel sem a tegnapi, sem a szerdai nap. Szóval, eléggé gyúrok a sulira. :S

2. Ami szerintem a kedvenc okom lesz nektek. Az pedig az..hogy..MEGNÉZTEM JUSTIN BIEBER SOHA SE MONDD,HOGY SOHA dokumentumfilmjét. Össz-vissz a kíváncsiság hajtott, de skacok! Most már értem,mire föl ez a nagy rajongás! A kölyök életét bemutatva,hát...MINDEN TISZTELETEM AZ ÖVÉ! Azt hiszem, most már én is rajongója lettem.:) No,nem vagyok odáig érte. DE! Nem tiszteltem még így sztárt,mint Őt. Hihetetlen, amit elért, és ahogyan! És a személyisége is..azt hiszem, vivacious blogján írtam, hogy lennék az ottani Bieber spanja. Nos, az igazinak nem spanja, hanem barátja lennék.:) Mert egy remek ember! (Na,ha ezt olvasnák az ismerőseim..:D)

3. Rám tört az írói válság is. Amikor hiába ülsz gép elé, nem tudsz mit kezdeni a billentyűkkel. De ma rám jött! :) És tessék, egész hajnalban írtam nektek! :D

Nos, remélem, elnézitek nekem,hogy ilyen későn hoztam a folytatást!

Köszönöm előre is!♥

Nos, fogjuk rövidre,mert nem akarom húzni az időt:

Szóval...

1. Az Another One 3x kapta meg a díjat,amit elmondhatatlanul KÖSZÖNÖK!:)

2. Az előző részhez 12 (vivacioussal 13) komment érkezett. Köszönöm szépen srácok! GYÖNYÖRŰ KOMIK!:')

3. 6x5 csillag?! KÖSZÖNÖM SZÉPEEEN!!

4. A 200. (o.O") kommentelő Viki024 volt!:) Ő róla tudni kell,hogy nem rég csatlakozott a bagázshoz, és nagyon szeretem,mert nagyon aranyos.:)

És most srácok,a várva várt tetőpontja a sztorinknak. Remélem,tetszeni fog. Nekem nagyon tetszett. Bajba is kerültem, annyira rám jött az írhatnék. :) De sebaj, már minden rendben,szerencsére. :)) Íme, az első szerel..khm...szóval jó olvasást! Még egyszer bocsánat a késésért!

Excalibur

Remegő testtel szambáztam át az emberek között. A háttérből Rihanna boldog hangja hallatszott, ahogy az Only girl-t énekli. Utólag belegondolva, nagyon szépen énekelt. De akkor és ott nem tudtam másra koncentrálni, csak az ajtóból visszapillantó, engem ellenőrző szempárra. Mogyoró barna szemei megnyugodva csillogtak, amikor nyugtázta, hogy eleget tettem a kérésének, és követtem. Aztán résnyire nyitva hagyta nekem az ajtót és eltűnt. Megszaporáztam a lépteimet, és végre odaértem az ajtóhoz. Óvatosan megfogtam a kilincset, és kitártam. Érdeklődve kukucskáltam be. Egy sötét folyosó fogadott. A gyomrom kavargott, a szívem eszeveszettül kalimpált, én pedig rossz előérzettel szorongattam a kilincset. Mi a fenét akarunk mi egy sötét folyosón?

- Justin? – Kérdeztem halk, rekedtes hangon. Nem jött válasz. Ekkor megláttam a folyosó végén némi fényt beszűrődni. Halvány volt, de fény! Erőt vettem magamon. Végülis, bízom Justinban! Izgatottságtól remegő lábakkal beléptem a folyosóra, és halkan becsuktam magam után a mahagóni ajtót. Ahogy bizonytalanul lépkedtem előre, egyre világosabbá vált, hogy a fény egy résnyire nyitott ajtón szűrődik be. A szívem gyorsabban kezdett verni, én pedig végre elértem a fényforrást. Mély levegőt vettem, és izgatottan léptem ki a fénybe. A lélegzetem is elállt attól,ami elém tárult! Egy csoda szép, kivilágított teraszon álltam. De hatalmas! Körbe növendék pálma fák sorakoztak, a földet krémszínű csempe borította. A pálmák között körben fáklyák égtek lusta lánggal. Jobb oldalt pedig egy hatalmas, régi vágású zongora helyezkedett el. Mintha egy álombéli titkos helyre csöppentem volna.

- Szia. – A szívem hatalmasat dobbant e bársonyos hang hallatán. Ellágyult tekintettel, mosolyra húzódott ajkakkal lazultam el. Éreztem, hogy néz. Azok a fránya, gyönyörű szemei! Ismét láncra akarnak verni…egye-fene…nincs is más kívánságom, mint rabláncon lenni. Lassan megfordultam, és szembe találtam magam Justin lágy mosolyával. Csak állt ott velem szemben, egy karnyújtásnyira tőlem. Mindketten tudtuk,hogy sok minden tisztázatlan köztünk. Mégsem kezdtünk el magyarázkodni. Nem. Annak nem most van itt az ideje. Szemei ugyanúgy ragyogtak, mint amikor rámosolyogtam odabent. Annyi szeretet és szerelem csillogott azokban a csodás drágakövekben, hogy a boldogságtól majd kicsattantam.

- Szia. – Köszöntem vissza kedvesen. Justin mosolyogva lépett közelebb,és a kezemért nyúlt. Ahogy hozzám ért, mindketten megdermedtünk egy pillanatra. De ez nem afféle rossz dologtól volt. Nem. Hanem a meghatottságtól és a jól eső érzésektől. A várva várt pillanattól,hogy egymáshoz érhessünk. Justin finoman simította ujjait a kézfejemre. Érintése nyomán ezernyi kis villám szabadult el,és hatolt a csontomig. Az arcára pillantottam. Ellágyult tekintettel figyelte a bőrömön táncikáló ujjait. Akkor,abban a pillanatban, ha akartam volna, sem sikerült volna gátat vetnem az érzelmeim csapongó hullámainak. Be kellett látnom. Az a fiú,aki itt áll előttem,és mosollyal az arcán, merengve simogatja a kézfejemet,az a fiú,akit én szeretek. Eddig sosem tapasztalt érzés volt ez. Csak végig kellett mérnem az arcát. A szemei eddig sosem tapasztalt csillogással ragyogtak. A bőre sima volt, és puha. Az ajkai boldog mosolyba búrkolták magukat, és minden porcikájából sütött a boldogság és a nyugalom. És mindez engem is földön túli melegséggel töltött el. Megtehetné, hogy magához húz, szenvedélyesen lesmárol, és azt zihálja a fülembe,hogy szeretlek. De nem tette. Mert Ő nem ilyen. Mi nem vagyunk ilyenek. Ő komolyan érzi azt,amit én. És tudtam,hogy ezen semmi…és senki nem változtathat. Ezek után,amin átmentünk..!

- Dia.. – A gondolatokból felriadtan pillantottam a szemébe. Justin oldalra döntötte a fejét, és kedvesen rám mosolygott. A szemeiben minden benne volt. Minden, amit szavakba önteni lehetetlen. Képtelenség. A lélegzetem is elakadt attól a mély érzelmektől átitatott pillantásától.

- Gyere velem. – Markolta meg óvatosan az ujjaimat, és elindult a zongora felé. A szívem eszeveszettül kalimpált a mellkasomban. És váltig meg voltam róla győződve,hogy csak álmodom. Az éjszaka csendes volt, kintről szinte alig hallatszott be a kinti nyüzsgés hangja. Csodálkoztam is, hogy a teraszt körbeölelő területen egy lélek sincs. De bevallom őszintén,ezzel a dologgal nem is foglalkoztam sokáig. Csak lépkedtem Justin után, élvezve az érintését. Hagytam, hogy ezegyszer minden önkontrol és egyéb marhaság nélkül átadjam magam az érzéseimnek. Ahogy odaértünk a hangszerhez, megállt, és felém fordult. Mindössze öt centi távolság volt köztünk,ha nem kevesebb. Hevesen dobogó szívvel pillantottam fel a mogyoró barna szemekbe, Ő pedig lágyan elmosolyodott, és a kezeimért nyúlt. A két tenyerébe simította a végtagjaimat, majd az arcomba nézett. Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem tette. Csak nézett azokkal az őrülten gyönyörű szemeivel. Gyönyörködött. És nem bántam, egyáltalán. Mert én is ugyanezt tettem.

- Ezt a dalt… - Szólalt meg halk, rekedtes hangon. Kérdőn és izgatottan néztem a szemébe, mire folytatta.

- …bizonyára ismered. Kérlek, ülj ide mellém, és…hallgasd végig. – Nehezére esett beszélni. Meg is értettem. Ez már régen nem az a helyzet,ahol a szavaké a főszerep. Ha így lenne, már egymásnak is eshettünk volna kiabálva, megbántottan. Némán bólintottam, Ő pedig leült a zongora mellé. Vigyázva a ruhámra, óvatosan mellé léptem, és lassan letelepedtem. Justin utoljára rám pillantott, majd felemelte a karját, és a zongora billentyűire helyezte az ujjait. Előre megfagyott bennem a vér. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy lenyomja az első hangokat. ( http://www.youtube.com/watch?v=pR78Uc8AI9I ) És megtette. Lágyan és lassan kezdett bele a dalba. Ahogy felismertem a dallamot, néma sikoly hagyta el az ajkaimat,és a szám elé kaptam a tenyeremet. A testem megremegett, a szemeim pedig megteltek könnyekkel. Nem, ezt nem hiszem el! Ezt biztosan csak álmodom,ez lehetetlen! Könnyes arccal pillantottam Justinra. Pont akkor,amikor a dal kitör. Behunyt szemekkel, teljesen átélve a zenét, játszott. Egyszerűen…bámulatos volt. A sírás hirtelen elfelejtődött. Nem maradt más a helyében,csak a megbabonázottság. Az arca érzelmektől lett zsúfolt, és az egész teste mozdult a zenével. És ahogy tágra nyílt szemekkel néztem Őt, a fejemből előkúsztak az emlékeim. A Vele átélt emlékek. A mosolya..a nevetése…a szerelmes pillantása…a bedurcizott arca…a megértése…ahogy Kenny-vel bírkóztak…a komolysága…a fájdalma…a kétsébeesése…mindene. Képekként villantak a fejembe. Én pedig csak akkor értettem meg igazán…mit is jelent Ő nekem. Legyen média,legyen a rosszindulat, legyen bármi, ami tönkre akarja ezt tenni. De nekem Ő…Ő..az én társam. Ahogy ott játszott, ahogy az ujjai maguktól vándoroltak billentyűről billentyűre…megértettem. Megértettem, mit akar mondani nekem. Mert Ő ezzel mondta el minden gondolatát, minden érzelmét. Egyszerre zsúfolt a zenébe bocsánatkérést, boldogtalanságot,szerelmet, és örömet. És félelmet. A könnyeim lassan folytak végig az arcomon, szabályosan, egymást követve. Ez gyönyörűbb…felfoghatatlanabb…és csodálatosabb volt bármilyen szónál, bármilyen vallomásnál, bárminél a világon. Aztán ez a szenvedélyes lendület csillapodott, és ismét lágy, lassú hangok szálltak az éjszakában. A szellő meg-megérintette az arcomat, és tovaszállt Justin felé. Ő pedig lassan kinyitotta lágyan csillogó szemeit. Nyugodt, lágy mozdulatokkal nyomta le az utolsó billentyűket. A dal hirtelen elhalkult,majd megszűnt. Az éjszakát ismét uralták a város távoli zajai. Justin elhúzta a kezét, és az ölébe fektette. Remegve vettem egy mély levegőt. Justin rám pillantott, és a szemében ugyanazok az érzelmek csillantak meg, mint amiket a dalba sűrített.

- Köszönöm…ez…gyönyörű…volt.. – Suttogtam remegő, de mégis lágy, meghatott hangon. Kedvesen rámosolyogtam, és úgy éreztem, én is meg akarom neki mutatni, mit érzek. Úgy,ahogy Ő tette. De elkeseredve eszméltem rá, hogy ez szinte lehetetlen. A szemeim hirtelen elsötétültek, és lehajtottam a fejemet. Nem hiszem el,hogy ilyen idióta helyzetbe kerültem! Hirtelen egy puha érintést éreztem az államon, majd enyhe, apró nyomást. Felemeltem a fejemet, és szomorúan pillantottam Justin aggodalmasan csillogó mogyoróbarna szemeibe.

- Dia, mi a baj? – Kérdezte aggódva, mire csak megráztam a fejemet. Justin az ajkába harapott, és elfordította az arcát. Keze lecsúszott az államról, és maga mellé hullt.

- Tudhattam volna. Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam neked. Én hülye, hogy hihettem, hogy ennyivel meg tudlak győzni? Vagy kiengesztelni? – Morogta remegő hangon, és a kezei ökölbe szorultak. A fejét lehajtotta. Egész testében megremegett, én pedig döbbenten pislogtam párat. Na neee, ezt most komolyan mondja?! És igen, itt jött el az én időm! Szorosan neki simultam, és karjaimat a teste köré fontam. Olyan hihetetlen érzés volt neki simulni meleg, izmos testének. De tudtam, hogy nem szabad elkábulnom. Most még nem. Homlokomat a vállának nyomtam. Éreztem, ahogy megfeszül a teste, és azt is, ahogy a vére hihetetlen sebességgel száguld az ereiben. Feje még mindig lehajtva, a kezei még mindig ökölben. Jaj, te majom…!

- Justin…az ég áldjon meg! Nem hiszem el,hogy ekkora marha vagy! – Morogtam a vállába, mire értetlenül emelte fel a fejét, és rám nézett. Határozottan viszonoztam a tekintetét.

- Mi, mégis mire gondolsz? Én.. – Kezdte értetlenkedve, mire dühösen felcsattantam. Ki ne találd!

- Most komolyan azt hiszed, hogy ez a bajom? Ennél kicsit azért jobban ismerhetnél! – Ugrottam fel hirtelen, és vele szembe álltam. Szinte letámadtam. De sajnos kihozta belőlem az elmúlt egy hónap feszültségét.

- Az egész egy marhaság, amit te beszélsz! Igen, szenvedtem. De nem a te hibádból, ahogy az kiderült! Én teljesen félre értettem a dolgokat. De nem is itt volt a probléma, hanem ott, hogy én már eleve féltem attól, mi lesz,ha közel engedlek magamhoz. Soha nem éreztem még ilyet egy emberrel sem, pláne nem egy világsztárral. Ide jössz nekem, a szemembe nézel, és egyből felforgatod az életemet. Aztán nem elég,hogy el kéne felejtenem, neem, beállítasz a lovardába, hogy neked én kellek. Justin Biebernek Kovács Diána kell! Mert mért is ne! Ott voltál velem Magyarországon majd’ két hétig..már ott is..voltak jelei a dolgoknak. De nem akartam beismerni! Tagadtam magamnak is, de mélyen, legbelül tudtam, hogy mi lesz a vége annak,ha idejövök. Hogy…belehalok abba, ha nem lehetsz az enyém,nem lehetsz mindig velem..és..én nem..nem akartam.. – Futották el a könnyek a szemeimet. A hangon elcsuklott, én pedig dühösen tajtékzottam. De nem Justinra voltam dühös. Egyszerűen ez a sok minden összejött, és ki kellett adnom magamból. Ő csak kitágult szemekkel hallgatott, és ahogy elcsuklott a hangom, fel akart állni, de egy kézzel visszanyomtam a székre. Nem. Ezt most végig kell mondanom. Mély levegőt vettem, és sírástól remegő hanggal folytattam.

- ..nem akartam veled jönni. Mégis megtettem. Pedig..tudtam…mit vállalok magamra. A paparazzikat..és..valószínűleg majd a kis ribik sem szállank le rólam otthon, ha megtudják, hogy ismerlek.. – Nevettem keserűen, ahogy letöröltem a könnyeimet.

- ..de nem..érdekelt. Mert az rosszabb volt,ha..ha nem voltál velem. Akkor még nem értettem…miért…de..amég itt voltam Kanadában…Veled és a családoddal…megértettem. – Néztem a szemébe. Justin még mindig megkövülten ült és figyelt.

- Itt mindenki olyan…kedves volt velem. Családtagnak tekintettek…soha nem gondoltam,hogy ilyen a családod. Hogy ilyen az életed. Mindig egy elkényeztetett…sztárocskának hittelek, aki nem tud énekelni, csak vinnyogni. – Csóváltam meg a fejemet, mintha lehetetlenségek lennének ezek a dolgok. Pedig régen nem voltak azok.

- Nem tudtam,hogy ennyire egyedül vagy..hogy ennyi mindenen mentél keresztül, mire ide eljutottál. Nem tudtam, hogy ilyen tehetséges és remek zenész vagy..ahogy azt sem, hogy te magad milyen vagy. – Pillantottam rá, és elmosolyodtam.

- De ez hamar megváltozott. Kevés olyan embert hord a hátán ez a Föld, mint te.. – Justin meghatottan nézett rám, én pedig folytattam. Úgy éreztem, nem tudok mást tenni,csak elmondani azt a rengeteg dolgot, ami a szívemet nyomta.

- És erre itt van ez,hogy…hogy…te is valamit…érzel.. – Motyogtam, és a számat kezdtem rágcsálni.

- Ez a dal Justin, ez..egyszerűen…gyönyörű volt. – Mélyedtem a szemébe.

- És köszönöm neked. De amit az előbb mondtál, az nagyon fájt. – Lehunyta a szemét, majd a földre nézett. Ellágyultam. Megint. Remegő kezemet az arcára simítottam, mire felkapta rám a tekintetét. Leguggoltam elé, és szeretetteljesen mosolyogtam rá.

- Justin. Nem bántottál. Akaratlanul talán, de az is az én hibám volt,hogy félre értettem. Arról, hogy…érzel valamit…igenis meggyőztél. És ennél szebb módon ki se fejezhetted volna önmagad. Hisz ez vagy Te. – Csúszott a kezem a mellkasára. Éreztem a ruha anyagán keresztül is, hogyan ver a szíve. Nagyokat dobbant, én pedig jól esően érzékeltem mindezt.

- Idebent. Ez a dallam. – Mosolyogtam rá, Ő pedig vegyes érzelmekkel teli szemekkel nézett vissza rám. Kezét az enyémre simította, és lágyan ráfogott.

- Ez a dallam Neked szól. Neked íródott. És folyamatosan íródik, ahogy velem vagy. Rólad szól. – A szavai és lágy hangja szíven ütöttek. Meghatottan pillantottam rá, mire lassan felkelt, és a karomnál fogva felhúzott engem is. Egy apró milliméter távolság sem volt köztünk. Ismét úgy éreztem, ez csak egy álom lehet. Egy gyönyörű, felejthetetlen álom. Ahogy ismét ott álltunk. Érezve egymás test melegét. Elmélyedve egymás szemeiben. Fogva egymás kezét.

- Nem valamit érzek irántad, Diana. – Ejtette ki mosolyogva a teljes nevemet, mire rávillantottam a szemeimet. Finoman az arcomhoz emelte a kezét, és ujjával a fülem mögé tűrte az oldalfrufrumat. Ahogy végigsimította a bőrömet…lehunyt szemekkel élveztem az érzést, ami tornádóként söpört rajtam végig.

- Hanem egy valamit.. – Mondta lágyan, mire kinyitottam a szemeimet, és visszafolytott lélegzettel néztem az övéibe. Azok a mogyoróbarna szemek,istenem! A láncukat már rég kivetették rám…de nem sajnáltam. Cseppet sem. Justin lassan közel hajolt, én pedig teljesen lefagytam. Egyszer melegem lett, a másik pillanatban pedig már reszkettem. A szívem dübörgött, szakadt rólam a víz, és az érzelmeim örvényként kavarogtak bennem. Éreztem a leheletét, és a lélegzetét, ahogy az arcomat csiklandozzák. A szemeiben eddig még sosem tapasztalt, mély, tiszta szerelem csillogott. Az öröm,ami átjárta a testemet-lelkemet..leírhatatlan. Mogyoróbarna tekintetét az enyémbe fúrta, és szinte az ajkamba súgta, vágytól remegő hangon.

- …mégpedig azt,hogy Szeretlek. – A világ megszűnt körülöttem. Tompán érzékeltem ugyan, mi történik, de teljesen elkábultam. Ez a szó, Justin szájából, az Ő hangján…leírhatatlan, mennyit jelent. A mai világban ugyan már, úgy gondolhatnánk, jelentését és mindenekelőtt jelentőségét vesztette ez a csodálatos szó. De akkor és ott rájöttem, hogy ez nem igaz. Lehet, hogy sokan, felháborító módon csak úgy dobálóznak vele…de rájöttem, hogy nem az számít, ki mondja..hanem az,hogy mit akar kifejezni vele. Az életem egésznek látszott. A lelkem mintha szárnyat növesztett volna. Ismeretlen erők vették uralmuk alá, és minden áron ki akart törni a mellkasomból. Nem volt elég neki az a hely. Ki akart törni, szabadon akart szárnyalni, és belengeni az egész világegyetemet. Berepülni, és elmondani mindenkinek, tudatni mindenkivel, milyen boldogság és milyen természetfeletti dolog járja át minden porcikánkat. A testem remegni kezdett, és hogy a lelkem ily módon cserbenhagyott, nem volt, ami fizikailag megtartson. A lábaim megrogytak, és amikor megéreztem a puha ajkakat a számra simulni, úgy éreztem, mentem kiszalad a lábam alól a talaj. Szerencsémre azonban Justin megérezhette ezt, mert erős karjai a derekam köré fonódtak, és szorosan tartott. Ekkor teljesen elengedtem magamat. Biztonságban voltam, és a világ vége sem érdekelt volna. Puha ajkai gyengéden érintették az enyémet, és lágyan cirógatni kezdtek. Tudtam,hogy Justin ugyanazt érzi, mint én. Éreztem. A szíve szinte egyszerre dobbant az enyémmel, Ő pedig remegve fedezte fel az ajkaim minden zegét-zugát. Végül aztán erősen csókolt meg, én pedig habozás nélkül, gyengéden visszacsókoltam. A karjaim a nyakába szöktek, és a tarkójánál fogva húztam magamhoz. Lassú, érzelmes, és gyönyörű csók volt ez. Azt kívántam, bár örökké tartana. Bár minden, ami most itt van, örökre így maradna. Nem fájna többé semmi sem Justinnak. És boldogok lehetnénk az idők végezetéig. Éreztem, ahogy a boldogság marcangolása kihozza belőlem a könnyeimet. Azok pedig forrón, az arcomon végig simítva gurultak le az államig. De nem érdekelt. Ez most a boldogságtól volt. Aztán végül elváltak ajkaink. Justin mélyeket lélegezve az enyémnek döntötte a homlokát, és lehunyt szemekkel öleltük egymást. Élveztük a másik közelségét. Úgy éreztük, mindent be kell pótolnunk, amit eddig elhalasztottunk. Minden ölelést, érintést, pillantást…csókot.

- Életemben nem voltam még ilyen boldog. Talán akkor, amikor a Madison Square Garden-ben volt teltházam. – Motyogta mosolyogva, mire kinyitottam a szememet, és értetlenkedve néztem rá. Ez most marhára nem illik ide. Ő csak elmosolyodott, és végigsimított az arcomon.

- Tudod, Scoo régen, amikor még harcoltunk a sikeremért,mindig azt mondogatta, hogy akkor leszünk nyertesek, ha a Madison Square Garden-ben telt házas koncertem lesz. Persze, ez lehetetlen álomnak tűnt, mivel, ott csak a legendák hoztak össze ilyen méretű dolgokat. – Nevetett halkan, mire elmosolyodtam.

- De aztán sikerült. Az volt életem legboldogabb napja. Pedig beteg voltam. De összejött. És váltig állíthatom, hogy nekem vannak a legjobb rajongóim a világon. – Mosolygott rám, aztán magához húzott. Az arcomat gondolkozás nélkül a nyakába temettem, és a hátát kezdtem gyengéden cirógatni. Sosem gondoltam, hogy bármikor is lehetőségem lesz így lenni vele. Behunytam a szememet, és mélyet lélegeztem a bőre illatából. Ez az Ő illata, és csak neki van ilyen illata. Számomra legkedvesebb. Éreztem, ahogy gyengéden simogatja a derekamat.

- Te is ugyanilyen elérhetetlen és lehetetlen álom voltál. – Mondta halkan, én pedig megfeszültem. A szemeim ismét könnyesek lettek. Hogy mondhat nekem ilyet?! Meg sem érdemlem! Lehunytam a szememet, és szorosabban öleltem magamhoz. Istenem…biztosan csak álmodok! Ha felkelek…az nagyon fájdalmas lesz.

- De nem hittem el,hogy szeretsz. Selena is hiába győzködött. – Kipattantak a szemeim, és hirtelen még jobban utáltam magam. Selena is győzködte arról,hogy Velem?! Én pedig féltékeny voltam rá??!! ÚRISTEN DIA!!! HOGY LEHETSZ ILYEN…!!! Körmeimet akaratlanul is Justin hátába mélyesztettem, aki felszisszent.

- Jaj,ne haragudj.. – Motyogtam bocsánatkérően, és ismét lehunyt szemekkel a nyakába bújtam. Ez olyan megnyugtató. Az már biztos, hogy ha visszamegyünk, első dolgom az lesz,hogy Selenától bocsánatot kérek! Igen,az biztos!

- Semmi baj. – Simított végig a hátamon.

- Ha tudom, akkor bármit megteszek érted. De igazából ugyanúgy voltam, mint Te. Nem tudtam mire vélni téged. Nem értettem, miért kellesz nekem ennyire, ahogy azt sem, hogy mért keresek kiskaput csak azért, hogy velem legyél. Így utólag belegondolva eléggé önző módon kértem azt,hogy gyere velem. De nem tehettem mást. – Szótlanul hallgattam a szavait. Élveztem a teste melegét, a bőre illatát, a simogatását. Teljes biztonságot adott nekem.

- Szörnyen sajnálom, hogy ennyire szenvedtettelek. De tudd,hogy nem csak te érezted így magad. Hanem én is. Hiányoztál minden egyes percben. És szörnyű volt, hogy nem érhettem hozzád. – Suttogta a fülembe, és megszorított. Erre csak ellágyulva nyomtam az ajkamat selymes nyakához, mire felsóhajtott, és ismét simogatni kezdte a hátamat.

- Nem láthattam a mosolyodat. És a legrosszabb az volt,hogy még csak el sem magyarázhattam. Mert a szerződés tiltotta az ilyet. Ezen rágott be Usher..ezt akarta neked aznap elmondani. Scooval is beszéltünk. Tudta, mit érzek irántad. De megóvott a problémáktól. Ismerem ugyan Selenát. De féltem, hogy szeret még. És ha megtudja, hogy hogyan érzek irántad, talán fájni fog neki…vagy ami rosszabb, féltékeny lesz. A féltékeny ember sok hülyeségre képes…nem bírtam volna ki,ha árt neked akaratán kívül. – Nyitott szemekkel, csendben hallgattam Justint. Furcsa volt feldolgozni mindezt. De örültem, hogy végre fény derül a sok titokra.

- Aztán amikor sírva kirohantál, hát… - Feszült meg mindene, és éreztem, hogy egész testében remeg. Nyugtatólag kezdtem simogatni a tarkóját, és ismét egy puszit nyomtam a nyakára. Ettől szerencsére hamar lecsillapodott.

- Rettenetes volt az a másfél hét. Nem tudtam, hol vagy. Nem tudtam, hogy vagy. A nap minden percében kínzott a hiányod, és magamat okoltam a boldogtalanságodért. Aludni sem tudtam. Egyszerűen használhatatlan voltam. – A hangja rekedten, fájón csengett, én pedig szorosan megöleltem. Éreztem, hogy megint előtörnek a könnyeim. A hülye konokságom miatt megint csak fájdalmat okoztam…főleg olyannak,aki fontosabb nekem,mint az életem.

- De Selenával megbeszéltük,hogy ezen a rendezvényen tudtodra adjuk, mi történt. Ő nagyon megszeretett téged, és minden áron össze akart minket hozni végre. – Hallottam a hangján,hogy mosolyog. Én is elmosolyodtam. Jaj,Sel…Istenem!

- Aztán ebbe az egészbe Scoo és Usher is belementek nagyon hamar. Ők intézték el nekem a teraszt is. Meg persze beszéltek a biztonságiakkal,hogy ez a rész legyen lezárva. – Itt már muszáj volt elengednem, és hitetlenkedve a szemébe néznem. Justin csak az arcomat fürkészve mosolygott, azzal a tipikus félmosolyával. Megcsóváltam a fejemet, és én is elmosolyodtam. Ezek a fiúk…

- Kis szervezkedősök. – Simítottam végig az arcán, mire elkapta a kezemet, és a tenyerembe csókolt. Pironkodva néztem, mire felnézett rám, és huncutul csillogó szemekkel rám mosolygott.

- Igen, nagyon hálás vagyok nekik. Anya és Hugh nagyon szeretnek téged, ahogy Kenny is. Nem semmi, mennyire el van veled. – Nevetett fel, mire én is kuncogtam. Na, igen, a pedofil fejű!

- Usher és Scoo szintén családtagnak tekintenek. Akkor magamat már meg sem említem. – Nyomott a számra egy puszit, mire elmosolyodtam. De aztán hamar lehervadt a mosoly az arcomról. Talán ekkor estem le az álom világból, és huppantam vissza a valóságba. Na,igen.. Justin ijedten nézett a szemembe.

- Ne csináld ezt velem, kérlek! Mi a baj? Rosszat mondtam? – Megcsóváltam a fejemet, és félve néztem a szemébe.

- Justin, oké, hogy most elrendeztük a dolgokat, de mi két külön ország lakói vagyunk! – Mondtam kétségbeesetten, mire az Ő arcán is átsuhant a fájdalom.

- Talán..nem kellett volna ezt tennünk. Akkor…könnyebb lenne…elválnunk egymástól. Te sztár vagy, a pop szakmában forogsz, én pedig egy eldugott kis ország szülötte, akit szinte senki sem ismer. – Motyogtam keserűen, és éreztem, hogy a sírástól létrejött gombóc már a torkomban liftezik. Justin finoman az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet. Könnyes szemekkel, félve néztem rá.

- Nem akarlak elveszíteni. – Suttogtam elhaló hangon, mire közelebb hajolt,és a homlokomra nyomta forró ajkait. Lehunytam a szememet, és élveztem a közelségét. Ha elmegyek, talán soha többet nem lesz rá lehetőségem. Ez a gondolat pedig rettenetesen riasztó és kegyetlen volt. Aztán ajkai elváltak, és a szemembe nézett.

- Figyelj rám, Dia. Te vagy az, aki teljessé teszi az életemet. Aki a legjobb barátom, aki mellett erős vagyok. Aki itt van mellettem. Aki minden nap beragyogja a mosolyával a napjaimat. Aki nélkül nem létezem önmagamként. Nem engedhetlek el,ilyet ne is kérj tőlem. Azt hiszed, nem adnám fel a karrieremet érted? – Mondta határozottan, és a kérdést hangsúlyozva tette fel. Elborzadtam.

- Ugye ezt te sem gondolod komolyan?! Vívjam magamra egy egész világ haragját? Fosszalak meg az életedtől? Na, most hagyd abba! – Morogtam a szemébe, mire elmosolyodott.

- Zenélnék még, de nem ilyen intenzíven. Nem járnék gálákra, se sehova. Az életemtől nem tudsz megfosztani, csak úgy, ha kivonod magad belőle. – Nézett a szemembe komolyan. Megijedtem,annyira komolyan. Hát tényleg szeret…Istenem,ez olyan felfoghatatlan!

- De Justin… -

- Semmi de! Megoldjuk. Mért, más sztárok nem palástolják a magán életüket? De. Mikor hallottál utoljára Bruce Willis, vagy Johnny Depp életéről bármit is? – Mosolygott rám győztesen, mire megrántottam a vállamat. Ebben igaza volt,de akkor is..

- És akkor az, hogy külön ország…nekem speciál nagyon tetszik Magyarország. Amég tanulsz, a pihenőim nagy részét úgyis ott tölteném. Arról nem is beszélve, hogy anyuék is biztosan szívesen megnéznék a szülőhazádat. Én kontinensek között repkedek nap mint nap. Érted akár még csónakkal is odaeveznék. – Simított végig az arcomon, én pedig könnyes szemekkel, hálásan mosolyogtam rá.

- A paparazzik miatt ne aggódj. A rajongóim pedig akkor boldogok,ha én is az vagyok. Aggódnak értem, amikor beteg vagyok, velem örülnek, ha boldog vagyok, velem szomorkodnak, ha baj van, és velem imádkoznak,ha úgy kívánja a sors. – Mormolta, én pedig rámosolyogtam.

- Tényleg fantasztikusak. – Justin helyeslőn bólintott.

- Azok. És hidd el, nem kell mindenkinek tudnia. Addig,amég 18 nem leszel. Utána már felnőtt nő vagy, ki szólhat bele a dolgaidba? Senki. Addig pedig mi tudjuk, a lényeges emberek tudni fogják. Ígérem,nem fogom hagyni,hogy a hírességem tönkre tegye az életedet. – Nézett rám határozottan, és láttam, hogy mély elszántság csillog a szemeiben. Ez nagyon meghatott. És 18 leszek?! Az még 3 év. Könnyes lett a szemem, és belegondoltam abba, hogy Ő tényleg velem akar lenni. Justin ellágyult tekintettel hajolt az arcomba.

- Dia, szeretlek. Kérlek, ne hagyj magamra. Melletted önmagam lehetek. De nélküled, talán beszippant az üresség. Ahogy eddig is történt az utóbbi időben. Rémes,hogy viselkedtem mindenkivel, főleg anyuval. Amikor meg sem érdemelte. – Mélyen, könyörgőn nézett a szemembe, én pedig úgy éreztem, igen. Igaza lehet. Ha elég erősek vagyunk és óvatosak, működhet.

- Nincs is más választásom. Mert nem csak te nem vagy önmagad, ha nem lehetünk együtt. Hanem énsem. – Justin szemei boldogan, hálásan csillogtak, én pedig szerelemesen néztem rá. Megszüntettem a köztünk lévő két centis távolságot, és az ajkaim az övét súrolták. Beleremegtünk ebbe az érzésbe.

- Szeretlek, Justin. – Suttogtam az ajkába, amitől megfeszült egy pillanatra. Most mondtam ki neki először. Éreztem rajta, hogy rettenetesen boldog. És én is az voltam. Most már tudtam, hogy nem kell félnem. Kimertem mondani. Testem az övének préselődött, ahogy magához szorított. Én pedig gyengéden megcsókoltam.

~Díj~

Nos, hát, kedves olvasóim! :D Nem is tudom,hogy mondjam...de...

Az Another One díjat kapott!(: És nem mástól,mint...

9nirakooo8-tól!

Vagyis a mi Nirakonktól!♥:')

Szabályok

1. Tedd ki a logót a blogodra. [x]

2. Köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad. [x]

3. Írj ki magadról 7 dolgot.

4. Küldd tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket.

Na,lássuk,mire jutunk!:D Érdemeljük akkor ki!:P És teljesítsük a maradék feltételeket..

7 dolog rólam..hát..akkor essünk neki!

2. Never say never Nirako♥ blogja! :D Az én drágaságos "őrült" kommentelőm,ahogy hívja magát.:P Szeretem az egész blogot!
http://never-say-never.blogzona.hu/

3. Újra éledt szerelem suicide_scene tulajdona! Nem rég találtam rá,és hát...imádom!:D Remélem,sokat frissel majd!;)
http://ujraszerelem.blogzona.hu/

4. Love forever ximo345-től!:D Naaagyon egyedi és érdekes történet nagyon szép írásmóddal!:)
http://madyandjustin.blogzona.hu/

5. Menthetetlen...vagy mégsem? Raynoo. blogja! ;) Naagyon szeretem, ez is egy egyedi és remek történet!
http://lexislife.blogzona.hu/

6. A Đream come true. ♥ tinaahh-tól! :) Nagyon szeretem a blogot is meg a csajt is! :P
http://a-dream-come-true.blogzona.hu/

7. Teenage Dream FlowerBiebertől! :D Nagyon jó kis sztori, és már a hajamat tépem,hogy Em meg Justin nem jönnek össze benne. xD ♥ De nagyon jó. :D
http://bieberteenagedream.blogzona.hu/

Na,szóóval...

4. Küldd tovább 7 írónak. [x]

És az 5-et is rögtön teljesítem! :) Ennyi lenne a díj része...Köszönöm,hogy elolvastad!♥

----------------------------

Most pedig folytassuk a bloggal!

Engedjétek meg,hogy először Nirakohoz szóljak. :)

Nirakoo!!! ♥ Te nőőő,teee, wááá!!! Köszönöm ezt a megtiszteltetést, hogy ilyen díjat kaptam! :') ♥ Pedig meg sem érdemlem,de áhh...na jó,nem tudom eléggé jól kifejezni magamat,szóóval,itt egy kis meglepetés(vedd figyelembe,hogy harmadszor dolgoztam olyan képpel,amin Ő van,és ebből kétszer a blog miatt,szóval..:P gondoltam,örülni fogsz neki):

Kicsit nagy lett,de hát na..nem volt szívem kicsiben betenni. xP :) Szívecskéim, a mai részről pedig annyit,hogy hajnalban kerül fel,most kezdem el írni! Eléggé elcseszett egy napom volt ma. (Bocs a szóért, de ez a legfinomabb kifejezés.) De megígértem,és be is tartom! :)

Na puszillak titeket!♥

Excalibur

26. Wild Souls-A premier est 1.

Kedves olvasóim!

Ismét visszatértem, a várva várt folytatással! Hurrá!!! Én is ezt mondom! :)

Először is, drágáim, bocsánatot szeretnék kérni tőletek, amiért 19. óta nincs rész. De, sajnos ez lesz még rosszabb is,ha bejön a suli! Gondolom, sokan olvassátok (sőt,tuti!:D) vivacious blogját. Ahogy Ő is írta, most lép gimibe, akár csak én, és nem tudja, mikor fog tudni részt hozni. Nos, ez teljesen igaz lesz rám is. Sajnos. Bocsássatok meg, de a suli az kötelességünk, és én 1-ős korom óta komolyan veszem a tanulást. :) Megértéseteket köszönöm! De ne aggódjatok! Ha egy unalmas órán, vagy egy lyukason rám jön, úgy is rám fog, írni fogok kézzel is! ;)

Másodszor: ATYAGATYA!! ÁTLÉPTÜK A KOMMENT HATÁRT, ÉS A NÉZETTSÉG HATÁRT IS A LEGUTÓBBI RÉSSZEL! :O ÚRISTEN!!!!! NEM IS TUDOM,HOGY KÖSZÖNJEM MEG!!!!! :')

Ezek alatt a dolgok alatt a pillanatnyi állást kell érteni:

1. Összesen 17 komment van a 25. résznél,amiből 14 a tiétek! :')

2. A 25. részt eddig rekord mennyiségűnek számító 98 ember nézte meg!!! (23:16)

3. Most nirako-t szeretném kiemelni. Olyan kommentet írt, mint amilyen hosszú maga a rész volt! :-) Na jó, ez kicsit túlzás, de áhh...te lány! Köszönöm! A legszebb kommentjeim között szerepel! Mindent köszönök neked! Ez volt az első komi, ami nem megkönnyeztetett, de meg is siratott! :)

Harmadszor:

♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥

Az 5x5 csillagot, a 14 komit, és hogy vagytok nekem! IMÁDLAK TITEKET,MINDANNYIÓTOKAT!!!! ♥

Na, de nem fosom tovább a szót! Íme, a premier est első felvonása! ;)  Jó hosszú lett, 6 oldal. :D Remélem, nektek is bejön,nekem bejött!

Komit ne felejtsétek, puszillak titeket! :)

Excalibur <3

- Huuh… - Ennyit bírtam kinyögni, ahogy a tükör elé léptem. A szemeim kikerekedtek, és nem hittem el, hogy az a nő, aki visszanéz a tükörből, az én vagyok. Ezek a stylistok valóban nagyon ki tudnak tenni magukért! Alicia mögém lépett, és mosolyogva igazgatta a vállamon a kisebb gyűrődéseket. Láthatóan már megszokta, hogy az ilyen fiatal fruskák, mint én, hogyan tudnak reagálni a munkájára.

- Tetszik? – Kérdezte, ahogy ellépett tőlem, és elégedetten mért végig tetőtől talpig. Ő volt a stylistunk. Hitetlenkedve néztem rá, amolyan „ugye viccelsz?” nézéssel, és visszapillantottam a tükörbe. Arra számítottam, hogy amit az előbb láttam, csak egy álom volt, és mire visszapillantok, ugyanazt a lovas, kócos lányt látom, aki voltam. De nem! Úgy néztem ki, mint aki most lépett elő az egyik Walt Disney meséből. Egy felül testhez simuló, pezsgőkrém szín estélyi ruhát viseltem. A ruha alja a vádlimig ért, és ha megmozdultam, lágyan csiklandozta meg a bőrömet. Egy hozzá tartozó, ugyanolyan színű magassarkú díszlett a lábamon. Na, nem egy 15 centis sarokkal! Éppen, hogy sarka volt, és ez nekem tökéletesen megfelelt. A pillantásom felkalandozott az arcomig és a fejemig. A sminkesek és a fodrászok szintén sokat dolgoztak rajtam. Az arcom olyan volt, akár egy tökéletes emberé. Sehol egy miteszer, sehol egy folt, vagy bármi, ami rontaná az összképet. Nem is csoda! Volt az arcomon annyi minden, hogy az 5. dolog után már feladtam az azonosításukat. Mindenhol csillogtam, a szemhéjamon pedig drága, aranyszínű szemhéjfesték díszlett. Az ajkaimon halvány szájfény ült, a szemeimet kiemelték némi spirállal. És a fő dolog, ami a legelképesztőbben nézett ki: a hajam. Az oldal frufrum kiegyenesítve az arcom két oldalán pihent. A fejemen körbe, rendezett tincsekkel befonták a hajamat, és az összes kis fonat végét a fejem tetejére, egy kupacba gyűjtötték. És a leggyőnyőrűbb csak ezután jött. A fejem tetejéről egészen a tarkóm aljáig göndör, fénylő hajspirálok hullottak alá. A hajamat hajcsavarókkal göndörítették be, és most az egész úgy omlott a tarkómra, mint egy igazi, hatalmas zuhatag. Az egész fénylett, akár egy drágakő, és mindez olyan…mesebeli volt. De valami hiányzott. Hát persze! Elfordultam a tükörtől, és az éjjeli szekrényhez léptem. Alicia érdeklődve figyelt, én pedig felemeltem egy nyakláncot. Igaz, az a régi, fekete műanyag volt, de a rajta függő, vágtató lovas medálom régi kabalám, sehová sem megyek nélküle.

- Na, nehogy feltedd azt a fekete izét, mert elrontod az összképet! – Lépett mellém Alicia, és kivette a kezemből. Csúnyán néztem rá, és már nyitottam volna a számat, amikor megfordult és a táskájához sietett. Kivett belőle egy ékszeres dobozt, és az ágyra ülve kiborította. Kigúvadtak a szemeim. Arany láncok, fülbe valók, karkötők és minden féle csecsebecsék sorakoztak a takarómon. Ez aztán a nem semmi! Alicia kis keresgélés után felemelt egy sima, vékony arany láncot. Leszedte a lovas medálomat, és felfűzte a sokkal elegánsabb arany láncra. Elégedetten emelte a levegőbe, és rám nézett.

- Nos, így már mindjárt más! – Vigyorgott rám, én pedig hebegni kezdtem.

- De Alicia! Rendben, felteheted, de ha vége az estélynek, visszaadom a láncot. – Mögém lépett, és a nyakamba tette. Mit sem törődött a makogásommal, és mosolyova igazította meg a medált.

- Ugyan, Dia! Nézd már, így jóval szebb. – Kacsintott, én pedig valóban egyet értettem vele. Csoda szép volt.

- Köszönöm. – Mosolyogtam rá, és erősen küzdöttem a könnyeimmel. Annyira meghatott ez az egész! Ma van a premierest. Július 30. Nem igazán beszéltünk Scooterrel, szóval fogalmam sem volt, hogyan fogok én elkészülni erre a celebekkel teli eseményre, de este hat körül két terepjáró fékezett le a ház előtt. Alicia két másik nővel érkezett, és azért jöttek, hogy előkészítsenek, majd a nagy házhoz vigyenek pontban fél kilencre. Csak belegondoltam abba, ha én így nézek ki, milyen gyönyörű lesz majd Pattie! És milyen elegánsak a fiúk. Fiúk. Mélyet sóhajtottam. Justin kócosan és nyűgősen is jól néz ki, akkor mi lesz velem, ha ma este megpillantom? Kissé feszengtem a találkozás gondolatától. Most már két dolog volt, amiért tudtam volna sírni. A meghatottság, és a fájdalom.

- Hé, csajszi, el ne sírd magad! Nincs időnk még egyszer sminkelni. – Nevetett Alicia, és megveregette a vállamat. Igazán aranyos nő. Félszegen elmosolyodtam, és bólintottam egyet.

- Indulunk! – Hallottam kintről a fodrász hangját. Nagyot nyeltem. Egy utolsó pillantás a tükörbe, aztán indulás életem első és vélhetően utolsó klip premierestélyére.

- Na, végre, hogy megjöttetek! – Scooter idegesen sietett az autónkhoz. Kinyitotta nekem a hátsó ajtót, én pedig kiléptem az éjszakába. Pontosabban a reflektorfénybe. Hugh háza előtt eléggé erősen világítottak a lámpák. Ahogy becsuktam az autó ajtót, Scooter nagy szemeivel és leesett állával néztem farkasszemet. Csodálkozva megböktem a vállát.

- Scoo, minden oké? – A hangomra aprót rázott a fején, és rám mosolygott.

- Persze, csak..gyönyörű vagy. Egy pillanatra meg sem ismertelek! – Vigyorgott, én pedig elpirultam. Scoo egyébként a szokásos öltönyében feszített, mint mindig. És láthatóan már most futkosott benne az idegbaj.

- Köszönöm. – Motyogtam, Ő pedig felajánlotta a karját. Kuncogva belé karoltam, és intettem Aliciának. Ő csak rám kacsintott, majd gyújtást adott, és elment. Hát, Dia, eljutottál ide is! Mély levegőt vettem, és idegeskedve szorongattam Scoo karját. Futólag rám pillantott, és egy fehér limuzin felé indult.

- Ne aggódj. Külön mentek. – Döbbenten felnéztem rá, Ő pedig megértően viszonozta a pillantásomat.

- Köszönöm. – Ismételtem meg önmagam. Ám ezúttal jóval lehangoltabb, fakóbb hangon. Ahogy odaértünk az autóhoz, Scoo szembe fordított magával, és a vállaimra tette a kezét. Mélyen a szemembe nézett.

- Dia, tudom, min mész keresztül. El tudtam intézni, hogy keveset kelljen együtt lennetek, külön limuzinnal is érkeztek, de…mivel a sajtó imádja a botrányokat, valamennyi időt muszáj lesz a közelében eltöltened, hogy ne kezdjenek el kitalálni minden hülyeséget. És muszáj lesz mosolyognod, és úgy tenned, mintha semmi bajod sem lenne. – Minden egyes szót hangsúlyozva, tisztán ejtett ki, és végig komolyan nézett a szemembe. Nem tudtam mást tenni, mint bólintani. Scoo elmosolyodott, és megveregette a vállamat.

- Kitartás, kis csaj. – Kacsintott, én pedig mélyet sóhajtottam.

- Na, gyerünk. – Nyitotta ki a fehér autó ajtaját, én pedig készségesen bemásztam. Pattie és Hugh már bent ültek, és amikor megláttak, mind kettejük arcán boldog mosoly húzódott. Pattie mellé ültem, aki egyből átkarolt. Ahogy sejtettem, valóban gyönyörű volt. Egy mélykék estélyi ruhát viselt, a haja fénylett, akár a csillagok, arca pedig szépen, mégis szolídan volt sminkelve.

- Szia kincsem! Gyönyörű vagy, egy kész nő! Nem igaz, Hugh? – Pattie igazi anyai büszkeséggel nézett rám, ami rettentő jól esett. Hugh egyetértően mosolygott, és megsimogatta a kezemet.

- Szia Dia! Valóban, csodaszép vagy! – Lágyan rájuk mosolyogtam.

- Sziasztok! Köszönöm, és ti is remekül néztek ki, Pattie neked csodásan áll a kék! – Pót anyám elpirult, és egy lágy puszit nyomott az arcomra. Aztán az autó meglendült, és útnak indultunk Torontoba. Eleinte beszélgettünk, aztán mindenki a saját gondolataiba merült a közel másfélórás út alatt. Én személyszerint szorongva könyököltem a krémszínű bőr könyöklőre, és meredten bámultam a sötét, éjszakai tájat. Vajon mi lesz, ha kiszállok az autóból? Egyből megrohannak az újságírok? Ugye nem kell majd Justin mellett mennem? Az ajkamba haraptam. Nem tudom, kibírnám-e rezzenéstelen arccal rögtön akkor,amikor először meglátom. Lehunytam a szemem, és erősen küzdöttem a könnyek ellen. Meglátom az arcát…a szemeit..az ajkát. Aprót ráztam a fejemen, és határozottan kinyitottam a szemeimet. Menni fog! Bizony,menni fog! Ekkor lefékezett a limuzin. Kintről rengeteg ember hangja, sikítása hallatszott be. Villantak a vakuk, én pedig félve néztem Pattie-re. Ő csak biztatón megszorította a kezemet, és rám mosolygott.

- Megérkeztünk. – Megállt a szívem egy pillanatra. Na nee, máris?! Hogy is mondtam,hogy menni fog? Azt hiszem, félre olvastátok! De késő volt megijedni. Nagy levegőt kellett vennem, mert láttam, ahogy Kenny odasétál a semmiből a limuzin ajtajához.

- Hölgyeim és uraim! Mr. Bieber nem egyedül érkezett a mai estére! Fogadják szeretettel először Miss Pattie Mallett-et! – Hallottam egy féri hangot kiabálni. Éles sikítások hasítottak a levegőbe, és bár tompán hallatszott be, így is majd kiszakadt a dobhártyám. Hirtelen kattant az ajtó zár, és Kenny kinyitotta az ajtót. Pattie még egy utolsót rám mosolygott, majd a maga szolíd stílusával kimászott a fehér monstrumból. A sikítások, a vakukattanások most már minden akadály nélkül hatoltak be az utastérbe, én pedig kelletlenül rezzentem össze a hirtelen hangokra. Hugh rám mosolygott,és megszorította a kezemet.

- Nem lesz semmi baj. Csak mosolyogj, és siess be! Ne hagyd, hogy bárki megállítson! – Félve bólintottam, és a gyomrom csomóba ugrott. Hirtelen nagyon nem volt kedvem az egészhez. Nem vagyok én ehhez hozzá szokva!

- Most pedig a Green Luck Ranch tulajdonosa következik, akinél a klip készült, és akinek csodás lova közre működött. Hölgyeim és uraim: Hugh Harrison! – Hugh kacsintott egyet, és mély levegőt véve kilépett a rivalda fénybe. Őrült sikítozás, vakuvillanások. Megint. Nagyot nyeltem. Egyedül maradtam ebben a hatalmas, bőrborítású autóban. Ez a másik világ annyira távol állt tőlem valaha. Most pedig a közepébe csöppentem. Idegesen ökölbe szorítottam a kezemet. A tenyerem eszeveszettül izzadt.

- Hölgyeim és uraim, kis figyelmet kérnék! Az este különleges vendége következik. A hölgy, aki az Európa szívében húzódó Magyarország szülötte! A hölgy, aki csodás fekete lovával berobbant a forgatásba! A hölgy, akinek a neve: Diana Kovács! – Nagy szemekkel hallgattam a felkonferálásomat. A szívem egyszer csak megállt egy pillanatra, én pedig mély levegőt véve a bőrkönyöklőbe kapaszkodtam. Szemem előtt másodpercek alatt leperegtek az életem emlékképei egészen idáig. Hirtelen benyúlt egy hatalmas kéz, én pedig akaratlanul is megragadtam. Kenny vigyorogva és óvatosan segített ki a limuzinból, én pedig próbáltam mosolyogni. De egy pillanatra majdnem elestem. Ahogy kiszálltam, a szememet elvakították a vakuvillanások. Kenny szerencsére szorosan állt mellettem, és észrevétlenül tartott. Ahogy visszanyertem a látásomat, hunyorogva térképeztem fel a terepet. Majdnem elájultam. Mint a filmekben: vörös szőnyeg húzódott a limuzintól egészen a hatalmas épület lépcsős bejáratáig. Két oldalt kicsi, de díszes karók között feszült a vörös bársony kötél, ami elhárította az örjöngő ember tömeget. Döbbenten bámultam rájuk. Úgy sikongtak, úgy csillogott az a rengeteg szempár,mintha a kedvenc világ sztárjuk lennék. Ahogy Hugh megjósolta, az újságírok már is nyújtogatták be a mikrofont. A „korlátok” mellett sorakozó biztonságiak bosszúsan próbálták visszanyomni őket. Éreztem,ahogy Kenny megfeszül mellettem.

- Kedves Diana, ez az igazi neve? – Hallatszott az egyik oldalról.

- Kedves Diana, hogyan ismerte meg Justin Biebert? – Kérdezték a másik oldalról.

- Kedves Diana, van valami háttér viszonya a maguk munkatársi kapcsolatának, vagy csak a tehetsége ragadta meg Mr. Bieber figyelmét? – Kenny megelégelte a sok újságírót, és csak annyit éreztem, hogy elkezd gyorsan a bejárat felé húzni. A sok kérdéstől kábán hagytam, hogy vonszoljon maga után. Fél tudatlanul visszhangoztak az újságírók szavai a fejemben: hogyan ismerte meg, van valami háttérviszony, vagy csak a tehetség. Igen, ezek valóban jó kérdések. De nem most, és nem itt. Kenny bevonszolt, és csak arra lettem figyelmes, hogy egy hatalmas, aranyfoglalatú fehér ajtó nyílik ki előttem. Valósággal beugrottunk, és Kenny megnyugodva csukta be mögöttem a kapunak is beillő ajtót. Belőlem is egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel. Hát, ez nem volt semmi! Gondoltam, hogy durva, ha az emberre rákattannak ezek a média kullancsok, de hogy ennyire! És nem is vagyok sztár. Szegény Justinnak akkor milyen lehet. A szívem hevesen kezdett verni e név gondolatára. Észbe kapva felemeltem a fejemet, és a szám is tátva maradt a döbbenettől. Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el,hogy én itt vagyok! Egy hatalmas, csillárokkal teli előcsarnokban álltunk. Mindenfelé elegánsan öltözött sztárok, ismétlem, SZTÁROK beszélgettek olyan egyszerűen, mintha hétköznapi emberek lennének. Krém színű öltönyökben pincérek rohangáltak, ezüst tálcával a kezükben, rajta pezsgős poharakkal. Középen egy ízlésesen feldíszített színpad díszlett, mögötte egy órási, műanyag plakáttal. „Justin Bieber’s Wild Souls” felírattal a bal felső sarkában. A plakát nagyját egy kép borította, amin a lovaink ágaskodnak a naplementében. Alul pedig fehéres, dőlt betűkkel egy sor a számból. „*Wild,wild horses, you have wild, wild souls! My,my girl, you have free,free soul. Please, steal me, and we can be free together. With our friends, the wild horses!” Elérzékenyültem. Ott voltunk ketten, boldogan ágaskodó lovakkal, a naplementében. Szabadon, ahogy a dalban is áll. De ez csak egy álom, ez csak egy dal. Igazából sose lehetünk ilyenek. Az ajkamba haraptam, és gyorsan elhessegettem ezeket a szürke gondolatokat. A szemem tovább futtattam a termen. Két oldalt bárpult húzódott, tele tálcákkal, amin gyümölcsök sorakoztak. Nagy szemekkel pillantottam egy görög dinnyére, amibe bele volt faragva egy rajz egy ló fejről, mellé odaírva: Wild Souls. A plafonról több csillár lógott le, ezernyi krisállyal borítva. Kenny megbökte a vállamat.

- Kis csaj, élsz még? – Megráztam a fejemet, és rá néztem.

- K..Kenny, ez..ez.. – Kenny felnevetett, és „finoman” hátba veregetett. Az egy dolog, hogy nála a finoman is olyan, mintha szívlapáttal támogatna meg valaki hátulról…

- Mint Justin..Ő is így reagált eleinte. – Nevetett és még a könny is kifojt a szeméből. Lesütöttem a tekintetemet, mire Kenny is észbe kapott. A végén már eléggé kínosan ácsorgott mellettem. Vakart egyet a tarkóján, aztán viccesen felajánlotta a karját.

- Hölgyem, szabad? – Húzigálta a szemöldökét, mire fancsali képet vágtam.

- Ha nem húzigálod a szemöldöködet, akkor igen, mert így eléggé ijesztő pedofil fejed van.  – Nevettem, mire Ő is kuncogott. Aztán bele karoltam, és behúzott a tömegbe.

- Pattie és Hugh hova lettek ilyen gyorsan? – Kérdeztem, miközben nem győztem nagy szemekkel vizslatni az embereket, akik mellett karnyújtásnyira mentünk el. Igazi sztárok. És mindegyikük barátságosan mosolyogva köszönt rám. Én pedig a döbbenettől meg se tudtam szólalni. Király. Biztosan analfabétának gondolnak.

- Áhh, én már látom őket! – Szólalt meg derülten Kenny. Pislogtam párat, mert a nagy nézelődésben azt is elfelejtettem, és felnéztem a testőrre. Láthatóan remekül szórakozott a zombi fejemen, mire durcásan vállba vágtam. Erre felnevetett.

- Sziasztok! Na, hogy ment Dia? – Találtam szemben egyszer csak magamat Pattie mosolygós arcával. Felkelve a csodálat álmából hirtelen én is elmosolyodtam, és egy puszit nyomtam az arcára, mire megölelt.

- Szia Pattie! Hát, ha Kenny nincs mellettem, akkor nem tudom, hogy jutok be. – Pirultam el, mire az említett szamár vállba bökött.

- Hát igen, a kis csaj majdnem elesett a sok vakutól. Komolyan, még mondtam is neki, hogy totál olyan volt, mint a kölyök eleinte… - Pattie csúnyán nézett hirtelen Kenny-re, aki észbe kapva egy  bocsit suttogott neki. Én ismét mély levegőt vettem.

- Kedveském, szeretnél inni valami? – Próbált mosolyt csalni az arcomra pótanyám, én pedig megráztam a fejemet, és rájuk néztem.

- Nem kell ennyire kímélnetek, Pattie. Ki kell bírnom, elvégre úgyis találkozok ma vele. Nuygodtan engedjétek el a nyelveteket, miattam igazán nem kell. – Mosolyogtam rájuk, mire Hugh és Pattie egymásra néztek,aztán Kenny-re. Áhh, nem igaz! Ebből hamar levettem,hogy hiába győzködöm őket. Ezért inkább taktikát váltottam.

- Scooter és Usher merre? – Kérdeztem, mire Pattie az ajkába harapott,én pedig kérdőn néztem rá vissza. Hugh hirtelen mellém lépett, és a színpad felé bökött némán. Összeszűkült szemekkel követtem a pillantását, és visszafolytottam a lélegzetemet. A feldíszített színpadon egy férfi állt mikrofonnal a kezében, úgy tippeltem, ő a műsorvezető. Éppen magyarázott valakiknek a színpad melletti lépcsőn, de a dísznövénytől nem láttam, kik állnak ott. Már éppen meg akartam kérdezni Hugh-t, hogy miért biccentett a színpad felé, amikor a műsorvezetőnk megszólalt.

- Hölgyeim és uraim,kis figyelmet kérnék! – A hangjáról egyből felismertem. Ő volt az,aki felkonferált minket odakint. Futólag körbe pillantottam a sok emberen, akik mind elcsendesülve a színpadra figyeltek, majd én is követtem a példájukat. Valamiért furcsa előérzetem volt.

- Köszöntök mindenkit a Wild Souls klip premier estélyén! A nevem Michael Stevens, én leszek a mai est házigazdája. – Mosolygott mindenkire. Rövid, szőke haja felzselézetten meredezett, zöld szemei izgatottan csillogtak. Mosolya mindenkit jobb kedvre derített, így én is valamivel oldottabban figyeltem a szavaira.

- Először is had mutassam be a mai sztár vendégeinket. Köreinkben köszönthetjük Jasmine Villegas énekes és táncos nőt. – Tárta ki a jobb karját, mire mindenki tapsolni kezdett. Elkezdtem keresni a szememmel az illető lányt, és hamar meg is találtam. Hosszú, fekete, csillogó haja szálka egyenes volt, mosolya bájos.

- Mr. Bieber munkatársát, az énekes Chris Brown-t. – Ismét taps, és Christ már hamarabb találtam meg. Mosolyogva intett, majd a taps elhalkult.

- Will Smith színészt és énekest, valamint családját: Jada-Pinkett Smith-t, Willow és Jaden Smith-t! – Lelkesen kezdtem tapsolni, és vigyorogva figyeltem, ahogy a családapa a szokott mosolyával integet mindenkinek. Tudtam,hogy valóban jó fej!

- A gyönyörű és egyetlen Nicole Sherzingert! – Izgatottan tapsoltam, miközben Nicole vigyorogva intett. Milyen gyönyörű nő!

- Az elbűvölő Rihannát! – Ismét tapsvihar, Rihanna pedig puszit is dobott nekünk.

- A mindig tettre kész Timbaland-et! – A férfi most sem hazudtolta meg önmagát. Klipjeiben megszokott, vicces arccal hajolt meg, megköszönve a tapsot, mire mindenki felnevetett.

- A B.E.P. front emberét, Will. I. Am-et! – Ismét taps vihar.

- És most hölgyeim és uraim, köszöntsük az est egyik sztárját: Diana Kovács-ot! – Már megszokottan csak tapsoltam, amikor ráeszméltem, hogy az én nevemet mondta Michael. Döbbenten pillantottam a körülöttem állókra, akik mind kedvesen tapsoltak, és biztató pillantásokat küldtek felém. Félénken intettem és éreztem, hogy rettenetesen elvörösödök. Milyen mázli,hogy egy tonna plazúr van az arcomon!

- Mr. Bieber szinte család tagjainak mondhatja: Scooter Braunt és Ushert! – Ekkor a lépcsőn felrohant a két említett, és bőszen ingetettek. Usherről persze nem hiányozhatott a napszemüveg. Vigyorogva csóváltam meg a fejemet.

- Most pedig, a meglepetés vendégünk következik. Köszöntsék sok szeretettel az ifjú énekes és színésznő: Selena Gomezt, valamint szerelmét, a mai este legnagyobb sztárját, a fiatal kanadai srácot, Justin Biebert!!! – Kiáltotta el a végét, én pedig megfagytam a nevek hallatán. Ne, csak ezt ne! Halálra váltan állt meg a kezem taps közben, miközben körülöttem mindenki bőszen ordibált, vagy tapsolt. Éreztem, ahogy egy kar a vállamnál fogva magához húz. Oldalra néztem,és megpillantottam Pattie megértő arcát. A szemeiben mintha…könnyek csillognának? De miért? És akkor visszakaptam a fejem. Justin és Selena mosolyogva, kéz a kézben mentek fel a színpadra, és kisétáltak egészen az elejére. A fájdalom minden oldalról tépkedte a szívemet. Scooter! Mért vágtál át, mért nem mondtad el, hogy Selena a meglepetés vendég?! Ha rám néz, én elsüllyedek szégyenemben! És Istenem,kezdhettem volna süllyedni, mert egyből elkapta a tekintetemet. De mielőtt bármilyen hisztérikus rohamom lehetett volna, Sel csak pislogott egyet, és a szemeivel azt mondta „maradj a seggeden!”. Értetlenül és megkövülten figyeltem őket. Justin integetett mindenkinek. Ahogy sejtettem, elegánsan volt felöltözve. Az öltöny rettenetesen jól állt neki, és az a mosoly! De nem volt az igazi. Hirtelen a pillantása kutakodóvá vált, és pásztázni kezdte az ember tengert. Keresett valakit. Félve eszméltem rá, hogy bizonyára minket. Hamar meg is találta először Kenny-t, aztán Hugh-t. Pillantása az anyjára tévedt, majd követte a karját egészen hozzám. Az arcomhoz ért a pillantása, és akkor megszűnt a világ. Szemei ellágyultak, ahogy az enyémekre nézett. Ott, abban a pillanatban, a rengeteg embert elfelejtve mélyedtünk a másik szemébe. Mogyoró barna íriszei kivetették rám a rabláncot, én pedig szinte odarohantam értük. Azt akartam,hogy láncoljanak le, és dobják el a kulcsot messzire, ahol senki sem talál rá soha. Justin szemében tömény vágy és megbánás csillogott. Egy pillanatig láttam rajta,hogy képes lenne leugrani a színpadról,odajönni hozzám, és magához szorítani. Istenem, bár megtette volna! Mindennél jobban vágytam az érintésére. Éreztem, hogy a lábaim elgyengültek. Aztán a varázs még idejében megszűnt. Michael tapsolva odalépett Justin és Selena mellé.

- Sziasztok! Örülök, hogy együtt látlak titeket, a legcukibb sztár pár! – Vigyorgott, mire Sel és Justin is erőltetetten felnevettek.

- De miért nem fogjátok egymás kezét? – Nézett döbbenten kettőjük közé. Követtem a pillantását, és döbbenten vettem észre, hogy tényleg mindkettőjük keze az oldaluknál lóg. Hirtelen nagyon megijedtem. Ugye nem miattam? Ugye nem?!

- Hát, ami azt illeti, Michael, szeretnénk valamit elmondani. – Hajolt a mikrofonhoz Sel, és elmosolyodott. Justinra nézett, aki csak bólintott egyet. A közönség között mozgolódás támadt, és mindenki értetlen arccal suttogott a szomszédjának. Éreztem, ahogy Pattie keze megszorítja a vállamat, és az arcára néztem. A smink alatt is láttam,mennyire elsápadt, és a szemeiben ugyanazt az összezavartságot láttam, mint ami az én lelkemet is nyomta. Gyorsuló légzéssel néztem ismét a színpadra. Michael értetlenül nézett Justinra és Selenára, ekkor Sel finoman kivette a mikrofont a műsorvezető kezéből, és Justin mellé lépett. Mind ketten mosolyogva néztek a sztár gyülekezetre. Pillantásukat végig futtatták a stáb tagjain, a sztárokon, a pincéreken, a biztonságiakon. Aztán Sel végül beleszólt a mikrofonba.

- Nos, jó estét mindenkinek. Fontos bejelenteni valónk van. Azt hiszem, sejthetitek, mit akarunk mondani. – Mosolygott az emberekre, akik hánykolódni kezdtek a jó és a rossz hír gondolata között. És nem csak Ők, hanem én is. Kíváncsian és izgatottan vártam,hogy folytassák. A gyomrom görcsbe rándult, amikor a mikrofon Justin kezébe került.

- Az a helyzet, kedves vendégeim, hogy Selena és én úgy döntöttünk… - Nézett rám, és mély levegőt vett. Végig a szemembe nézett, én pedig megdermedtem és kérlelő tekintettel bombáztam. Ne kínozzon tovább. Mondja már!

- …hogy a kapcsolatunknak vége. – Mondta ki akadozó hangon a szavakat, végig a szemembe nézve. Megdermedtem. Hirtelen minden a feje tetejére állt bennem, én pedig éreztem, hogy bele kell kapaszkodnom valamibe. Kenny szerencsére megtartott hátulról. Levegőért kapkodva néztem a hófehér csempét, majd lassan felemeltem a fejemet és ismét Justin szemeibe néztem. Megkönnyebbülten csillogtak. A pillantása nyugodt, szeretetteljes, és lágy volt. Szinte végigsimított vele az arcomon. A fejemben kiabálni kezdtek a gondolatok. „-De Pattie,ha egyszer az egész egy nagy félreértés! Selena csak azért ment be,hogy… - „ Hogy…hogy…szakítson Justinnal? Nem értettem semmit. Minden annyira összekuszálódott. Csak álltam ott megsemmisülten, Kenny-re támaszkodva, és hallgattam, ahogy az emberek megbotránkozva beszélnek keresztül-kasul egymáson.

- Hé, emberek, nem kell ezen ennyire felkapni a vizet! – Hallottam meg hirtelen Selena határozott hangját. Mint mindenki, én is odakaptam a tekintetemet rá. Justin mögötte állt némán, és végig engem nézett. A szemei ismét csak vággyal voltak telve. Vággyal utánam.

- De hát mi szakított szét titeket? Csak nem egy megcsalás? – Kiabálta be valaki, én pedig, akár csak mindenki, az illetőre kaptam a fejemet. Egy koktél ruhába öltözött nő volt. Kétkedve méregették a körülötte állók, aztán egyszer csak a mellette tartózkodó Jaden felkiáltott.

- Ez egy paparazzi! Magnofon van a combjára erősítve! – Mutatott a nő jobb lábára, mire a biztonságiak ott termettek mellette a semmiből. A nő hebegni kezdett, de a biztonságiak hamar közre fogták, és kikísérték. Annyit még láttam, hogy a magnofont elkobozták tőle. Pár percig mindenki csendben volt, néhányan suttogtak, mire Selena ismét megszólalt.

- Az egyetlen dolog, ami szétszedett minket, azaz, hogy nem szeretjük a másikat szerelemből. Az egész csak a szerződés miatt volt ilyen tartós. – Mondta határozottan, és futólag rám pillantott. A megvilágosodás apró szikrája kezdett égni a fejemben. Akkor ez az egész…

- Csak ennyit akartunk. Attól függetlenül szeretem Justint, de csak mint a testvéremet. Szeretném, ha ezt mindenki elfogadná. Elvégre, pár nappal ezelőtt múltam el 19 éves. Köszönjük a figyelmet, és most térjünk vissza ahhoz, amiért itt vagyunk! – Mondta nyersen, és visszaadta a mikrofont Michael-nek. A műsorvezető, akár csak mindenki az épületben, értetlenül állt és bámult hol Justinra, hol Selenára. De ők csak egymásra mosolyogtak, majd levonultak a színpadról.

- Rendben. Hát, ha így döntöttetek, akkor külön-külön lesztek a kedvenceim. Most pedig, hölgyeim és uraim! Ezután a hír után azt hiszem, kérhetünk egy kis hangulat feldobást. Úgyhogy, Rihanna, drágám! Elénekelnéd nekünk, milyen egyetlen lánynak lenni a világon? – Vigyorgott Michael a fiatal énekesnőre, aki csak kacsintott egyet, és felindult a színpadra. A zene elindult, Rihanna pedig énekelni kezdett. Én pedig megkövülten álltam és néztem magam elé. Mindenki körülöttem mocorgott, beszélgetett, volt, aki táncolt. Én meg csak álltam. És kezdtem rájönni. Justin nem szerette Selenát, legalábbis akkor már nem, amikor megismertük egymást. Vagyis Justin nem hibás. Nem bántott meg. Nem játszott velem. A szám elé kaptam a kezem. Akkor minden érzés,amit a szemében láttam, valódi volt. Valódi! Éreztem, ahogy tiszta levegővel telítődik meg a tüdőm. Végre kaptam levegőt! Aztán hallottam, ahogy a szívem is egyenletes dobogásba kezd. A forróság és a boldogság hullámai egybefonódva törtek rá a testemre. Én pedig küszködtem a boldog könnyeimmel. Lassan felemeltem a fejemet, és láttam, ahogy Pattie boldogan nevet mellettem. És Ő nem bírta visszatartani a könnyeit. Nedves szemeit rám emelte, és szeretetteljesen rám mosolygott. Tudtam, mire gondol. Mosolyogva borultam a nyakába, és együtt nevettünk. Éreztem, ahogy Kenny is eleljt egy „óóó igeen!”-t, majd együtt ölelt át minket. Ezen felszabadultan nevettünk. Aztán Hugh is mosolyogva lépett oda hozzám, én pedig kiszabadítottam az egyik karomat, és a nyakánál fogva öleltem magamhoz. Egy boldog puszit nyomtam az arcára. Hugh nevetve ölelt meg mindannyiónkat. A boldogság átjárt mindenkit. El is hiszem! Olyan boldog voltam, hogy az egy egész városnak elég lett volna! És hiába, néhány boldog könnycsepp meglógott! Ahogy Hugh vállán pihent az állam, lassan kinyitottam a szemeimet,és megpillantottam Őt. Justin mosolyogva, könnyes szemekkel állt a dísznövény mellett, és a szeme boldogságtól csillogott…nem,nem is! Ragyogott! És akkor, ott, felszabadultan tudtam rámosolyogni, és minden érzelmemet egy pillantásban rázúdítani. Ő pedig lágyan mosolyogva intett, majd elindult a színpad mögötti ajtó felé. Egy pillanat erejéig értetlenül néztem utána. Aztán felfogtam, mit szeretne. Finoman elengedtem a többieket, majd wc-re hivatkozva elindultam Justin után. A boldogságomat hirtelen elnyomta egy kicsit a félelem és az izgatottság. Vajon mit akarhat..?

*Vad,vad lovak, vad,vad lelketek van! Lány,lány, neked szabad,szabad a lelked! Kérlek, rabolj el, és szabadok lehetünk együtt. A barátainkkal,a vad lovakkal!

25. Készülő videoklip

Kedves olvasóim!

Sok mindent hoztam mára. Menjünk sorba. ;)

1.  Ma kedvet kaptam, és csináltam egy új dizit. Pontosabban csak a fejlécet csináltam én, a hátteret a blogzóna. :P Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket,nekem bejön. Magába foglal mindent, ami a történet ebben a szakaszában megtalálható. :) De a blog értetek van, szóval ha nektek nem tetszik, akkor csinálok másikat, vagy visszateszem a régit. Véleményeteket írjátok majd a komitokba,légyszi! Köszi! ;)

2. Az előző részhez megint rengeteg csodálatos komit kaptam, és szeretném kiemelni ez egyszer Viki024-et és Dalmy98-at . Viki új a családban, és nagyon örülök neki is, ahogy a többieknek! :) Dalmy pedig már régóta támogat kedves szavaival. :) Mindenkinek a véleménye rengeteget számít,kivétel nélkül!!! De Ők ketten írtak valami olyat, amit most szeretnék kiemelni.

"...köszönöm,hogy vagy te és a blog..."

(és ez most MINDENKINEK szól!)

SRÁCOK! EZ A BLOG ÉRTETEK VAN! :) NAGYON SZERETLEK TITEKET,DE KOMOLYAN! ♥

Ti alkotjátok az "Another One családot". :) És én ezért végtelenül hálás vagyok nektek! Így hát..

♥♥♥ÉN KÖSZÖNÖM NEKTEK,HOGY VAGYTOK ÉS OLVASTOK!♥♥♥

3. Elértük a 150 feletti kommentek számát, ami ismét hihetetlen számomra! A 150. kommentelő nem volt más, mint itsnorciii! Róla tudni kell, hogy akár csak csak Viki, Ő is új olvasóm, vagy legalábbis ma írt először komit. :) Remélem, legközelebb is fog!

4. Az előző részhez ismét 10 csodaszép komment érkezett, és 4x5 csillag! Srácok, nem tudok mást hajtogatni a ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥-ön kívül! :')

És most, a várva-várt folytatás következik! Ez a rész eléggé hogy is mondjam "száraz", igazából bevezeti a nagy durranást, ami következőleg érkezik. De azért remélem, olvasható! :)

Jó olvasást, és jó komi írást! ;)

Excalibur<3

- Rendben, kérném a kettes kamerát ide! Gyerünk emberek, pörögjünk! – Mély levegőt vettem, és minden bajom volt a sok kenceficétől, amit rám pakoltak. Rémesek ezek a rendezők! Behunytam a szemem, és jól esően élveztem a gyenge szellő simogatását. Fáradt voltam és kimerült. Már közel másfél hete csak felkelünk, gyakorlunk, lefekszünk. Mikor lesz már vége?!

- Diana, figyelne rám?! – Bosszúsan nyitottam ki a szemeimet, és a mellettem toporgó rendezőre néztem. Szőke hajára legalább egy tonna zselé nehezedett, és úgy le volt nyalva, hogy simán elmehetett volna nyalókának is. Felfordult a gyomrom a gondolatára. Na jó, nyalókának, amit disznók esznek. Idétlen, feszülős cica nacit viselt, hozzá egy még idétlenebb, filteres, vörös felsőt. A nyakánál V alakban kivágva. Mit ne mondjak, írtó „dögös” volt. Már ha a dögösön meglepően meleget értünk.

- Igen, Mr. Dunken? – Próbáltam magamra erőltetni a legszebb mosolyomat, de úgy véltem, nem jártam nagy sikerrel. Dunky, ahogy hívatta magát, cseppet sem volt elragadtatva a fintoromtól.

- Kis asszony, szóltam, hogy újra vesszük az íjászkodós jelenetet! Mondja, merre jár a kis fejecskéje, ha nem a nyaka tetején?! – Hadonászott össze vissza, és már ott sem volt. Ment másra vadászni. Én csak fáradtan hunytam le ismét a szemeimet. A ruha is rettentő kényelmetlen volt. A huszárruhámat átalakították egy kicsit „modernebbre”. A dolmányt úgy igazították át, hogy a mellem alatti vonaltól kiindulva V alakban kettéváljon lefelé, így a hasamra teljes körű rálátás nyílt. Sokkal jobban összevartak rajta egyes részeket, így most kényelmetlenül tapadt a testemre. Igaz, az ujjait, és a vállát meghagyták öblösnek, de a többi része olyan lett a ruhámnak, mint egy fűző. Az aranygombok lekerültek róla és a V alak szélén sorakoztak kifényesítve. A nadrágot csíkokban kiszaggatták, és szintén összébb húzták, szóval most az is rásimult az alakomra. A hajam be volt göndörítve, és legalább két órát vacakoltak rajta, hogy egy hajszál se álljon más irányba, mint amilyenbe kéne. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg mindent fújtak rá. Bele gondolni sem akartam, milyen lesz ezt kibontani. Próbálkozni is csak akkor fogok, miután vagy hatszor megmostam. Hirtelen megfájdult a fejem, én pedig a homlokomhoz kaptam. Mint már említettem, közel másfél hete dolgozunk a klippen. Rögtön másnap, amikor is Scooter 9-re a karámhoz rendelt, megérkezett Chris és Dunky. Chris jó fej volt, mint mindig, Dunky meg egy nyálgép. Scoo először a Next to you rendezőjét akarta felkérni, de a pasas csillagászati összeget kért, ami a mi menedzser barátunknak nem tetszett. Így hát maradt Dunky. Igaz, a pasi eléggé szemét és bunkó, de a forgatáshoz nagyon ért. Elég volt csak megemlíteni a dalszöveget és a lovas vázlatrajzokat, egyből elkezdte mondani, miként akarja megcsinálni, és nekünk nagyon be is jött a dolog. Első nap csak a külön részeket gyakoroltuk, így nem volt problémám azzal, hogy Justin ott van, mivel, ott sem volt. Egész végig keményen dolgoztunk a lovammal és Chris-szel, majdnem két óra hosszát. Dunky eközben felment a házhoz, mondván, hogy megismerné a sztárunkat. Nem is érdekelt az egész, minden figyelmemet a munkának szenteltem. Észre se vettem, hogy közben Kenny,Pattie és Usher a kerítésnél állnak, és bőszen tapsolnak. Megörültem nekik, és amikor Chrisnek csörgött a telefonja, odamentem hozzájuk. Pattie csak sokat mondóan magához ölelt, Kenny-vel pacsiztunk egyet, Usher pedig szintén megölelt. Hülyéskedtünk egy kicsit, és pont nevettünk, amikor feltűnt egy fehér folt Kenny háta mögött. Összeszorult a torkom, és elkomorulva köszöntem el gyorsan tőlük. Visszalendültem a lovam hátára, és szóltam Chrisnek,hogy mára elég volt. Ő csak intett, én pedig sietősen indultam vissza a kis kuckómhoz. Eléggé megviselt a dolog. Aznap éjszaka végig sírtam. Nagyon fájt akkor. Kevésbé másnap. És ez így ment mindig. A napok szürkén követték egymást, én pedig csak és kizárólag a munkával foglalkoztam. Étvágyam nem volt, így le is adtam két kilót másfél hét alatt. A többiekkel még úgy ahogy elbeszélgettem, de már velük is egyre kevesebbet. Reggel felkeltem, nyergeltem, a karámhoz mentem, dolgoztam megállás nélkül, még akkor is, amikor szünet volt, aztán este hazajöttem, és álmatlan éjszakáim voltak. Semmi nem aludtam, ha néha a végkimerültség miatt tudtam egy-egy órát szundítani, mindig szörnyű rémálmokból keltem fel. Ilyenkor csak feküdtem az ágyban, kitakarózva, és némán folytak a könnyeim. Csak az tartotta bennem a lelket, hogy nem sokára vége, és hazamehetek. Justinnal pedig…többé nem kell találkoznom. Óó, igen, Justin. Mindennap sóvárogtam azért, hogy ha messziről is,de láthassam. Láthassam, hogy jól van. Mindennap külön gyakoroltunk, és amikor láttam, hogy kijön az istállóból, gyorsan elhúztam a karámtól. Nem akartam hallani a hangját, nem akartam beszélni vele. És még mindig szégyelltem magam. Rettenetesen nagyon. No nem mondom, hogy nem akart utánam jönni. Eleinte mindig. De Hugh ilyenkor a segítségemre sietett, és elkapta. Aztán a gondok mától kezdődtek. Ma már elkezdtük venni a jeleneteket, és ehhez Justin is kell, nem csak én. Én pedig csak ültem a lovamon, és idegesen szorongattam a sörényét. Kinyitottam a szemeimet, és pillantásom a stáb buzgó tagjaira esett. Mindenütt kamerák, fényvisszaverők, lámpák. A szomszéd karámban kisebb pavilonok, ahol a sminkesek, fodrászok, és stylistok ücsörögtek. Mindenfelé emberek rohangáltak, és persze Dunky dirigálásától visszhangzott az egész birtok. Igazán meleg napot választottak az első éles „bevetéshez”, ahogy a drága rendezőnk hívja a felvételeket. A nap kíméletlenül perzselt mindent, és a levegő szinte állt. A szellő nagy ritkán és nagyon gyengén tisztelt meg a jelenlétével. Én pedig kimerülten kapaszkodtam drága lovacskám sörényébe. Dominator még mindig érdeklődve figyelte a különböző szerkezeteket, amik körül vették. Szerencsére nem félt semmitől, így remekül tudtam vele dolgozni.

- Scooter drágám, hol késlekedik már a sztárunk?! – Dunky-ra pillantottam, aki az árnyékban telefonáló Scooterhez is elért. Őszintén sajnáltam szegényt. Scoo felemelte a fejét, és bosszúsan pillantott a mellette toporgó Dunky-ra.

- Nem tudom, Dunken, most hozzák majd a demo-t. Fogalmam sincs, mikor érnek, Usher ilyenkor kikapcsolaja a telefonját. Tudod, stúdió. – Morogta, mire Dunky felsóhajtott, és az oldalán lógó hangosbemondóért nyúlt.

- Figyelem,figyelem, csibéim! A sztárocskánk késik, de attól még elkezdhetjük a forgatást! Diana, menj a helyedre! Az íjászkodást vesszük fel először! – Parancsolt rám úgy,mint egy kutyára. Ráadásul utálom a Diánát. Ez a marharépa meg csak azért is így hív. Csúnyán néztem rá, miközben megböktem a lovam oldalát. Elindultam a „helyemre”. Tulajdonképpen ez a karám végét jelentette. Az erdő felöli rész le lett bontva, hogy kerítés ne legyen az íjászkodós jelenetben. A lényege a jelenetnek az, hogy Dominator magától bevágtázik hozzám, én pedig felugrok a hátára a vállamon az íjammal. Mivel a zene címe Wild Souls, ami Vad Lelkeket jelent, így a természet nagy „segítségem” lesz az egész klipben. Például az íjamat is a fűben találom meg, miután onnan „kinőtt”, és miközben a lovammal vágtázunk, a nyilat pedig egy fából fogom kirántani, miután Ő „odanyújtja” nekem. Persze ez effektekkel lesz megoldva. Az én feladatom most csak annyi, hogy jelezzek Dominatornak, hogy vágtasson hozzám, és ugorjak fel a hátára. Ahogy odaértünk a kijelölt helyre, lecsúsztam lovacskám csupasz hátáról, és megütögettem a farát, jelezve, hogy menjen el. Pacim megrázta a fejét, és lépésben elindult tovább. Kb. negyven méternél fütyültem neki, és ahogy hátra fordult, felemeltem a tenyeremet. Ezzel jeleztem neki, hogy maradjon ott. Dominator hegyezett fülekkel, érdeklődve várta, hogy mikor indulhat vissza hozzám. Dunky felé fordultam, aki az operatőrrel állítgatta a hátsó kamerát. Pár perc múlva megfordult, és a kis székéhez lépett. Felsóhajtottam, és vártam, hogy leüljön.

- Rendben! Kamera kész! Diana? – Bólintottam egyet kelletlenül, mire a hangos bemondót ismét a szájához emelte.

- FELVÉTEL,CSAPÓ EGYES! – A kamera kis lámpája világítani kezdett, ahogy a reflektorok is. Észrevétlenül felsóhajtottam, és a hátam mögött intettem a lovamnak. Dominator megrázta a fejét, és behajlított nyakkal kezdett egyből vágtázni. Háttal kellett állnom neki,és amikor odaért hozzám, észrevétlenül megböktem a szügyét. Ebből tudta, hogy ágaskodnia kell. Én pedig a szerepemnek hűen elugrottam mellőle, és csodálattal az arcomon figyeltem a természetből küldött társamat. Aztán amikor földet ért, lassan odaléptem hozzá, és megsimogattam a nyakát. Utána megfordultam, és egy szintén kijelölt területre döbbenten pillantottam, és lehajoltam. A földre már oda volt készítve az íjam, így fel tudtam venni. Végigsimítottam a fa sima felületén, és csillogó szemekkel néztem Dominatorra. A lovam közelebb lépett, látva a rejtett kézjelemet, én pedig megvilágosodott arcot vágva megragadtam a sörényét.

- LEÁLL! – Dunky hisztérikusan kiabált a hangos bemondóba, én pedig azt hittem, kettémegy a fejem. Mi az Isten volt neki ebben rossz? Úgy játszottam, ahogy megbeszéltük. Bosszúan fordultam felé, mire felfelé mutatta a hüvelyikujját. Értetlenül pislogtam párat.

- A kamerát kell közelebb vinni, kell pár közeli felvétel! – Felsóhajtottam,és bólintottam. Egyre jobban éreztem magamon, hogy nem vagyok jól. A fejem lüktetett, és mindennél jobban vágytam egy kis pihenésre. A lovam oldalához léptem, és fáradtan döntöttem izzadt testének a homlokomat. Óóó, mindjárt kapok a fejemre, hogy elmosódik a sminkem! De nem volt elég akaraterőm elválni a lovamtól.

- Na, végre, hogy megérkeztél, Justinka! – A szemeim kipattantak, és a szívem megállt egy pillanatra. Nem volt erőm eltolni magam a lovamtól. Csak álltam ott megdermedve. Nem így képzeltem el ezt a találkozást. Ilyen hirtelen. Azt se tudtam, hogy álljak most hozzá. Szívem szerint a nyakába borulnék, és…Dia! Szedd össze magad!

- Megérkeztem haver, de ha még egyszer le Justinkázol, én esküszöm, megny… - Hallottam Justin nevető hangját. Bársonyos, a szívem ezerrel kezd verni,ha meghallom. Mint mindig. Ahogy elakadt a mondat végénél, megérteztem magamon azokat a perzselő, méregfogakra emlékeztető szemeit. Nagyot nyeltem, és próbáltam megmozdulni, de nem ment.

- Dia? Dia! Hát itt vagy? – Az az örömteli hang! Istenem, mért csinálod ezt velem? Hallottam, ahogy futva indul meg felém. Én pedig védtelenül, dermedten álltam, és vártam, hogy mi lesz.

- Justin! Neked a stylistnál a helyed, elszaladt az idő! – Hallottam meg Scoot hangját. A lépések abbamaradtak.

- De.. – Kezdte volna Justin.

- Na,gyerünk, kölyök, indulás! – Szólalt meg ezúttal Kenny. Hirtelen megfordultam, és elképedve néztem magam mögé. Scooter gondterhelten és megértően nézett rám. Biccentett egyet, mire egy köszönömöt tátogtam felé. Aztán megpillantottam Kenny széles hátát. Öles karja Justin vállát ölelte, aki ott kullogott mellette. A kétajtósszekrény testőr hátra nézett a válla fölött, és rám kacsintott. Nagy nehezen rámosolyogtam. Hálás voltam a többieknek, amiért megértenek, és segítenek. Fájdalmasan húnytam le a szemeimet, és inkább visszafordultam a lovamhoz.

- Rendben, akkor a kamera kész, Diana, a folytatást vesszük! Gyerünk, szedd rendbe az arcod, borzalmasan festesz! – Legyintett felém Dunky, ahogy elhaladt mellettem, én pedig bosszúsan kifújtam a bent tartott levegőt. Csak legyen már vége!

Ezekután a forgatás gőzerővel folyt tovább. Kenny, Scooter és a később megérkező Usher végig távol tartották tőlem Justint. A fiú nem igazán díjazta ezt, de nem tudott semmit tenni. Amikor vége lett az aznapi munkának, egyből elhúztam a csíkot. Vagyis húztam volna. Pattie jött felém Hugh-val az oldalán a kavicsos úton. Pont kifelé tartottam a karámból, és élveztem a lágy szellőt, és a lehülő levegőt. Mosolyogva integettek felém.

- Szia Dia! Úgy örülök, hogy elkaptalak még! – Ölelt magához Pattie, én pedig jól esően bújtam a karjaiba.

- Pattie, szia! - Olyan volt nekem, mint egy pótanyuka. Nagyon megszerettem.

- Szia Hugh! – Vigyorogtam a férfira,aki pont köszönni akart nekem, miután elengedtem Pattie-t. Rám mosolygott, és Ő is megölelt.

- Szia Dia! – Elengedtük egymást, én pedig körbe pillantottam. Dunky és a stáb már rég hazament, Scooter és Usher beszélgettek még a karámnak támaszkodva. Justin és Kenny azonban sehol. Pattie észre vette, hogy a tájat pásztázom, és gyengéden átkarolta a vállamat.

- Dia, azért akartunk elkapni, hogy ma aludj a nagy házban. – Mosolygott rám gyengéden, és láttam, hogy nagyon sokat jelentene neki,ha ott aludnék. Bocsánatkérően és óckodva emeltem fel a kezem, és tiltakozva megráztam, mire Hugh megszólalt.

- Justin.. – Nézett Pattiere, aki az ajkába harapva figyelt engem, vajon mit reagálok erre a névre. Rezzenés telen arccal vártam, hogy Hugh folytassa.

- Nem lesz itthon. Kenny-vel már el is mentek. Az éjszaka lesz egy kis koncertje Torontoban, és csak holnap délelőtt jönnek haza. Addigra pedig te is haza tudsz menni. De most csak mi leszünk, Scoo, Usher, Pattie, Te és én. Na, egy családi este? – Mosolygott rám, és felém nyújtotta a kezét. Nagy szemekkel néztem az arcába, és végül jól esően elmosolyodtam. A karja után nyúltam, és belekaroltam. A másik kezemmel pedig Pattie-be.

- Rendben. Egy családi este. – Pillantottam mindkettőjükre, és rájuk mosolyogtam. Hugh is és Pattie is megkönnyebbülten és boldogan mosolyogtak rám vissza, mire a nő egy puszit nyomott az arcomra.

- Örülök, kincsem. Na, gyerünk! – Indultunk volna meg, mire egy hatalmas, fekete lófej furakodott közénk, és nyúlkált mindenkinek a keze felé. Mind hárman felnevettünk. Dominator bőszen kutakodott némi csemegéért, és láthatóan nagyon megviselte, hogy nem Ő van a középpontban. Szeretet teljesen megsimogattam a fejét, és elengedve a két felnőttet elkezdtem az istálló felé kocogni. Dominator egyből megértette, hogy játék idő van, így utánam ügetett, és dobálni kezdte a fejét. Felnevettem, és egészen az istálló ajtajáig mentünk. Ott aztán nevetve megpaskoltam a nyakát, lovacskám pedig készségesen lépett be az épületbe és meg sem állt a bokszáig. Gyorsan utána siettem, és becsuktam az ajtót, majd sarkon fordultam, és kirohantam az időközben odaérő Pattie-ékhez. Ők csak mosolyogva tárták ki a karjukat, én pedig ismét beléjük kapaszkodva csatlakoztam hozzájuk. Jó volt ezzel a két, számomra fontos emberrel sétálni és nevetni. Végre jól éreztem magam. Ahogy beléptünk a házba, kellemes illatok csapták meg az orromat.

- Hmm, milyen jó illatok! Ha jól érzem…almás süti? – Kérdeztem felvillanyozva. Az a kedvencem. Pattie gyorsan lekapta a cipőjét, és besprintelt a konyhába.

- Igen, kicsim. Remélem, szereted! – Kiabált ki a helységből, mire elvigyorodtam.

- Naná! – Hugh-val követtük Pattiet, és leültünk a székekre. Pótanyám a pulton szorgoskodott, aztán elém tett egy pohár limonádét. Hálásan megköszöntem, és fel is hörpintettem az egészet.

- Vannak testvéreid? – Kérdezte meg egyszer csak, és leült velem szemben. Mosolyogva megráztam a fejemet.

- Nem, egyke vagyok. Fogadott testvérem van nem is egy, de olyan igazi, akiket tényleg annak gondolok. – Pattie elmosolyodott, és ezzel a kérdéssel megalapoztunk egy másfélóra hosszás beszélgetést. Hugh, ahogy hallotta Scooterékat bejönni, már menekült is. Ezen csak nevettünk Pattie-vel, és folytattuk a beszélgetésünket. Elmeséltem neki a családomat, az állataimat, Dominator történetét, az iskolát, a tervemet, hogy egyszer állatorvos legyek. Ő pedig mesélt a családról, a válásáról,és a Hugh-val való ismeretségéről. Csak egy ember nem került szóba egész végig: Justin. Őszintén szólva olyan szívesen hallgattam volna kiskori történeteket róla. Felsóhajtottam, és kezdtem rájönni, hogy jobban hiányzik, mint azt én gondoltam. Pattie egyből megértette a sóhajom okát, így elhallgatott. Pár perc kínos csend következett. Éppen erősen törtem az agyam valamin, amit felhozhatnék témának, amikor Pattie rám mosolygott.

- Gyere, nézzük meg, mit csinálnak a fiúk. – Mosolyogva bólintottam, mire felálltunk, és kiléptünk a nappaliba. Nevetnem kellett. Mind hárman Monopoly-ztak. Usher éppen teljes átéléssel figyelte Scootert, aki elégedetten olvasott fel egy szívatós mező szöveget. Hugh erősen gondolkodó fejet vágott, miközben a pályát tanulmányozta. Úgy ültek ott, mintha valami kőkemény tárgyaláson lennének, és Scooter lenne a megtörhetetlen ügyvéd. Pattie-vel összenéztünk és felkuncogtunk.

- Beszállhatunk? Persze, ha csak nem vérre megy a dolog. – Vigyorogtam rájuk,és lehuppantam Scooter mellé a kanapéra.

- De, ez véresen komoly játék. Csak akkor szálljatok be, ha van hozzá elég bátorságotok. – Húzigálta Scoo a szemöldökét, én pedig felnevettem.

- Hát, Scooter Braun, a Monopoly a specialitásom volt már 10 éves koromban is. – Néztem rá vigyorogva, mire mindenki felnevetett. És ez így telt egész este. Nevettünk, játszottunk, filmeztünk. A sok felnőtt között úgy éreztem, hogy egy csapat gyerekkel vagyok. Másfélhét alatt semmit nem mosolyogtam. Hát, most sikerült mindent bepótolni! Úgy éreztem magam a kanapén ülve, Hugh és Pattie között, mintha tényleg a családommal lennék. Nagyon megszerettem őket,és örökre a szívembe is kerültek, az biztos! 9 óra körül aztán nagyon álmos lettem.

- Én azt hiszem, megyek és lefekszem. Eléggé kimerült vagyok. – Motyogtam egy ásítás közben, mire a többiek csak megértően rám mosolyogtak.

- Jó éjt mindenkinek! – Öleltem magamhoz egyenként mindenkit, majd álmosan indultam fel a lépcsőn.

- Neked is, kiscsaj! – Vigyorgott rám Usher, én pedig félholt állapotban csoszogtam fel a szobámig. Ahogy benyitottam, rendezett ágy fogadott. Lassan becsuktam az ajtót és a szekrényhez léptem. Kikaptam belőle egy-két alvós cuccot, majd kimentem a fürdőbe. A folyosóra érve eszembe jutott, hogy csikiztük egymás Justinnal. Keserű mosoly suhant át az arcomon, és beléptem a fürdőbe. Hamar lezuhanyoztam, semmi kedvem nem volt most órákig fürdőcskézni. Visszamentem a szobámba, és valósággal beestem az ágyba. Betakaróztam, és hatalmasat sóhajtottam. Ismét itt vagyok, ebben a szobában, ebben a házban, és ismét azt a levegőt szívom, amit Justin is szívott. Behunytam a szememet, és elképzeltem az arcát, ahogy mosolyog rám. Azt a sok szeretetet és figyelmet, ami a csodás mogyoróbarna szemeiben csillog. Azt a huncut mosolyt, amit az ajkai festenek az arcára. És éreztem, hogy az nap este nem fogok rosszat álmodni.

- Szeretlek, Justin. – Motyogtam magam elé, és abban a pillanatban elsodort az álom.

Másnap a reggeli napsütésre, és a kismadarak bősz csicsergésére ébredtem. Jól esően nyújtózkodtam egy sort, és örömmel nyugtáztam, hogy kialudtam magamat. És milyen szép reggelünk van! Boldogan szívtam magamba egy jó adag levegőt, és lerúgtam magamról a takarót. Gyorsan kikeltem az ágyból, és felöltöztem. Egy fehér nike toppot és egy fekete rövidnadrágot vettem fel. A hajamat kifésültem, és gyorsan a fürdőbe igyekeztem. Ott aztán összefogtam, fogat mostam és arcot. Visszasétáltam a szobámba és a telefonomat zsebrevágva szórakozottan indultam meg lefelé.

- Hmm, Hugh azt mondta, Justin délelőtt jön. – Kivettem a telefonomat a zsebemből, és megnéztem az órát. 8:56. Az még bőven reggel! Leindultam a lépcsőn, és hallottam, hogy a többiek már javában fent vannak. Már éppen indultam a konyhába, amikor meghallottam kiszűrődni Pattie hangját.

- Hugh, akkor megyek, és felébresztem! – Mondta idegesen.

- Nem. Pattie, így lehetőség van arra, hogy tisztázzák! – Megdermedtem. Mégis…?

- De megígértük neki, hogy hazamehet! Ne játszd el a bizalmát! Én szeretem Diát, lányomnak tekintem, és nem fogom hagyni, hogy kitolj vele! – Döbbenten hallgattam Pattie fenyegető morgását.

- Hé, nyugodjatok meg! Én amondó vagyok, hogy hagyjuk aludni. Eléggé kimerült volt. – Ez Scooter hangja. Vészesen nyugtatón rezgett.

- Nem! Szólok neki, nem akarom, hogy összevesszenek! – Pattie változatlanul kiállt értem.

- De Pattie, ha egyszer az egész egy nagy félreértés! Selena csak azért ment be, hogy… - Ekkor nem bírtam, és beléptem. Mindenki elhallgatott. Láttam rajtuk, hogy azon rágódnak, vajon mennyit hallottam a beszélgetésből. Jobbnak láttam úgy tenni, mintha semmit. Így rájuk vigyorogtam.

- Jó reggelt! – Hirtelen minden arc megkönnyebbülten lazult el.

- Jó reggelt, Dia! – Köszöntek kórusban. Pattie rám mosolygott, és felállt. Egymáshoz léptünk, és összeölelkeztünk.

- Szia kincsem! Kérsz reggelit? – Mosolygott rám aggódóan, én pedig megráztam a fejemet.

- Nem, azt hiszem, megyek is. Wendy otthon maradt tegnap, biztos magányos és éhes is. – Magyaráztam könnyed hangon. Ez az álcázás mennyivel könnyebb, ha ki vagyok pihenve! Pattie megértően bólintott.

- Rendben! – Én pedig nem pazaroltam egy percet sem. Gyorsan elköszöntem a többiektől, és sietős léptekkel indultam el az istálló felé. Szerencsére még kocsinak se híre, se hamva. Gyorsan futottam az épülethez és valósággal beestem az ajtaján. Dominator felnyerített üdvözlőül, amikor meglátott, én pedig egy gyors puszit nyomtam az orrára. Sietősen kivezettem, megragadtam a sörényét, és fellendültem a hátára. Akkor láttam meg az érkező fekete Range Rovert. Gyorsan megsarkaltam a lovamat, aki értetlenül indult meg az ösvényünk felé. Hátra sem néztem, és ahogy Dominator vágtázni kezdett, megkönnyebbülten adtam át magam a ritmusának. Ez egy hajszálon múlt. Ahogy lassan vágtáztunk a kis házhoz vezető ösvényen, végig Hugh szavai jártak a fejemben. „Ha egyszer az egész egy nagy félreértés! Selena csak azért ment be,hogy..” Hogy? Hogy mi? Érthetetlen ez az egész. Megcsóváltam a fejemet, és egyből megkönnyebbültem, ahogy megláttuk a kis épületet. Wendy bősz csaholással üdvözölt minket. Ahogy odaértünk, a lovamat kicsaptam a karámba, megszeretgettem a kutyát, és bementünk a házba. Mélyet sóhajtottam.

- Alig pár másodpercen múlt… - Motyogtam magam elé, az ajtónak dőlve. Aztán erőt vettem magamon, és neki láttam a ház körüli munkáknak. Volt még pár órám az aznapi próbáig. Na, nem mintha annyira vártam volna.

***

A próbák gőz erővel folytak. Már az utolsó simításokat végeztük. Dominator és én kitettünk magunkért, amit mindenki, még maga a nagy Dunky is megjegyzett. Az utolsó napon aztán pezsgőt bontottak, amit én kihagytam Justin miatt. A többiek a pavilonoknál nevetgéltek, beszélgettek, én pedig Dominator oldalát simogattam elmélyülten. Lovacskám is elfáradt rendesen. Mindennap kőkeményen dolgoztunk, de együtt. Nekidöntöttem a fejemet az oldalának, és úgy simogattam tovább.

- Szeretlek nagy fiú. – Motyogtam, és megpaskoltam a hasát.

- Dia! – Hallottam meg Scooter hangját. Érdeklődve pillantottam a hang irányába. A menedzser fülig érő vigyorral közeledett felém. Elmosolyodtam. Hogyne lenne boldog! Kész van a klip. Ahogy odaért hozzám, egy papírt nyújtott felém. Összeráncolt szemöldökkel hajoltam el a lovamtól, és érdeklődve vettem el tőle. Egy nagy plakát volt. Az a kép volt rajta, amin ágaskodnak a lovaink. Elszorult a torkom, ahogy eszembe jutott, milyen nehéz volt azt a közös jelenetet felvenni Justinnal.

- Ez a klip premier estéjének a meghívója. – Magyarázta Scooter, és megsimogatta legelésző lovam farát. Érdeklődve néztem rá.

- Premier est? – Scoo bólintott és elmosolyodott.

- Igen, egy igazi estély, ha úgy tetszik. Vannak meghívott sztár barátaink, mint Willow Smith, Jaden Smith és a szüleik, Jasmine Villegas, Chris Brown, Timbaland, Will. I. am., Rihanna, ja, és Nicole Sherzinger. – Számolta az ujjain, és a végén rám vigyorgott. Tátott szájjal bámultam rá. Hogy mi van?! Ezekkel az emberekkel találkozni fogok?! Most ugye csak hülyít!

- Ugye csak viccelsz…Will Smith is ott lesz? – Majdnem visítottam izgatottságomban, mire Scoo csak nevetetve bólogatott. Atya világ..a kedvenc színészem!

- Meg egy meglepetés vendég. De azt nem árulhatom el. – Kacsintott rám, mire megforgattam a szemeimet.

- Gondoltam, apafej. – Böktem vállba, mire rám mosolygott.

- Szóval, ez holnapután lesz. Addigra rakjuk a videó alá a zenét, és még itt-ott csiszolnak rajta. – Nyújtózkodott, én pedig elmosolyodtam.

- Rendben, értettem, főnök. – Vigyorogtam rá, Scoo pedig felnevetett.

- Na, jó, én visszamegyek. Nem jössz? – Nézett rám, én pedig megcsóváltam a fejemet.

- Nem, köszi, inkább haza megyek. – Scooter egy percig még csendben állt, és láttam az arcán, hogy erősen mondani szeretne valamit, de aztán még sem tette.

- Akkor jó éjt, Dia. – Mosolygott rám, én pedig biccentettem egyet.

- Neked is, és add át üdvözletem a többieknek is! – Mondtam, miközben felkapaszkodtam a lovam hátára. Dominator felkapta a fejét, és kaparni kezdte a földet.

- Megyünk már, nagy fiú. Szia Scoo! – Intettem neki, és megsarkaltam a lovamat. Dominator szófogadóan ügetni kezdett, és neki vágtunk az éjszakának.

24. Álom vagy valóság?

Kedves olvasóim!

Kissé megkéstem a mostani résszel, amit nagyon sajnálok. avhilkety úgymond el is kapott  az egyik kedvenc blogomon. :P Na, itt a folytatás, kedves olvasóim! ;)

Mindenek előtt a szokásos következzen, amit nem győzök elégszer mondani, és amit ti is unhattok már rendesen. De térjünk is a lényegre. :D

Mint tudjátok, a 22-23.:Amikor rádöbbensz: Szereted. - A titkos búvóhely c. részek összevontak voltak. Íme, néhány adat:

1. Ezek a részek aug. 16-án kerültek fel pontban 03:10-kor.

2. A következő képet aug. 17-én , délután készítettem(katt a nagyításért!).

Egy nap alatt összegyűlt 67 olvasó és 9 komment! (11-ből 2 az enyém). E mellett még kaptam 5x5 csillagot!

MEGSZÓLALNI NEM TUDOK!!!

Srácok, erre már tényleg nincs olyan szó, ami kifejezné a hálámat! Megpróbálom egy képpel...

Remélem,mindenkinek elnyeri a tetszését! :)  Szorozzátok be vagy VÉGTELENSZER és megkapjátok azt a mennyiségű köszönetet,amit én érzek!

Második dolog, ami történt, az a Bemutatkozás -ban fedezhető fel. Egy idézetet szedtem ki ebből a részből. Ez nekem rettenetesen tetszik, ráadásul nagyon is igaz! :)

Na, de nem is húzom tovább a szót! Íííme, a folytatás! Lett némi ízelítő is, hogy lássátok,nem csak szomorút tudok én írni, hanem szerelmeset is..:P

Jó olvasást, aztán a komikat ne felejtsétek a táskában! ;)

Excalibur <3

Az ég sárgás volt, némi vörössel a közepén. Nem, ez nem is az ég, ezek felhők. A napot eltakarták ezek a furcsa színű légképződmények. A táj sivár volt. A hegyeket mindig ölelő fehérség eltűnt, és a helyébe a fekete, töredezett hegytető türemkedett. A mindig zölden hullámzó fűtenger mintha megöregedett volna: minden fűszál barnás volt, és úgy nézett ki, mint a ráncos öreg emberek. Ehhez párosuló lustasággal lengtek meg néha-néha, és a tengerből alig néhány fűsziget maradt meg. Ott álltam a karám mellett. De mit kerestem én ott? Magam mellé néztem. A kerítés korhadozott, néhol hiányoztak a lécek. Az erdő fáiból alig maradt egy-egy, azok is ijesztően magasodtak fölém. Fekete leveleik vészjóslóan lengtek. De nincs is szél! A ház felé néztem. Elakadó lélegzettel, kikerekedett szemekkel figyeltem az elém táruló képet. Az istállók ablakai betörve, az ajtók leszaggatva. A lovaknak semmi nyoma sem volt. Ijedtségem egyre fokozódott.

- Mi történt itt? – Suttogtam magam elé, és elindultam a romos ház felé. Sehol egy lélek. Sem egy madár szó, sem a bogarak zizegése. Csak a nyomasztó csend. Lassan lépkedtem a kavicsos úton, és egyre jobban féltem. A házhoz érve a szám elé kaptam a kezemet. A kutyák fulladozva feküdtek a küszöbön, a szőrük több helyen hiányzott. Azonnal odaléptem hozzájuk, de ahogy megláttak, figyelmeztetően rám morogtak, és tovább szenvedtek. Akadékoskodva újra próbálkoztam, de ahogy az egyik border collie felé nyúltam, az hirtelen felemelte a fejét, és felém kapott. Alig sikerült elrántanom a kezemet, és ijedten estem hanyatt.

- Áá. –Szisszentem fel, ahogy földet értem. Szaporán kezdtem szedni a levegőt. De mi ez az illat? Olyan ismerős. És kellemes. A szívem mintha gyorsabban verne tőle. De akár hogy is törtem a fejemet, nem tudtam a választ. Nagy nehezen feltápászkodtam, és ismét a küszöbre néztem. A kutyák nem voltak ott. Megfagyott az ereimben a vér. De ahogy a beszakadt ajtóra néztem, megdermedtem. Egy alak lépkedett el a konyha mellett sietősen, egészen fel az emeletre. Olyan ismerős. Hiszen az Hugh! De miért riadt az arca? Egyre kíváncsibb lettem. Kezemet a beszakadt ajtó kilincsére helyeztem, és odébb rángattam az útból. A keletkezett résen óvatosan bemásztam, majd a lépcső felé vettem az irányt. A lépcsőfokok nagyokat nyikorogtak alattam, ahogy lépkedtem felfelé. Néhány helyen le volt szaggatva a tapéta, a virágok megfonnyadva porosodtak a házban. Idegesen léptem fel az utolsó fokról, és egyből az egyetlen, nyitott ajtóra esett a pillantásom. Bentről hangok szűrődtek ki, és mindenki kétségbeesett volt. Ez az érzés belengte a légkört, és megborzongtam tőle. De a kíváncsiságom, hogy mi történt itt, nem akart elmúlni. Észre sem vettem, hogy az ajtó felé indulok. Minden egyes lépéssel egyre nagyobb nyomást éreztem, és egyre tisztább hangokat hallottam.

- Pattie, itasd ezt meg vele! – Hallottam Hugh hangját.

- Kisfiam, kérlek! – Zokogott fel egy ismerős női hang. A keserves sírástól ismét libabőrös lettem.

- Nem! Nem! Hagyjatok békén! – Kiabált egy rekedt, fáradt hang. Megtorpantam, és a pupilláim kitágultak. Ez a hang…olyan ismerős. És olyan különös melegség járja át  testem, ahogy meghallom! De nem tudtam kitalálni, ki lehet a tulajdonosa.

- Kérlek, kölyök..ez nem mehet így tovább! – Ez Scooter hangja volt. De még Ő is kétségbeesetten ejtette ki a szavakat. Észbe kapva ismét megemeltem a lábam és elindultam az ajtó felé.

- Nem!! Elég!!!! – Ordította ismét az a hang. Hisztérikus és kétségbeesett volt. Amikor meghallottam, a szívembe mintha ezernyi kés fúródott volna. Összeszorítottam a szemeimet. Éreztem, hogy nedvesek lesznek. Ki ez? És miért fáj a fájdalma? Csukott szemekkel indultam ismét útnak. Már csak pár lépés..

- Scooter, Hugh, csináljatok valamit…nem bírom! – Zokogott fel ismét Pattie. Nyilván fontos lehetett neki ez a személy. Mint nekem. Félve álltam meg az ajtó mellett. Odabentről kivillantak az árnyékok, igaz, haloványan.

- Kérlek, Justin, ne csináld ezt! – Hallottam ezúttal Usher hangját. Az ajkamba haraptam. Justin? Ki az a Justin? Ismerős a neve, de nem tudom, ki az.  Meg kell tennem, be kell mennem oda.

- Neeem, nem!! Rettenetesen fáj!!!! – Kiabált fájdalmasan ismét az a hang. Teljesen megfagyott az ereimben a vér, és a szívemből feltörő fájdalom elviselhetetlenül terjedt szét a testemben. Hirtelen nem érdekelt a félelem, mint egy őrült, úgy rohantam be az ajtón, és ahogy beértem a szobába, dermedten fékeztem le. A szobában csak egy ágy volt. Mellette térdelt Pattie, kisírt szemekkel, kócos hajjal, sápadt arccal. A keze az ágyon pihent, és folyt a könnye. Mellette állt Scooter, akinek sötét karikák éktelenkedtem a szemei alatt, és a homlokát tapogatta. Az ágy túloldalára pillantottam. Usher támaszkodott a falnak, és a plafont nézte. Láthatóan rettenetesen ideges volt. Hugh ott állt mellette, és könnyes szemekkel szorongatott egy kopott bögrét. A végére hagytam az ágyat. Félelemmel és kíváncsiságga, vegyes érzelmekkel fordítottam lassan a fejemet a fehér bútor felé. Ahogy odanéztem, a szívem megszűnt dobogni, a szemeim kitágultak, és a könny elfutotta őket. Dermedten néztem, ahogy ott fekszik. Ott fekszik, kócos hajjal, a teste izzott a láztól. Homlokán izzadtságcseppek gyöngyöztek, és fájdalmas ráncok ültek rajta. A fogait összeszorította, ajkai vérvörösek voltak, és kiszáradtak. A végére hagytam a szemeit. Ahogy lassan rájuk emeltem a tekintetemet, a könnyek egyre szaporábban folytak végig az arcomon. A szemei a fájdalomtól összeszorítottan bújtak el a külvilág elől. Derékig volt betakarva. Az édesanyja kezét szorította éppen, az ujjai kifehéredtek, olyannyira. A hangok eltompultak a fülemben, én pedig tehetetlenül éreztem, hogy összerogynak a lábaim, én pedig térde esek. A koppanást hallottam egyedül, amikor földet értem. Akkor mindenki rám kapta a tekintetét. Pattie kitágult szemekkel figyelt, Scooter döbbenten, Usher pedig megkönnyebbülten csillogtatta a szemét. Hugh felsóhajtott.

- Dia…? Tényleg itt vagy? – Szólalt meg rekedtes, reménykedő hangon Pattie. A könnyek ismét szaporábban kezdtek folyni a szeméből örömében, mire én csak értetlenül bólintottam.

- Dia?! – Nyögött fel Ő. Nagyot nyelve pillantottam rá, mire kinyitotta a szemeit. És ott végem lett. Azok a mogyoróbarna szemek. Azok a gyönyörű, csillogó, szeretetteljes szemek. Hirtelen beugrott minden. A fejem eszeveszettül megfájdult, ahogy a sok emlék befurakodott az elmémbe. Feszített belülről, úgy éreztem, mindjárt felrobbanok. Aztán ennek az érzésnek vége lett, én pedig elfúló hangon suttogtam.

- Justin… - Igen. Most már tudtam, ki Ő. Hogyne tudnám! Az az ember, aki mindennél többet jelent nekem ezen a Földön.

- Dia…Dia… - Hajtogatta fáradtan a nevemet, és a szemeit elfutották a könnyek. Pattie megkönnyebbülten mosolyodott el, és tenyerét fia arcára simította. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, és elindultam az ágy felé. A kezemet remegve nyújtottam előre, és ingadozó léptekkel haladtam Hozzá. Ő csak halványan elmosolyodott, és gyengén emelte meg a karjait. A szívem hatalmasat dobbant, és mindennél jobban magamhoz akartam Őt ölelni. Ekkor azonban ismét a mellkasához kapott, az arca eltorzult, és vérfagyasztó ordítás hagyta el a torkát. Pattie elborzadva nyugtatgatta, a három férfi pedig reményt vesztetten hajtotta le a fejét. Dermedten álltam meg, és könnyes szemekkel fordultam Hugh felé.

- Mi..mi történik vele? – Kérdeztem akadozó hangon, és kétségbeesetten néztem a férfira. Ő csak lemondóan megcsóválta a fejét.

- Dia, hát nem tudod? Tönkre megy attól, hogy nem vagy vele. – Nézett rám, én pedig értetlenül tátottam el a számat. Mégis, miről beszél?

- Szüksége van rád, te pedig egy félreértés miatt itt hagytad a házban. Meg fog halni, ha nem teszel valamit! A szíve kiszakad a helyéről!  - Ragadott meg a vállaimnál fogva, és szinte kiabálva magyarázott. Tágra nyílt szemekkel, könnytől ázott arccal néztem rá, és levegőt se tudtam venni. Ez…ez az én hibám?

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!! – Ordított fel ismét Justin, és a mellkasát kezdte el karmolni, mintha fel akarná tépni. Nem, nem, nem bírom!! Nem szenvedhet, nem!! NEM!

- Justin! – Kiabáltam, és kitéptem magam Hugh karjaiból. Minden lelassult körülöttem, ahogy rohanni kezdtem felé. A teste ívben feszült a fájdalomtól, az anyja pedig zokogva próbálta lefogni, nyugtatgatni. Minden néma volt. Láttam, ahogy Scooter összerogy, és az arcát a tenyerébe temeti. Láttam, ahogy Usher a falnak dönti a fejét, és az öklével erősen belecsap. És láttam, ahogy Justin erei átütnek halovány bőrén, láttam, ahogy a fájdalomtól eltorzul az arca. És mindez miattam. Lüktetett egyet körülöttem a levegő, én pedig sírni kezdtem. Egyre nehezebb volt futni.

- Justin!!! – Kiabáltam, de hasztalan volt. Ők sem hallottak engem. Ekkor minden erőmet összeszedtem. Az izmaim sajgón megfájdultak, de nem érdekelt az sem, ha a lábam szakad le, csak odamehessek Hozzá. Az erőfeszítéseim aztán hatásosnak bizonyultak. A lassúság elmúlt, ismét hallottam szerelmem fájdalmas kiabálását, én pedig egy pillanat alatt mellette termettem. Remegve térdeltem az ágyra és ragadtam meg a kezét,majd  megszorítottam. Könnyes szemekkel hajoltam az arcába, és szabad kezemmel kisimítottam a homlokára tapadt haját. Gyengéden és szenvedve mosolyogtam rá. Remegve simítottam tenyeremet az arcára.

- Justin, én vagyok az! Itt vagyok veled, nem hagylak el soha! Szeretlek, érted? SZERETLEK! – Kiabáltam a sírástól fuldokolva, és éreztem, ahogy megszorítja a kezemet. A szemei fáradtan kinyíltak, Ő pedig egyből rám nézett. Olyan bágyadt volt, és olyan gyenge. Istenem! Mért kell így látnom?! Remegő kezét a tarkómra simította, és erőtlenül húzott magához. Éreztem forró, lázas testének lüktetését. Egyre jobban folytak a könnyeim, ahogy az ajkához húzott.

- Sz..szeretlek. – Nyögte ki, és mogyoróbarna szemei gyengén csillogtak. De még ebben a gyenge, halvány csillogásban is benne volt a szerelem lángja. Nem is a szerelemé. Az őszinte, tiszta szereteté. Ami nem alszik ki sosem. Ez a láng erős és örök. Erősebb a szerelmnél, ami sokszor csak fellobban, majd ugyanilyen gyorsan el is alhat. A szeretet, amit a szeretteink iránt táplálunk, ennél sokkarta erősebb és örökebb érzés. Ez a láng erős, és a születésünktől fogva ég egészen a halálunk pillanatáig. És Ő ezzel szeretett engem, ahogyan én is Őt. Remegve nyomtam az ajkaimat az övéhez. Fájón szórítottam össze a szemeimet, amikből szüntelenül folytak a könnyeim. Kiszáradt, forró ajkai erőtlenül, de kétségbeesve kaptak a szám után, én pedig gyengéden csókoltam Őt meg. Hirtelen éreztem valami meleg dolgot. Kellemesen meleg, simogatja a bőrömet. Kinyitottam a szemeimet, és rémülten ültem fel. Justin testéből több, pici, fényes gömb szállt fel. Pattie rémülten ült a földön, ahogy a többiek is hasonló érzelmekkel nézték a jelenséget. A gömbök felszálltak, majd fénysebességgel száguldottak egy-egy irányba. Hirtelen a komor, sárgás homályt felváltotta a meleg, nyári napsütés. Tágra nyílt szemekkel néztem ki az ablakon. A szoba megújult, és az ablakon keresztül láttam, hogy az ég is visszaöltözik eredeti kék színébe. Hugh odarohant az ablakhoz, és örömtelien felkiáltott.

- A táj! Visszatérnek az állataink! A fű, a fák! – Szinte ugrált örömében. Hitetlenkedve néztem, hogyan változik meg a könyezet. Aztán Justinra tévedt a tekintetem. Csillogó szemekkel figyeltem, ahogy a testéről eltűnik az izzadtság, az arca ismét egészséges lesz. Az ajkai ismét puhák voltak, a teste normálisan és kellemesen meleg. Ellágyulva vártam, hogy kinyissa a szemeit. Meg is tette. A mogyoróbarna szemek lassan kinyíltak, és egyből rám tévedtek. Ezúttal élénken csillogtak, és a szeretet lángja jobban égett, mint valaha! Örömkönnyek futották el a szemeimet, mire megszorította a kezét tarto ujjaimat. Ajkai félmosolyra húzódtak, Ő pedig boldogan húzott magához. Kb. 2 centire voltam az arcától. Lassan megszüntette ezt a maradék távolságot is, és szinte az ajkamba suttogta a legszebb szót, amit csak mondhat nekem.

- Szeretlek. – És éreztem, ahogy ezúttal erőteljesen érinti puha ajkait az enyémekhez…

Csrrrrrrrr. – Ijedten, izzadtan, és értetlenül ültem fel az ágyban. A mellkasom ütemesen emelkedett, ahogy szaporán szedtem a levegőt. Hol vagyok? Pislogtam párat, és az éjjeliszekrényen pihenő telefonomra néztem. SMS-em jött. Remegő kezekkel nyúltam a készülékért, és közben azon gondolkoztam, hová tűnt Justin?

Szia Dia! Chris volt itt, áthozta a terveket. Scoo üzeni, hogy holnaptól kezdődik a kemény munka. Selena hazament, Justin pedig nem hajlandó szóba állni senkivel, egész nap Viandantéval gyakorol. Aggódok érte, Dia. Biztos nem gondoltd meg magad? 9 körül átugrom, viszek enni, meg a terveket. Ölel: Hugh

Értetlenül, és hunyorogva olvastam a kijelzőn világító betűket. Justin durcizik? És nem gondoltam-e meg magamat? Miről beszél? Kellett pár másodperc, mire értelmeztem a dolgot. A felismerés szinte hidegzuhanyként csapott le rám, én pedig hanyatt dőltem az ágyban. A homlokomra szorítottam a tenyeremet, és nem akartam elhinni.

- Ez csak…álom volt. – Mondtam ki hangosan a gondolataimat, és erősen küzdöttem a sírás ellen. Pedig olyan valóságos volt minden! A csók, a hang, az illat, a kiabálás…összeszorítottam a szemeimet. Ez is csak velem történhet meg!

- Na jó, Dia, felkelni! Nem fogsz egy idióta álom miatt letörni! – Morogtam magammal, és határozottan felültem. Ismét a telefonomért nyúltam, amit időközben sikerült az ágyra hajítanom, és megnéztem, mennyi az idő. 20:27. Nagyot néztem. Így elaludtam az időt? Aztán eszembe jutott, mennyi minden történt velem, és elkomorodtam. Tulajdonképpen, ennyi sírásra jó, hogy ilyen sokat alszok. Hirtelen ráeszméltem, mit is írt Hugh. Selena hazament? Az ajkamba haraptam, és bűntudatosan néztem az ülemben a fehér takaróra. Bizonyára megbántottam, és azért ment el. De én tényleg nem akartam,Sel! Belegondolni sem akartam, mi járhat ezekután a fejében. Azon se csodálkoznék, ha egy életre megutált volna.

- Végtére is, milyen barátnő az, aki a másik pasijának megy szerelmet vallani? – Sziszegtem gúnyosan, és hirtelen nagyon lenéztem magamat. Istenem, miért ilyen rohadt nehéz élni? Sokkal könnyebb lenne, ha mindenkinek lenne egy kis kártyája, ami a lelki társa nevét tartalmazza, és amit ha odaad az illetőnek, rögtön együtt is lehetnek. Nem lennének akadályok, nem kéne ennyit szenvedni. És mindenkinek lenne párja.

- Édes álom. – Nyögtem, és erőt vettem magamon. Hugh 9-re jön, én pedig fel fogok öltözni, és minden nemű gyengeség nélkül fogok a szemébe nézni. Úgy bizony! Ezzel az elhatározással ugrottam ki az ágyból, és összeszedtem a ruhámat. Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem, és a fürdőbe siettem. Útközben kipillantottam az ablakon. Már teljesen besötétedett, és a hegyek felől vészjósló felhők kacsintgattak. Remek, remélem, viharban leszek egyedül! Beérve a mosdóba felkapcsoltam a villanyt, és a csaphoz léptem. Megengedtem a hidegvizet, és gyorsan arcot mostam. Ettől kicsit felfrissültem, és már nyoma sem volt az álom okozta ráncoknak. Kiléptem a fürdőből, és úgy döntöttem, a verandán várom meg Hugh-t. Ahogy kiléptem a sötét, még nyugodt éjszakába, hirtelen nagyon magányos lettem. Eszembe jutott, hogy előző este mit is csináltunk Justinnal. Keserű mosoly futott az arcomra, amikor a hugi-bátyó dologra gondoltam.

- Hogyne, nekünk még az se megy. – Morogtam, és felkapcsoltam a kinti villanyt. Tompán világított ugyan, de megnyugtató volt. Lassan leültem a veranda hideg kövére, és rákönyököltem a térdemre. A karámra pillantottam. Dominator fekete foltként tűnt ki halványan az éjszaka sötétségéből. Meghallva monoton rágcsálását elmosolyodtam. Hogy ez a pókhasú mindig tud enni! A zsebembe nyúltam, és kihúztam belőle a telefonomat. A kijelzőre pillantottam. 20:57. Megkönnyebbülten mélyesztettem ismét a zsebembe a készüléket, majd az ösvényre néztem. Az éjszaka csendes volt, csak a lovam rágcsálása, és a bogarak zizegése adott neki némi alapzajt. Eszembe jutott az álmom. Összeráncolt homlokkal, bágyadtan pillantottam magam elé, a szürke, poros földre.

- Még is miért álmodtam ilyen hülyeséget? – Tettem fel a kérdést magamnak. Röhejes, azt gondoltam, ha hangosan megkérdezem, talán eszembe jut a válasz. De persze nem így lett.

- Az addig oké,hogy Justinnal álmodtam. De az, hogy azt álmodtam, hogy csókolózunk… - Csóváltam meg a fejemet, és komplett idiótának néztem saját magamat. Aztán bevillant egy kép az álmomból.

„- Mi..mi történik vele? – Kérdeztem akadozó hangon, és kétségbeesetten néztem a férfira. Ő csak lemondóan megcsóválta a fejét.

- Dia, hát nem tudod? Tönkre megy attól, hogy nem vagy vele. – Nézett rám, én pedig értetlenül tátottam el a számat. Mégis, miről beszél?

- Szüksége van rád, te pedig egy félreértés miatt itt hagytad a házban. Meg fog halni, ha nem teszel valamit! A szíve kiszakad a helyéről!  - Ragadott meg a vállaimnál fogva, és szinte kiabálva magyarázott. Tágra nyílt szemekkel, könnytől ázott arccal néztem rá, és levegőt se tudtam venni. Ez…ez az én hibám?”

Justin? Tönkre megy attól, ha nem vagyok vele? Mekkora hülyeség, úristen! Ilyet még a világ nem hallott! Az év vicce, én mondom! Hitetlenkedve csóváltam meg a fejemet, és hatalmas hülyének éreztem magam.

- Én egy marha vagyok! – Sóhajtottam fel, és hátra dőlve megtámasztottam magamat a kezeimmel. Aztán elgondolkodtam. …te pedig egy félreértés miatt itt hagytad a házban… Értetlenül ráncoltam össze a szemöldökömet, és mély levegőt vettem. Félreértés? Mégis milyen félreértés? Eléggé nyilvánvaló volt a helyzet. Meg amúgy is az. Hiszen tudtuk, hogy Selena Justin barátnője. Evidens, hogy együtt vannak, és ölelkeznek, ha úgy tartja kedvük. A szívem fájón dobbant egyet, én pedig az ajkamba haraptam. Kit hülyítek? Hiszen ez nekem akkor is kegyetlenül fáj. Visszahajtottam a térdemre a fejemet, és az arcomat a karomba temettem. Olyan jó lenne most a kutyámat átölelni, vagy érezni a macskáim dorombolását! Hirtelen nagyon hiányozni kezdett az otthoni légkör.

- Talán jobb lett volna, ha nem hagyom rábeszélni magam arra az idióta koncertre. Akkor most nem történne mindez, és Sel és Justin is boldogak lehetnének. – Morogtam a bőrömbe, és éreztem, hogy megint sírás határon vagyok. Miért történik velem mindez?! Hirtelen patadobbanásokat hallottam. Hugh, megmentettél a sírástól! Jól esően felnéztem, és meg is pillantottam a sötétből kiváló First Lady fejét. Aztán ahogy közelebb lépkedett, megláttam Hugh mosolygós arcát. Elég érdekesen ült a lovon. Jobban megnéztem,és majdnem felocsúdtam döbbenetemben. Maga előtt egyensúlyozta a nyergemet.

- Szia, Hugh! Igazán nem kellett volna a nyereggel vesződnöd, ráért volna! – Ugrottam fel rögtön, és mellé siettem. Futólag megsimogattam a pej kanca nyakát, aki azonban rám sem bagózott, már is a fűbe ugrott egy fejest. Hugh csak rám mosolygott.

- Szia, Dia! Ugyan már, nem volt gond! Hoztam enni is! A tervek pedig egy dossziéban vannak a kajás táskában. Viszont már mennem is kell. Még nem csináltunk vacsorát. Pattie segít. – Magyarázta, miközben a kinyújtott karjaimba nyomta fekete, kissé megkopott bőr angol nyergemet, és a kantáromat. Lebiggyesztett ajkakkal néztem rá.

- Máris mész? – Hugh röstelkedve pillantott rám, miközben lecsatolta a táskát a nyereg karikáról.

- Igen, muszáj, sajnálom. De.. – Kérdőn néztem rá, Ő pedig habozva csúszott le a lováról. Rám pillantott, és a szemében hirtelen megcsillant a könyörgés. Ajjaj…!

- De még mindig hazajöhetsz velem! A többiek azt üzenik, megértenek, de nagyon hiányzol nekik. – Kezdte el mondani, én pedig elfordítottam az arcomat.

- Nem, Hugh. És erről ne is beszéljünk többet. – Zártam le a témát, és befelé indultam a házba. Hallottam, ahogy Hugh felsóhajt, majd követni kezd. Nekem is fájt, Hugh, elhiheted! De akkor sem mehetek vissza. Akkor az egész videoklipnek lőttek. A nappaliba mentem és a díványra raktam a nyerget. Hugh pedig a konyhába igyekezett, és a táskát egy székre dobta, majd felém fordult.

- Köszönöm, Hugh. – Mosolyogtam rá, Ő pedig csak biccentett egyet.

- A tervek a táskában, ja, és még valami. Egy levél is ott van közte. – Nézett rám furcsán, én pedig egyből rá akartam vágni a magamét, mire felemelte a kezét.

- Nem Justintól. – Szögezte le röviden, és az ajtó felé indult. Értetlenül álltam, és a padlót bámultam, majd nagyot nyeltem. Ha nem Justin írt, akkor csakis Selena lehetett! Úristen! Hirtelen ideges lettem, és a bűntudat átjárta minden egyes sejtemet. Már láttam magam előtt a dühtől eldőlt betűket a levélen, amikben azt fejti ki, mekkorát csalódott bennem. Óóó, édes istenem! Gondolataimat egy kutya vakkantása szakította félbe. Értetlenül léptem az ajtóhoz, és döbbenten néztem a ház előtt álló Hugh-t, aki az egyik border collie-ját simogatta. A kutya bőszen csóválta a farkát. Hugh nevetve rám pillantott.

- Ja, igen, megjött a titkos vendéged. Igaz, kissé megkésett, mert akadt némi nyúl probléma, de végül is megérkezett! – Nevetett, és megvakargatta az izgága kutya fejét. Önkétlenül is elmosolyodtam, majd odaléptem hozzájuk. Az eb boldogan üdvözölt, én pedig halkan felkuncogtam nagy izatottságát látva.

- A neve Wendy. Ő a szuka a két kutya közül. Gondoltam, elkél majd egy házőrző, hogy nyugodtabban tudj aludni. És tudd, hogy Dominator is biztonságban van. – Mosolygott rám Hugh, én pedig hálásan viszonoztam a mosolyát, mint megannyiszor, amikor jót tesz velem. Vagyis, mint mindig.

- Köszönöm, Hugh. Tényleg, nagyon hálás vagyok érte! Pont most gondoltam arra, hogy hiányoznak az állataim. – Simogattam meg szeretetteljesen Wendy buksiját, amire őrült farkcsóválás és izgatott lihegés volt a válasz. Ismét kuncognom kellett. Hugh First Lady-hez lépett, és rám kacsintott.

- Ugyan, semmiség, és látod, Wendy is szívesen marad itt. Szóra csinál mindent! – Fellendült a kancájára, és megragadta a kantárt.

- Nos, akkor mára ennyi lenne. Scoo azt üzeni, holnap délelőtt 9-re legyél a karámoknál. Jön Chris, és gyakoroltok. – Nézett rám, én pedig bólintottam.

- Rendben. – Hugh még egy utolsót sóhajtott, majd megsarkalta Lady-t.

- Jó éjt, Dia! – Mosolyogva intettem neki.

- Neked is, Hugh! – És Wendy-vel addig maradtunk kint, még belevesztek a sötétségbe. Végül felsóhajtottam, és a mellettem ülő kutyára pillantottam. Wendy jól nevelten ült mellettem, és várta, milyen parancsot adok neki. Megsimogattam a fejét, és elindultam befelé.

- Gyere, kislány! – Szóltam hátra, mire azonnal berohant, én pedig kulcsra zártam az ajtót. Eszembe jutott a levél. Halálra váltan, dörömbölő szívvel léptem a konyhába, és a táskáért nyúltam. Remegő kezekkel cipzároztam ki, és egy nagy alakú, sárga mappát húztam elő belőle. Ahogy kinyitottam, megláttam azt a rengeteg vázlatot, most már lépésről-lépésre. De megpillantottam egy halványzöld borítékot, és nagyot nyelve húztam ki a papírok közül. Nem volt rá semmi sem írva, ami csak még inkább fokozta az idegességemet. A gyomrom görcsbe rándult, ahogy belenyúltam a borítékba, és egy fehér lapot húztam elő belőle. Úgy éreztem, le kell ülnöm, mielőtt olvasni kezdem. Tétován a legközelebbi székért nyúltam, és kihúztam az aszaltól. Remegve ültem le rá, és minden erőmet összeszedve nyitottam szét a fehér lapot. Összeszedett, kék betűk tárultak a szemem elé. Mély levegőt vettem, és olvasni kezdtem.

Kedves Dia!

Először is, rettenetesen aggódok érted! Amikor ott ültünk a konyhában, és sírva, sápadtan szaladtál le a lépcsőn, hát az egyszerűen szörnyű látvány volt! Gondoltam, hogy utánad megyek, de amikor Justin is hasonló arccal rohant utánad, már tudtam, hogy ez olyan baj, amit nektek kell megoldani. Dia, az én fiam, nagyon megváltozott. Mióta ott volt Magyarországon. Nem tudom, Hugh mennyit mesélt rólunk, de szeretném elmondani Neked azt, hogy Justin az utóbbi időben eléggé nagyképűen, szemtelenül és hidegen bánt velem, ami a mi családunkban sosem volt szokás. Ez egy anyának rettenetes érzés tud lenni. Hugh úgy gondolta, a lovaktól rendbe jön, Justin egy kiskori élménye miatt. Én nagyon aggódtam azért, hogy miként látom Őt viszont! Vajon a nyakamba borul és rám mosolyog, mint régen, vagy már arra sem méltat, hogy az anyjának hívjon? De amikor beléptünk Selenával az ajtón, és megláttam, milyen boldog és ami a legfontosabb, olyan,mint régen, hát én…elmondani nem tudom,milyen boldog voltam! Láttam Justinon, hogy megtalálta önmagát. És ez nem másnak köszönhető, mint Neked, drágám! Igen, bizony! Egy elvált édesanya mondja ezt Neked: KÖSZÖNÖM! Köszönöm,hogy visszaadtad a fiamat! És köszönöm, hogy vele jöttél, hogy megismerhettelek. Remek lány vagy, Dia. És nem utolsó sorban a fiam választottja is.

Mély, szaggatott levegőt vettem. Nem tudtam, akarom-e tovább olvasni, vagy sem. Aztán úgy döntöttem, még is elolvasom végig.

Tudom, neked ez hihetetlenül hangzik,de nem az! Én ismerem már 17 éve, hiszen a fiam. Melletted önmaga, szeret élni, és ugyanolyan kedves fiú, mint amilyen volt! Kérlek, Dia, hozzátok rendbe a dolgokat! Én nagyon megszerettelek Téged, és nem csak a hála miatt. Most könnyezve írom ezt Neked! Nem bírom nézni, hogy így szenvedtek. Csak annyit mondok, hogy a dolgok sosem oldódnak meg önmaguktól, tenni kell értük! : )

Remélem, hamarosan viszont látunk! Mindenki hiányol, Kenny pedig üzeni, hogy ha nem jössz haza, legközelebb Te leszel alul a kicsi a rakásban! : )

Ölel és puszil: Pattie

Könnyes szemekkel, meghatódva tartottam a kezemben a papírt. Ezernyi érzés kavargott bennem, de a legnagyobb így is a meghatottság és a hála volt. Lassan visszatettem a borítékba, és az asztal közepére csúsztattam. Akaratlanul is mosolyogtam. Annyi minden cikázott a fejemben! Sokáig ültem így, csendben, mosolyogva és merengve a konyhában. Aztán ellágyult a tekintetem.

- Hugh-nak igaza volt. Tényleg egy rettenetesen szeretni való nő vagy, Pattie. Köszönöm. – Hunytam le a szemem, és éreztem, hogy egy forró könnycsepp végiggördül az arcomon.

22-23. Amikor rádöbbensz: Szereted. - A titkos búvóhely

Kedves olvasóim!

Nos, először is, kezdjük a megszokott menetben.

♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥

ismét a kommenteket és a csillagokat! Igazán gyorsak vagytok, és nagyon élvezitek és szeretitek ezt a történetet. Ez nekem elmondhatatlanul jó érzés. Bátran kijelenthetem, hogy ez a blog értetek van, ahogy ez a történet is! :) Köszönöm, hogy láttok szépet az én érzelmi kifejtés formámban!♥

Másodszor: ez a rész igen különleges lett. Ilyen hangulatú részeket nem biztos, hogy nagyon szeretnétek majd olvasni, így megértem, ha nem fog annyira tetszeni nektek. De sajnos, a szerelem fájó és nehéz dolog. De egyet sose szabad elfelejteni: minél inkább fáj, annál nagyobb lesz a boldogság, amikor elér mindenkit a szerencse! ;)

Ahogy a címben is láthatjátok, ez a rész nem is rész,hanem részek! :D Pontosan! ;) A mostaninak neki ülve annyira belelendültek az ujjaim, hogy kicsit többet írtam, és nem volt szívem szétszedni a kettőt. Így hát ma két részt is kaptatok. :) Előre szólok, hogy akik érzékenyek, azok kapják elő a zsepit, mert ez nem lesz piskóta!

Jó olvasást, és ne feledjétek a komikat! Akkor is,ha nem tetszett! :)

Excalibur

(Ui.: ha valaki szereti zenével olvasni, akkor:

http://www.youtube.com/watch?v=NVk4vENObiI

erre a számra írtam ezt a két részt. Jó olvasást!)

A fejem lüktetni kezdett, a szívem pedig kihagyott egy dobbanást. A mellkasomat üresnek éreztem. De nem sokáig. Ahogy elért a tudatomhoz, mit is jelentenek Selena szavai, éles fájdalom hasított a bordáim közé, és úgy éreztem, egy hatalmas, tátongó lyukat ütött a mellkasomba. Tudtam, annyira tudtam! Megint, megint beleestem ebbe a csapdába!

- Az istenit! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen egy idióta?! – Sziszegtem a párnámba, és ijedten éreztem az arcomon végig folyó, forró nedvességet. Most nem úgy történt ez sem, ahogy szokott. Megbénultan feküdtem, üveges tekintettel, és hagytam, hogy a könnyeim egyesével, kínzó lassúsággal folyjanak le az államig. A kezem erőtlenül feküdt mellettem, én pedig csak a szemközti falat tudtam bámulni. A fájdalom hirtelen elmúlt, és a helyébe egy félelmetes érzés lépett: a semmi. Így igaz. Inkább érezzek elviselhetetlen fájdalmat, inkább legyek örökké dühöngő fenevad, csak ezt ne! Amikor csak fekszel, megmerevedve, akár egy meglőtt vad a hóban az erdő elhagyatott közepén. Mintha megállt volna az idő, és soha sem indulna el újra. Így éreztem magam.

- Értem. Gyere be. – Hallottam most már tisztán Justin komor hangját. Néhány tompa lépés, és egy ajtócsukódás. Elmúlt a semmilyen érzésem. Nagy nehezen magam mellé raktam a kezem, és feltápászkodtam remegő végtagommal. Csak ültem az ágy közepén, a paplanra meredve. Eszembe jutott ismét Dominik arca. Amikor boldog volt, amikor dühös volt, amikor szomorú…vagy éppen szerelmes volt. És akaratlanul is végig vezettem ezeket a dolgokat Justinon is. Amikor boldog…amikor dühös…amikor szomorú…vagy amikor…összeszorítottam a szemeimet, és próbáltam útját állni a feltörő könnyeimnek. Egész testemben remegtem, és elviselhetetlen hányinger tört rám.

- Szerelmes. – Suttogtam magam elé, és kitört belőlem a sírás. Az erő elszállt a testemből, és a paplanomra hullva hagytam, hogy a szomorúság átvegye az uralmat a létem felett. Hagytam, hogy ismét a pokol bugyraiba rántson a sötétség. Félve vettem tudomásul, hogy most nem csak a tüzes lángokban pörkölődöm…nem…ezúttal beestem, egyenesen a fájdalom láva folyamába. Kezdtem ráébredni arra, hogy ez az egész, amit mi hugi-bátyó kapcsolatnak nevezünk, kezd több lenni. Több és fájdalmasabb. Halkan zokogtam. Nem akartam, hogy bárki is meghalljon. Könnyeim patakokban folytak, a szemeim forróak voltak és égtek, én pedig csak sírtam és sírtam. Erősen behunyt szemekkel feküdtem, és görcsösen markoltam a takarómat. Féltem. Féltem ettől az érzéstől. Attól is féltem, hogy ez az egész van olyan lehetetlen, mint ahogyan én azt hiszem. Már hogy lehetne más, ha nem lehetetlen! Gesztenyebarna tincseim az arcomba szöktek, és rátapadtak a bőrömre. Hirtelen azt akartam, hogy Justin meggyőzzön. Meggyőzzön arról, hogy nem lehetetlen az, hogy…hogy…Úgy markoltam a takarót, hogy az ujjaimból kiszorult a vér. Éreztem, ahogy a paplan huzat anyagán keresztül belefúródik a körmöm az ujjamba.

- …hogy szeretlek. -  Nyögtem ki remegő, rekedt hangon. Ez az egy szó teljesen megbénított. A sírásom abbamaradt egy pillanatra, én pedig csodálkozva és döbbenten nyitottam tágra a szemeimet. Még mindig remegtem. A világ megszűnt körülöttem létezni, és nem akartam elhinni, hogy tényleg így érzek. Pedig így volt. Így éreztem. Azt mondtam, hogy szeretem? Hogy én szeressem Justin Biebert?! Öklömmel mérgesen ütöttem az ágyba. Elég, Dia. Te nem a sztárt szeretted meg, akinek a nevét világ szerte több millió rajongó üvölti, nem azt a sztárt, aki cicafiúként vinnyog a klipjeiben. Nem. Te azt az embert szeretted meg, akit Justin Drew Biebernek hívnak. Azt a fiút, aki kicsiként itt szaladgált a Green Luck Ranchon. Azt a fiút, aki szavak nélkül is megért. Azt a fiút, aki veled van, amikor a lovaddal vagy. Azt a fiút, aki mindig rád mosolyog, azt a fiút, aki mindig jó kedvre tud deríteni. És azt a fiút, aki elvette a szívedet, és nem adott helyette másikat…

Justin szemszöge

Amint kinyitottam az ajtót, éreztem, hogy baj lesz. Selena szép, barna szemeivel találtam szemben magam. Csinos volt és helyes, mint mindig. De nem kezdett hevesebben verni a szívem attól, hogy látom. Felsóhajtottam. Egy ideje már így van ez. Pedig még valahol szeretem. Ő csak elmosolyodott.

- Justin, beszélnünk kell. Kettőnkről. – Suttogta, és szemei hirtelen komollyá váltak. Akár a szavai. Nagyot nyeltem. Nem akartam, hogy megutálja Diát miattam. Szó nélkül elálltam az útból, és a szememmel intettem neki, hogy jöjjön be.

- Értem. Gyere be. – Motyogtam, és ahogy belépett, becsuktam mögötte az ajtót. Igazából nem zavart, hogy egy szál boxerben és egy atlétában lát. Látott már ennél csupaszabban is. Selena besétált, és az ágyamhoz érve leült rá. Egy farmer térdnadrágot viselt és egy szürke, tigrises pólót. Ahogy a testére néztem, eszembe jutott, mennyi szép emléket okoztunk egymásnak. Selly az ágyamra nehezedett és rám nézett. Én csak összefontam a karjaimat a mellkasomon, és nekitámaszkodtam a vele szemben lévő falnak. A hideg felület nem esett valami jól, de a gyomrom görcsös rángatózása valahogy jobban lefoglalt. Egy darabig farkas szemet néztünk egymással, majd Selena felsóhajtott.

- Igazából most szenvedélyesen csókolózva kéne az ágyra esnünk. – Nézett rám cinikusan, én pedig hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Selena erre halkan felnevetett.

- De valahogy nem érzek különösebb késztetést a dologra. – Nézett rám mosolyogva, és kutakodó szemekkel várta a reakciómat. Igazából megkönnyebbültem. Ennek egy sóhajjal adtam hangot, mire Sel ismét elmosolyodott.

- Látom, ezzel nem vagyok egyedül. – Tette keresztbe a lábait, és hátra támaszkodott az ágyamon. Fél mosolyra húztam az ajkaimat, és egyetértően bólintottam.

- Nem, nem vagy. Már egy ideje…így érzem. – Motyogtam, és a szemébe néztem. Sel lágyan elmosolyodott és felkelt az ágyról. Az ablakhoz sétált, és kinézett a karámokra.

- Justin, fel kell bontanunk a szerződést. – Mondta hirtelen, határozott hangon. Összeráncoltam a szemöldökömet, és rápillantottam. Selena megfordult, és komolyan nézett rám.

- Nézd, én..egy hét múlva betöltöm a 19-et. Te még 17 éves vagy Justin, egy roppant helyes, kedves, bohóc kölyök. Tudod jól, ha szeretnénk egymást, a kor nem lenne akadály, de… - Elmosolyodtam, és felemeltem a kezemet, jelezve neki, hogy hallgasson el.

- Sel, nyugi. Nem kell magyarázkodnod, ugyanezt gondolom. Volt idő, amikor vonzódtunk egymáshoz, és szerettük a másikat, de ez egy fellángolás volt. – Kezdtem el halkan mondani, és lesütöttem a szememet.

- Igen, én is így gondolom. Az egész csak a menedzsereink „hibája”. – Nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

- Igen, határozottan. Scoo meg pláne kicsinált ezzel a szerződés dologgal. – Forgattam meg a szemeimet, mire Sel apró kezét éreztem a vállamon. Rá kaptam a fejem, Ő pedig mosolyogva figyelt engem.

- Justin, a lényeg az, hogy már nem szeretlek. Mármint úgy, mint eddig, mint egy testvért, igen. Remek barát vagy, és tényleg te voltál az egyetlen igazi barátom, aki megértette a hírnév okozta nyomást, és segítettél leküzdeni azt. Örök hálával tartozom neked emiatt. De hiába vagyok színésznő, akkor sem játszhatom tovább ezt az egészet. Felnőtt nő vagyok, most már nem kell senki, aki megmondja, kivel jöjjek össze a hírnév és a cikkek miatt. Arról nem is beszélve, hogy anno még neked is probléma volt ez, hogy hazudnod kellett a rajongóidnak. – Elkerekedett szemekkel bámultam rá. Valahogy megleptek, és egyben megkönnyítették a lelkemet Selena szavai. Sel az állam alá nyúlt, és elmosolyodva folytatta.

- Azért jöttem ide, hogy erről tudjak veled beszélni. Nem akartam már most, és nem ilyen hirtelen, de a tegnap este meggyőzött arról, hogy hamar cselekednem kell. – Villantotta rám a huncut mosolyát, én pedig éreztem, hogy elönti a pír az arcomat. Eszembe jutott Dia mosolygós arca, és az a hihetetlen kábító illata.

- Őőő, mire célzol? – Kérdeztem tőle zavartan, de amint kimondtam, tudtam, hogy Selenát nem tudom becsapni. Kuncogni kezdett, és gunyorosan egy barackot nyomott a fejemre.

- Tudod te azt jól. Elég volt rátok nézni. És arra, ahogyan egymásra pillantotok. És mit ne mondjak eléggé..megváltoztál,mióta hazajöttél Magyarországról. Ezt Scootertől, Ushertől, Hugh-tól, de legfőbbképpen édesanyádtól hallottam sokszor. – Nézett rám sokat mondóan, mire forróság járta át a testemet. Eszembe jutott az összes közös emlékünk Diával. Az első pillantástól az arca selymes bőréig, amit ma az ajkammal simíthattam végig. Beleborzongtam az emlékbe. Sel a csillogó szemeimet látva kuncogott.

- Sokkal jobb kedved van, a szemeid meg mindig úgy csillognak, mint amikor énekelsz. Egy szóval mindig boldog vagy. És az, hogy megoldottad, hogy Dia a klipedben szerepeljen, hát…csak annyit akarok mondani, hogy látom rajtad, hogy szerelmes vagy. – A szívem hevesen kezdett dobogni utolsó szavai hallatán. Sosem tudtam volna bevallani magamnak ezt. A testemet átjárta a forróság, és a boldogság mámorító keveréke. Igen. Határozottan szerettem Diát. Úgy, mint még eddig senkit.

- Én..én.. – Motyogtam, mire mosolyogva megcsóválta a fejét.

- Nem kell semmit mondanod. Inkább érezlek az öcsémnek, mint a szerelmemnek Justin. És szeretnék a nővéred lenni. És segíteni téged bármiben,amiben csak tudlak. Hiszen ismerlek nagyon jól. Mit szólsz? – Nyújtotta felém a kezét. Az arcára néztem. Barna szemei élettelin csillogtak, ajkai bájos mosolyra húzódtak. Elmosolyodtam, és megráztam a kezét. Deja vu..Hirtelen azonban elkomolyodtam. Eszembe jutott, milyen fogadalmat is tettem én Diának éjszaka. Elszomorodva engedtem el Sel kezét, aki érdeklődve bökött vállba.

- Hé, Justin, minden oké? – Rá néztem, és megráztam a fejem.

- Nem, Sel. Lehet, hogy én szeretem Diát, de Ő csak bátyjaként tekint rám. Nem hiszem, hogy lenne esélye a dolgoknak. – Nyögtem ki, és hirtelen nagyon szorongani kezdtem. Ilyen még sose fordult elő velem, hogy féljek egy lányhoz közeledni. Féltem az elutasítástól, és attól, mit éreznék, ha eltaszítana magától. Hallottuk, ahogy kinyitódik egy ajtó, és valaki öles léptekkel indul a mosdó felé. Lerítt a ház rezgéséből, hogy Kenny az.

- Emiatt ne aggódj, Justin. Bár fura ilyet pont tőled, a tini lányok álmától hallani! – Nevetett rám, én pedig csúnyán néztem rá vissza. Selena bocsánatkérően elmosolyodott.

- Nem csak a bátyjaként tekint rád. Láttam abból, ahogy rád nézett. Nem az a tipikus olvadós arckifejezése volt, hanem sokkal komolyabb. Valóban szeret téged, és egymáshoz akartok tartozni. De mégis honnan szedted ezt a marhaságot, hogy ti testvérekként szeressétek egymást?  - Úgy éreztem, nem avathatom be Selt ebbe a dologba. Ez a tegnapi lovaglás Vele valahogy sokkal bensőségesebb. Olyan dolog, ami csak a mi kettőnk, és persze Dominator titka marad.

- Tegnap Ő mondta. Persze az után, hogy én a húgomnak neveztem. De csak mert tudom,és érzem, hogy Ő nem szeretne többet tőlem. Lehet, hogy tartozni akar hozzám, de Ő csak a testvérem. – Mormogtam, és megforgattam a szemeimet. Annyira reménytelen volt ez az egész, hogy bele tudtam volna őrülni!

- Justin, ne nevettess már!  Bár tudom, hiába bizonygatnám neked éjt nappallá téve, hogy szeret téged, még magadtól rá nem jössz. A lényeg, hogy szedd össze magad, és közeledj felé. Hidd el, ha megtudja, hogy nem vagyunk együtt, egyből megtörik, és többet nem fog tudni ellenállni neked! – Vigyorgott rám, én pedig egy pillanatra elképzeltem, milyen is lenne. Ha tényleg megcsókolhatnám, ha tényleg megölelhetném…ha hátulról a nyakába bújva belesúghatnám a bőrébe, mennyire szeretem. Hirtelen kicsit furcsa volt rádöbbenni arra, hogy így érzek iránta. De már senki előtt sem tudnám letagadni, ezután az éjszaka után meg pláne! Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott, mennyire tagadta, hogy ő szerelmes lenne belém. Sel csettintett az orrom előtt, mire értetlenül rá kaptam a tekintetem.

- Hé, ábrándozó kapitány, húzd fel a horgonyt, mert még itt vagyok! – Mosolygott rám, én pedig megráztam a fejem.

- Oké, de mikor mondjuk el? Oké, anyuéknak még elmegy, de Scooter egy enyhe szívrohamot fog kapni, az biztos. – Kezdtem el járkálni a szobában. Na igen, ez már igazi, valós probléma volt! Sel gondolkozva nyúlt az állához, aztán fél perc múlva csettintett egyet, és felvillanyozva rám nézett. Kíváncsian vártam az ötletét.

- A Wild Soulsnak lesz egy klip premierje, nem? Scoo és Usher valami ilyesmit mondtak tegnap. – Kezdte izgatottan, mire értetlenül bólintottam.

- Igen, lesz, de ez hol segít meg minket? – Sel vigyorogva folytatta.

- Akkor meghívtok egy pár sztár vendéget is, meg ahogy hallom, már árulják a jegyeket. Akkor, azon az estén fel fogunk menni a színpadra, és ott fogjuk bejelenteni. Elmondjuk, hogy elmúlt a varázsa, és kész! – Vigyorgott, és várta a reakciómat. Igen, ez remek ötlet! Boldogan öleltem magamhoz.

- Köszönöm, Sel! Igazán nagyon köszönöm! – Motyogtam a hajába, és hálásan magamhoz szorítottam. Tulajdonképpen szakítottunk. Ismét szabad vagyok. A szívem hatalmasat dobbant, ahogy belegondoltam abba, hogy Dia és köztem most már nincs akkora szakadék, mint volt!

- Szívesen, Just! Én köszönöm neked, hogy ennyire jó volt veled! – Ölelt Ő is át engem, én pedig boldogan nyomtam egy puszit az arcára. Elmondhatatlanul felszabadult lettem! Óriási megkönnyebbülés volt, hogy Selena is így érez, ahogy én, és ezáltal is közelebb kerülhettem Diához! Hirtelen kinyílt az ajtóm, és mindketten megmerevedtünk.

- Justin, beszélnünk kell, én… - Hallottam meg a szívemnek legkedvesebb hangot. Ám most nem volt olyan tiszta. Rekedt volt és remegett.

- Úristen…bo..bocsássatok meg! – Hallottam hisztérikusan magasba szökő hangját, ami a mondat végén zokogásba fullt, majd azt, ahogy elrohant. De nem a szobája felé, hanem le a lépcsőn. Dermedten, halálra váltan álltam. Éreztem, ahogyan elsápadok. Hirtelen minden reményem, ami az egekig szállt, a mélybe hullt. A fájdalom éles késként hatolt a szívembe, mire lökést éreztem a vállamon.

- Menj már utána, félre érti! – Kiáltott rám Selena, és ismét erősen meglökött. Igaza van, most nem lehetek gyenge! Sarkon fordultam, és kirohantam az ajtón. Istenem, csak most ne engedd, hogy elveszítsem!

Dia szemszöge

Sokáig sírtam. Igazából,nem tudom pontosan, mennyi ideig. Csak azt tudtam, hogy szeretem Őt. Teljes szívemből. Apró darabokra hullik az életem, ha nincs velem. És erre most kellett rájönnöm! De hiszen mit vártam?! Van egy csodaszép barátnője, aki rettentő kedves, és akit én is nagyon megszerettem. Sose lenne szívem közéjük állni, nem is érnék el vele semmit. Reménytelenül feküdtem, és a takarót gyűrögettem. Most mi lesz? Ugyanaz, mint eddig? Hugi-bátyó? Keserűn elmosolyodtam. Ez a dolog alig tart pár órája, és már is kudarcba fullt. Mit fog ehhez szólni Justin? Justin…hirtelen a szívem hevesen, és keservesen kezdett dobogni, mintha sikítozna az említett személyért. Odakaptam a mellkasomhoz. Mintha azzal tudnám enyhíteni a rám törő fájdalmakat. Szánalmas. Behunytam a szemem, és mélyeket lélegeztem. A sírásom valamennyire csillapodott.

- Mit tegyek? – Suttogtam a szobán uralkodó csöndbe. Ajtónyitódást hallottam. A szemem tágra nyílt, és reménykedve ültem fel. Igen, határozottan, valaki kijött a szobából. Akkor Justin egyedül maradt!

- Na, és akkor mi van? – Motyogtam magamnak. Erős késztetést éreztem arra, hogy felkeljek, és átmenjek hozzá. Annyira nagyon hiányzott! Éreztem, hogy ismét könnyek mardossák a szememet. Annyi szép, közös emlékünk van! És az, hogy a lovam is megszerette, egyszerűen…áhh, Dia, miért vagy ilyen szerencsétlen, hogy olyanba szeretsz bele, akivel sose lehetsz együtt? Az emlékek erre bombázni kezdték az elmém védtelen pontját. Nem, nem érdekel! Láttam édes mosolyát az arcán, gyönyörű szemeit, ahogy engem vizslatnak, hívogató ajkait, eszembe jutottak az érintése keltette villámütések, a teste melege, ölelő karjai…a fejem tele lett minden féle őrült gondolattal, én pedig nem bírtam tovább. Kimásztam remegve az ágyból, és az ajtó felé lépkedtem nagy nehezen. Tudnia kell! Tudnia kell, hogy szeretem! Ha utána ki is nevet, ha el is küld a pokolba, akkor is úgy élhetem tovább nyomorúságos kis életemet, hogy én elmondtam neki. Elvesztettem az önkontrollt a testem és az elmém felett. Öntudatlanul, kisírt szemekkel vettem az irányt az ajtójáig. Bár semmi esélye nincs is annak, hogy mi ketten valaha is összekerüljünk, legalább eleget teszek annak a kínzó vágynak, hogy elmondjam ezt neki. Remegő kézzel nyúltam az ajtaja kilincséért. Mély levegőt vettem, és benyitottam.

- Justin, beszélnünk kell, én… - Kezdtem nyögve, és reménykedve pillantottam fel Rá. De bár ne tettem volna! A látvány, ami elém tárult, összetörte a szívemet. Apró, szilánkos darabokra. A fülem zúgni kezdett, és szabályosan hallottam, ahogy a szívem egy pohárhoz hasonló hangon esik darabjaira. Dermedten, a szememből folyó könnyekkel figyeltem Selenát, ahogy mosolyogva öleli Justint. Ő pedig pont egy boldog puszit nyomott a lány arcára. Mit is képzeltem?! De én azt hittem, egyedül van! Rémülten kaptam a kezemet a szám elé. Kezdtem felfogni,mit is látok. Nem akartam elhinni. Ez nem velem történik. Ez csak egy rossz álom!!!

- Úristen..bo…bocsássatok meg! – Kényszeríttettem magam arra, hogy szólaljak meg. A hangom rekedt volt, és fáradt. Az egész lényem bele fáradt az érzelmi csatákba. Ám a zokogás ismét rám tört, és kíméletlenül kerített a hatalmába. A hangom majdnem sikításba fullt, ezzel egy időben tört ki belőlem a sírás. Még mindig bénultam álltam, és erősen az ajkamba haraptam. Az éles fájdalom, és a vérem íze észhez térített annyira, hogy sarkon tudjak fordulni, és a lépcső felé vegyem az irányt. A külvilág nem létezett többé. El akartam tűnni. És az egyetlen lény, az egyetlen barát, aki ebben segíthet, az csak és kizárólag Dominator volt. Nem hallottam, ahogy ledobogtam a lépcsőn, nem hallottam, csak láttam, ahogy Hugh értetlenül kiabál utánam. Felkaptam a cipőmet, és kirontottam a házból. Botladozva futottam a kavicsos úton a karámok irányába. A tüdőm égett, de a szívem még jobban fájt. Nem akartam semmire sem gondolni, nem akartam semmit sem érezni! A karámhoz érve villámsebességgel bújtam át a kerítés alatt, és fekete lovam felé botladoztam. Dominator üdvözlően nyihogott egyet, de ezt sem sikerült tisztán hallanom. Csak odarohantam hozzá, elkaptam a kötőfékjét, és megsimogattam a fejét. A könnyeim szüntelenül folytak, én pedig összeszedtem minden maradék erőmet, és elkaptam a lovam sörényét. Fellendültem a hátára, és hagytam, hogy teljesen elhagyjon az erőm. Ahogy felültem, megpillantottam a ház felől rohanó Justint. Láttam az arcán, hogy kiabál. Ne haragudj, Justin, de nem hallom! Nem akarom hallani a hangodat, nem akarlak látni, ha nem lehetsz az enyém! Némán kiáltottam ezt neki. Aztán megsarkaltam a lovamat, aki izgatottam is idegesen táncikált alattam. Aztán a következő, ideges sarkalástól már megugrott, és vágtázni kezdett. A karám felé irányítottam. A kerítést kb. 90 centinek számoltam. Nem érdekelt akkor semmi. Csak azt éreztem, ahogy fekete lovam izmai egyre erősebben dolgoznak alattam, teste meglendül, és a szél egyre gyorsabban süvít el mellettem, kap a hajamba, csap az arcomba. Pár másodperc múlva aztán lelassult minden. Hallottam Dominator légzését, hallottam a földbe csapódó patáit, és végül megemelkedett. Automatikusan a nyakára hajoltam, és behunyt szemekkel élveztem, még pár pillanatig repülünk. Abban az állapotban felemelő érzés volt. Aztán erős puffanással értünk földet, és kinyitottam a szemeimet. Még mindig Dominator nyakára hajolva ösztökéltem gyorsabb iramra, még végül nem kezdett galoppozni. A világ összemosódott körülöttem, engem pedig nem érdekelt,merre megyek, csak hogy magam mögött hagyjam ezt az egész őrült világot. A lovam segítségével lassan úgy éreztem, sikerült.

(23.)

Nem tudom, mennyit mehettünk, csak azt éreztem, hogy Dominator zihálni kezdett és a háta csúszóssá vált az izzadtságtól. Lassan vissza fogottabban kezdett vágtázni, és végül ügetni, majd lépni. Lehajtott fejjel, szapora levegővétellel sétált, én pedig hálásan megveregettem a nyakát.

- Köszönöm. – Nyögtem ki nagy nehezen, és megköszörültem a torkomat. Aztán felnéztem, és döbbentem pillantottam meg az előttem álló kis házat, mellette egy karámmal. Egy egész egyszerű kis fehér ház volt, fa tetővel. Egyből megtetszett. Elfelejtve az előbbi incidenst, kíváncsian irányítottam közelebb Dominatort. A házban nem volt senki. Hirtelen ötlettől vezérelve lecsúsztam a lovam hátáról, és felléptem a verandára. A szememet egyből megszúrta a sok muskátli, és egyéb virág. Mindegyik gondozva volt.

- Ezek a virágok csak Hugh-é lehetnek. – Mosolyogtam, és az ajtóhoz léptem. Zárva volt. Hirtelen eszembe jutottak azok az ostoba amerikai filmek, és gondoltam egyet. Lehajoltam a lábtörlőhöz, és felemeltem. Egy enyhén szólva majdnem dobtam egy hátast, amikor megláttam a fényes kulcsot a földön.

- Na jó, ez most ütött. – Motyogtam, és a kulcsért nyúltam.

- Látom, megtaláltad a vendégházat. – Ijedten rezzentem össze, és kiejtettem a kis fémes tárgyat a kezemből. Döbbenten pillantottam oldalra, és Hugh mosolygós arcával találtam szemben magam.

- I..igazán? Vendégház? – Motyogtam, és nem akartam a szemébe nézni. Szégyelltem magam.

- Igen. Ide szoktam jönni, ha valami problémám van. Amikor a lovászaim kint dolgoznak, vagy egy csapat operatőr és egyéb ember forgat Green Luck Ranch-on, akkor ide jövök pihenni. Ez a titkos pihenőhelyem. – Lépett közelebb az épülethez, és egy vasoszlophoz kötötte a lovát. Akkor vettem észre, hogy egy felnyergelt, pej ló legelészik mellette. Hugh rám mosolygott, és megpaskolta az állat nyakát.

- Ő itt First Lady. Most büszke lehetsz, mert az egyetlen magyar sportló a ranch-omon. – Kacsintott rám, ezzel mosolyt csalva az arcomra. Hirtelen eszembe jutott, hogyan is nézek ki. Magamra pillantottam, és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. A pólómra ráragadt Dominator fekete szőre, és egy szál semmiben álltam Hugh előtt.

- Sajnálom. – Motyogtam hirtelen, és rá néztem. Ő csak megértően bólintott egyet, majd mellém lépett. Kezét a vállamra tette, és együtt érzőn rám mosolygott. Lesütöttem a szemeimet.

- Semmi baj. Justin elmondott mindent…vagyis elhadart, amit tudott, mert Ő is eléggé hisztérikus állapotba került. – Magyarázta, mire nem bírtam tovább. Hirtelen átöleltem a derekát, és kitört belőlem a sírás. Nem bírtam tovább, valakivel meg kellett beszélnem ezt a dolgot, mielőtt beleőrülök! Hugh csak megértően simogatta a hátamat, és hagyta, hogy kisírjam magam. Pár perc múlva aztán zavartan elengedtem, és az arcomat törölgetve bocsánatot kértem tőle.

- Ne..ne haragudj, én csak.. – Hugh intett, hogy maradjak csöndbe. A lova mellé lépett, és leemelt egy táskát a nyereg karikájáról. Érdeklődve pillantottam rá, mire csak elmosolyodva mutatta fel. Döbbenten észleltem, hogy az az én táskám. Az a táska, amit ha túrázni indultunk volna a klip miatt, összekészítettem minden ruhával.

- Gondoltam, szükséged lesz rá. És hoztam enni is, gyere, menjünk be. – Hirtelen nagyon hálás voltam Hugh-nak. Annyira sokat segített nekünk! Akkor éreztem csak igazán, hogy teljesen kimerült és gyenge vagyok. És nem utolsó sorban éhes is. Hugh a kulcsért nyúlt, majd kinyitotta az ajtót, és beinvitált. Egy teljesen otthon, egy szobás, egy fürdős, egy konyhás ház várt egy pici nappalival. Egyből megszerettem. Hugh a konyhába lépett, és a kis, kerek asztalra tette az ennivalót, majd nekem nyújtotta a táskámat. Megköszönve vettem el, és leültem a székre. Hugh a zacskókból kezdte kihámozni a szendvicseket, majd futólag rám pillantott. Egy pillanatra megállt.

- Dia, ha szeretnél itt maradni, csak nyugodtan. Tedd be a cuccodat a hálóba, és érezd otthon magad. – Mosolygott rám, én pedig ismét rettentő hálát éreztem. Ismét sírni szerettem volna. Hihetetlen, milyen gyenge vagyok! Ennyit bőgicsélni! Felsóhajtottam, és a hálóba indultam. Egy kis, két személyes ágy várt egy éjjeli szekrénnyel. Letettem a táskámat az ágyam mellé, és előhalásztam belőle a melltartómat, egy másik pólót és egy nadrágot. Kínzó lassúsággal öltöztem át, és éreztem, hogy mindenem sajog. Kívül-belül. Amikor kész lettem, a hajamat átfésültem az ujjaimmal, és összefogtam. Kilépve a hálóból megcsapta az orromat a friss paradicsom és a felvágott illata, a gyomrom pedig erre hatalmasat kordult. Gyorsan bementem a konyhába, és lehuppantam vissza a székemre. Hugh elém tolt egy tányért rajta szendvicsekkel és zöldségekkel.

- Egyél. – Nézett rám mosolyogva, mire félénken megköszöntem, és egy szendvicsért nyúltam. Eléggé instabil lelki állapotban voltam még, így az evés is lassú folyamatnak bizonyult. Hugh leült velem szembe, és percekig csendben figyelte, ahogy eszek.

- Nem lesz ez így jó. – Szólalt meg hirtelen, nekem pedig a torkomon akadt a falat. Félve pillantottam rá, Ő pedig gondterhelten nézett vissza rám. Letettem a szendvicset a tányérra, és szaggatottan vettem egy mély levegőt.

- Hugh, én rá jöttem, hogy amit érzek Justin iránt, az nem…testvéri kapcsolat. Eddig nem értettem, mert csak lelki társnak véltem, aki mindent megért, akire szükségem van. De Hugh, ma…ma, amikor Selena bement hozzá, én…én… - Futották el a könnyek a szemeimet, mire a kezemért nyúlt, és megfogta azt. Bíztató szorításától összeszedtem magamat, és remegő hangon folytattam.

- Én szeretem őt. – Néztem a szemébe, és Hugh megkönnyebbülten felsóhajtott. Értetlen pillantásomtól csak gyengéden elmosolyodott.

- Ennek örülök, mert Ő is téged. – Magyarázta, én pedig bőszen megráztam a fejemet.

- Nem, Hugh, éppen itt a probléma! Amikor bementem volna hozzá, mert ajtó csapódást hallottam és azt hittem, már egyedül van, akkor…akkor ott álltak Selenával ölelkezve, és pont egy puszit nyomott az arcára, és mind ketten olyan…gyomorforgatóan boldogok voltak. – Szorítottam össze a szemeimet a végén, és erősen küzdöttem az ellen, hogy visszaidézzem azt a képet.

- Mármint nem undorítóak voltak, éppen az, hogy annyira…boldogok. Én pedig akkor indultam szerelmet vallani. Most mond meg, szerinted normális vagyok? Naná, hogy nem! De úgy utálom ezt, Hugh! Hogy nem tudok tenni az ellen, hogy így érzek, amikor Selenát is szeretem, és nem tudnék a boldogságuk útjába állni, én..  – Kezdtem el sírni. Nem bírtam tovább. A könnyek ismét elfutották az arcomat, én pedig a tenyerembe temetkeztem. Szörnyű ember vagyok.

- Dia, semmi baj. Nyugodj meg. Sajnos Selena Justin barátnője, de egyáltalán nem tűnnek szerelmesnek, nem gondolod? – Kérdezte Hugh, mire felkaptam rá a tekintetemet. Hát tényleg ennyire nem figyel arra, amit mondok?!

- Hugh, most mondtam, ölelkeztek a szobában, amikor rájuk nyitottam!! – Ismét hisztérikus lett a hangom. A sírás pedig megállíthatatlanul rázta a testemet. Nem akartam élni, el akartam tűnni a föld színéről.

- Én értem, Dia, ne haragudj. Most próbálj megnyugodni. Egy valamit megtanultam az évek során. Minden rendbe jön, hidd el. – Simogatta meg a kezemet, mire szaggatottan vettem egy levegőt. Ó, Hugh, bár tudnék hinni neked! Ezután csend telepedett ránk. A kint csicsergő madarak hangját lehetett csak hallani. Mind ketten elmerültünk a gondolatainkban. Aztán egy kis gondolkozás után döntöttem. Igen, ez csak így fog menni!

- Hugh, szeretnék kérni tőled valamit. – Szólaltam meg hirtelen, és igyekeztem határozottságot csempészni a hangomba. A férfi kérdőn pillantott rám, én pedig komolyan néztem a szemébe.

- Meg lehetne oldani, hogy itt maradjak a klip forgatása alatt? – Hugh nagyot nézett, majd lassan bólintott.

- Köszönöm. Nem szeretnék Justinnal találkozni. Az egész forgatást végig fogom vele csinálni, mert nem szokásom feladni. És mert megígértem neki, hogy segítek. De mindkettőnk érdekében jobb lesz, ha csak akkor találkozunk. Majd mindig átugrok enni valóért. De senkivel nem fogok társalogni, most szükségem van egy kis magányra. És Dominatorral fogok dolgozni mindennap. Parellizek, amennyit tudok, és gyakorolni fogom Chris koreográfiáját is. Tökéletes munkát fogunk végezni a lovammal, mert ezt ígértük. Aztán haza megyünk. Utána úgy sem találkozunk soha többet. – Motyogtam az asztal világos barna felületére meredve. Igen, így lesz a legjobb. Hugh nem válaszolt rögtön. Tudtam, hogy meg kell emésztenie a dolgokat, de azt pedig Ő tudta, hogy hiába próbálna lebeszélni, nem tudna.

- Hát, legyen, ahogy akarod. Én nagyon szívesen odaadom. De Dia… - Kérdőn pillantottam fel rá, Ő pedig sokat mondóan nézett a szemembe.

- Biztos ezt akarod? Nem lehet, hogy csak félre értés az egész? Mért nem beszélsz Justinnal? – Dühösen meredtem magam elé.

- Még csak az kéne. Nem, jó ez így. És nagyon kérlek, azt, hogy szeretem, ne mond el neki. Ez a mi dolgunk. Pontosabban csak az enyém. Ígérd meg! – Néztem rá hirtelen, mire összerezzent, aztán nagy nehezen bólintott. Az arca lemondó volt.

- Rendben. Legyen így. – Állt fel az asztaltól, és kinézett az ablakon. Pár percig még merengett a tájban, aztán felém fordult.

- Én viszont most megyek. A többiek halálra izgulják magukat miattad és Justin is eléggé pattogott, hogy utánad akar jönni. Ideje lesz megnyugtatnom, hogy minden rendben veled. – Fürkészte az arcomat, vélhetően a reakciómat figyelte. Rezzenéstelen arccal válaszoltam.

- Rendben. Üdvözlök mindenkit. És most szerintem lefekszem, mert eléggé kimerültem. – Motyogtam, és tényleg éreztem, hogy mindenem egyre inkább sajog. Bizony, ez kell nekem, egy kiadós alvás! Hugh bólintott, majd az ajtó felé indult. Felkeltem és kikísértem.

- Délután még átjövök. Áthozom a nyergedet az egyik csikómon, had szokja. Meg hozok még enni valót, meg beszélek Scooterrel, hogy mikor gyere át holnap. – Mondta, miközben megigazította a nyerget First Lady-n. A kanca felemelte a fejét, és megbökte Hugh-t. A férfi szeretetteljesen simogatta meg a ló fejét, majd eloldozta, és fellendült a nyeregbe.

- Akkor viszlát, Dia. Vigyázz magadra. – Mosolygott rám, én pedig viszonoztam a mosolyát.

- Viszlát Hugh, és köszönök mindent. Jaj, és el ne mond, hogy hol vagyok! Nincs kedvem senkihez, azzal csak rontanál a helyzeten. – Hugh felsóhajtott, és bólintott, majd megsarkalta a lovát. Megvártam, amég eltűnik, majd odasétáltam Dominatorhoz. Lovacskám a legnagyobb lelkinyugalommal legelészett a ház melletti füves részen. Ekkor vettem szemügyre jobban a tájat. Az erdő másik oldalán voltunk,és a ház egy fűtenger szélén állt. Végig egy nagyobbacska puszta húzódott, zsenge, csillogó fűvel borítva. Minden ló álma. Nagyot nyújtózkodtam, és megöleltem a pacimat.

- Jó éjt, lovacskám. – Motyogtam a szőrébe, és a kötőfékjénél fogva behúztam a kis karámba. Szerencsére volt egy beálló hely szénával és itatóval. Dominator egyből birtokba vette ezeket, én pedig bementem a házba. Végig üresnek és rettentő kimerültnek éreztem magamat. Nem volt más vágyam, mint ágyba bújni, és elaludni örökre. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a szobába léptem. Feloltottam a kislámpát az éjjeli szekrényen, és kerítettem a táskámból egy fésűt. Kb. félóráig tartott kifésülni a hajamat. Eléggé megviselt volt ő is, ahogy a testem minden más tagja. Felsóhajtottam, és kiengedett hajjal másztam az ágyba. A takaró alá bújtam, és jól esően bugyoláltam be magam. A takarónak kamilla illata volt, amit mélyen magamba szívtam. Fáradtan hunytam le az akkora már mázsás súlyú szemhéjamat, és pár másodpercen belül már beléptem az álmok birodalmába. Oda, ahol Justin vár rám, nincsennek akadályok, paparazzik, senki, akit megbántana a kapcsolatunk. Oda, ahol hozzá bújhatok, érezhetem az ajkait, és az ölelését. Oda, ahol büntetlenül súghatom a fülébe, hogy szeretlek.

21. Reggeli hazaút

Kedves olvasóim!

Bocsánatot kérek ezért a sok késedelemért, de pereg itthon az élet. :) Nos, nem is magyarázkodok, térjünk a lényegre. Először is:

♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥

Mindent köszönök,skacok! Hihetetlenek vagytok,annyi szép szót, szép komit kaptam tőletek! A 20. Holdfényes éjszaka,Veled c. részt több, mint 70-en, ismétlem, 70-en olvasták el ennyi időt alatt! SRÁCOK! HOGY KÖSZÖNHETNÉM MEG EZT NEKTEK?! :O Többek között bátran kijelenthetem, hogy ez a rész bizonyult a legjobban megírtnak, mert többen írtátok, hogy ez lett a kedvencetek. Ennek rettentően örülök és köszönöm nektek! :) Mind az összes komit, olvasást, a 3x5 csillagot,mindent!

A mostani résszel ti is érzékelitek majd, hogy egyre több, a testvéri köteléket fenyegető dolog fog most már történni. Nem is mondok többet, íme, a várva várt 21. rész, amihez szintén kérnék véleményeket! Nekem tetszett, remélem, nektek is fog!

Excalibur

Szellő cirógatta az arcomat. Igen, határozottan hideg és bársonyos fuvallatot éreztem a bőrömön. És madárcsicsergést is hallottam. Édes kis énekes madarak próbálták egymást túl kiabálni. De még mindig sötét volt. Mit keresnek itt kis madarak? Milyen élethű álom…várjunk csak! Éreztem valami meleg, és kellemes dolgot a derekam köré fonódva. Hm, még is mi lehet ez? Álmodom, vagy ez már a valóság? Aztán valaki vagy valami jól esően beleszuszogott a hajamba. Rémülten nyitottam ki a szemeimet, és majdnem sikítottam is egyet. De a felpattanásban megakadályozott két erős kar, amik kitartóan fogtak. Nagyokat pislogtam. A nap éppen hogy megérintette az ég alját, és narancsos-barackvirág színűre festette a víz nyugodt felszínét. A levegő hideg volt és friss. A hegyeket ölelő felhők most megritkultak, és az ég aranyló sárgából ment át liláskékbe. Ismét festői látvány. Sikerült megint elvarázsolódnom. Egyszer csak enyhe szorítást éreztem a testemen, és oldalra pillantottam. Nagy szemekkel és hevesen dobogó szívvel szemléltem az elém táruló látványt. Justin a derekamnál fogva ölelt magához, karjai úgy fonódtak körém, mintha az alvókáját szorongatná. Arcát a vállamnak döntötte, és testével teljesen az enyémnek simult, már amennyire tudott ebben a pozícióban. Lágyan elmosolyodtam, ahogy az arcát vizslattam. Meglepően nyugodt volt. Arcán a bőr tükör sima, a szemei alatt nyoma sem volt a megszokott, halovány karikáknak, ajkai résnyire nyíltan. Egyszerűen nagyon aranyos volt! Na, ezt megmondtam. Anélkül, hogy felébresztettem volna, óvatosan a zsebembe nyúltam, és kihalásztam belőle a fekete Sony Ericsson-omat. Feltoltam és félve pillantottam az órára. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. 5:34-et mutatott. Akkor ha valaki fent is van, az Hugh, ő pedig nem fogja leszedni a fejünket, amiért Justin megmutatta nekem a tájat. Mert végül is, azt tette, nem? A fülem mögé tűrtem az arcomba lógó hajtincsemet. Eszembe jutottak a éjszakai beszéd foszlányaink. Lelki társak…hugi…bátyó… Felsóhajtottam. Szóval, most már tudunk egymáshoz hogy állni! Hiszen ez nagyszerű hír! Megforgattam a szememet, és saját magamat néztem le. Még is kit akarok becsapni, saját magamat? Ezzel az egésszel nem hogy tisztáztuk volna a helyzetet, inkább csak bonyolítottuk. Az alsó ajkamba haraptam, és tűnődve kezdtem vizslatni a tegnapi kavicsomat. Micsoda hűséges kődarab, a helyén maradt! Hiszen…ez Justin ötlete volt. Ő akarta így. Anélkül, hogy egy centit is elhúzódtam volna az említett fiútól, a kavicsért nyúltam. Közelebbről megvizsgálva gyönyörű, gyöngyházszínű volt az egyik oldala, még a másik csillogó koromfekete. Milyen érdekes! Gondolkodás nélkül megfogtam és a telefonom mellé csúsztattam a zsebembe. Jó lesz arra,hogy emlékeztessen: mi csak testvérek vagyunk. De, hiszen..jó is ez így. Vagy nem? Áhh, nem értem én már ezt az egészet! Megráztam finoman a fejemet, és magam elé meredtem. Ez az egész annyira reménytelen! És ez a tegnapi beszélgetés. Eszembe jutott Justin arca a hold fényben, akárhányszor elpirult, ellágyult, vagy elkomolyodott. Ez volt az első komoly beszélgetésünk. És rettenetesen jól esett, még ha nem is értünk vele sokat. Egyáltalán, egy éjszakai lovaglás kettesben…! Hirtelen eszembe jutott. Dominator! Ijedten rezzentem össze, mire Justin valamit motyogott, és még jobban a nyakamba óhajtott bújni, amivel nem lett volna semmi problémám, ha nem vagyok ideges, és nem csikiz a szuszogása.

- Justin, kelj fel, mindjárt 6 óra, és haza kell mennünk! – Húzódtam el tőle, és kitéptem magam a karjai közül. Halálra váltan léptem ki a fa mögül, és idegesen kezdtem keresgélni a lovamat. Ha most jutott eszébe elcsatangolni, amit sose tett, de ez egy teljesen új környezet számára,…Hirtelen a szívem eszeveszett kalimpálása alább hagyott, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam. Fekete ördög lovam ott feküdt tőlünk kb. 15 méterre, és jól esően szuszogott. Hála az égnek! Ekkor lepillantottam Justinra és hirtelen bűntudatom lett. Láthatóan nagyon rosszul esett neki ez az ébresztő, mert nyűgösen nyújtózkodott, és eléggé rossz hangulatban volt. Úgy éreztem, ki kell engesztelnem. Letérdeltem mellé, és kedvesen rámosolyogtam.

- Jó reggelt! – Justin mogorván rám pillantott, és még hunyorogva a napfénytől rám morgott.

- Az előbb még hú de sietni kellett. – Felsóhajtottam, és bűnbánón néztem rá.

- Bocsi bátyó, de Dominatorra egy pillanatra azt hittem, hogy eltűnt. – Haraptam az ajkamba, és nehezen sikerült lebátyóznom. Tényleg sajnáltam,de rossz szokásom, hogy hirtelen vagyok. Justint talán a bátyózás hatotta meg, vagy az, hogy megtudta az okát, miért voltam ilyen, de a lényeg az, hogy egy nagy nyújtózkodás után (hogy mekkora ez a gyerek!) rám mosolygott.

- Nincs semmi gond, hugi. – Mondta, és ízlelgette a becézésemet. Láthatóan kell egy kis idő, még mindkettőnknek a szájára áll a dolog. Ismét a telefonomért nyúltam, és megnéztem az időt. 05:40. Felpillantottam Justinra, aki engem nézett, és a lovam felé böktem.

- Ideje hazaindulni, háromnegyed van. – Bólintott egyet, és feltápászkodott. Én is felegyenesedtem, és a lovam felé vettem az irányt, megkerülve a fenyőt. Igazából rendesen fájt mindenem, ez az ülve alvás, pláne egy fának támaszkodva nem éppen a legpihentetőbb dolog. Mintha a gondolataimban olvasna, Justin a derekához kapott, és fájdalmasan szenvedő arccal felnyögött.

- Áhh, a derekam! – Dominator felé vettem az irányt, és nevetve hátra pillantottam a vállam fölött.

- Vén tata! Na, gyere, azért remélem, a lovaglást még kibírod. – Justin felnyögött ismét, és a fába kapaszkodott nagy drámaian. Érdeklődve megálltam, és karba tett kézzel vártam, mi jön. De nagy franc ez a gyerek! Justin csak fél szemmel rám pillantott, és kezét a homlokához emelte.

- Nem tudom, hogy képes leszek-e rá, lehet, hogy éltető dologra lesz szükségem! – Megforgattam a szemem, és felhúzott szemöldökkel kérdeztem vissza.

- Na, és mi lenne az? – Justin az ajkába harapott, hogy kaján vigyorát elfojtsa, de a szeme rám villant. Na, ez már nem tetszik nekem..

- Hát, egy puszival talán elérnénk azt, hogy fel tudjak kapaszkodni a lovadra. – Felsóhajtottam, aztán elvigyorodtam.

- Hát jó! – Justin először meglepetten, majd elégedetten nyugtázta, hogy (szerinte) vonz ereje ismét tarolt. Ám mielőtt még nagyon beleélte volna magát, a számhoz emeltem a tenyeremet, és dobtam neki egy levegő puszit. Justin arca olyan lett, mint egy sírni készülő 4 évesé. Anyám, borogass!

- Remélem, elkaptad. – Kacsintottam rá vigyorogva, majd ismét megindultam Dominator felé.

- De ez nem ér! – Hallottam Justin vinnyogását, és tudtam, hogy bevágja a durcit. Elmosolyodtam. Bocs, Just, de a testvérek nem puszilkodnak csak úgy! Lovacskám a beszélgetésünkre idő közben felébredt, és nagyot ásítva nyugtázta, hogy én vagyok az egyik beszélő kétlábú, és felé tartok. A lovam nagyot nyögve feltolta magát ülő helyzetbe, majd egy óriásit sóhajtva felkelt. Mintha legalábbis egy roppant izzasztó edzést hajtott volna végre. Ezek a pasik!

- Jó reggelt, nagyfiú! – Öleltem magamhoz, mire rám tehénkedett, és behunyta a szemeit. Felnyögtem, enyhén szólva nehéz volt a pacim pár száz kilója. Elléptem mellőle, mire vádlón rám emelte csodálatos nagy barna szemeit. Rá öltöttem a nyelvem.

- Nem vagyok a szunya helyed! – Aztán el is nevettem magam. Lehetetlen volt nem szeretgetni ezt a nagy lovat! Odaléptem hát hozzá, és arcomat bársonyos nyakának nyomtam, és mélyet szippantottam isteni illatából. Aztán elhúzódtam tőle, és magamhoz öleltem nagy, fekete fejét, amit már automatikusan a mellkasomnak nyomott. Imádtam ezt a csodálatos lényt! Ha nem lenne, az egyik felem meghalna. Miután elengedtem lovacskám fejét, egy puszit nyomtam orra bársonyos bőrére.

- Naná, Ő kap puszit. – Hallottam mögülem egy durcás, vádló hangot. Összerezzentem, és megfordultam. Justin szúrósan nézett rám, és kb. 10 centire állt előttem. Megforgattam a szemem, és én is karba tettem a kezem.

- A testvérek mióta puszilkodnak? – Kérdeztem gúnyosan, és visszafordultam a lovam felé. Megigazítottam az ideiglenes kantárt.

- Tudod, nekem van két kis tesóm, és mi mindig szoktunk. – Áhh, javíthatatlan!

- Igazán? Reggel meg este is? – Kérdeztem anélkül, hogy hátra néztem volna.

- Igen, képzeld. – Morogta durcásan, nekem pedig kezdett betelni a pohár. Megperdültem, és megbántódott arcába ütköztem. Teljesen a szívére vette a dolgot, mogyoróbarna szemei durcásan és sértődötten csillogtak.

- Na, jó, ha neked ez ennyire számít! – Pufogtam, és hirtelen megszüntettem azt a pár centi távolságot, ami köztünk volt, és nekisimultam a testének. Justin szemei kitágultak a hirtelen tett lépésemtől, és a lélegzetét is visszafojtotta. Megmarkoltam a karjait, és kicsit megemelkedve ajkaim forró és bársonyos arcához nyomódtak. Amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan el is húzódtam. Elengedtem, és azzal a lendülettel flegmán visszafordultam a lovamhoz. Annyit még láttam, hogy Justin fokozatosan elvörösödik, és dermedten áll. Hogy nem látta az arcom, csendben próbáltam nyugtatni a szívem eszeveszett kalimpálását, és küzdöttem a rám törő forróság ellen. Megtettem, úristen, megtettem! Egyáltalán mért? Lássuk be, hogy rettenet idegesítő volt a hisztije..! Ugyan már, Dia, ennél jobb indokot nem tudsz kitalálni?! Szánalom. A felső ajkamba haraptam, és bár tudtam az igazi okot, nem akartam bevallani magamnak. Megpusziltam, mert én is akartam. De hát nem Ő mondta, hogy a tesóival ez megszokott? Mi is testvérek vagyunk most már. Ajj, Istenem, segíts meg, mielőtt teljesen megkergülök!

- O..oké. Most már jobban érzem magam, k..köszönöm. – Hallottam Justin motyogását. Ettől csak még inkább meglódult a szívem. Nem igaz, ha így folytatom, szívrohamom lesz! Megmarkoltam Dominator sörényét, és elrugaszkodva a földtől felugrottam a hátára. Dominator izgatottam táncolni kezdett alattam, mire figyelmeztetően meghúztam a kantárt. Oké, nyugi van! Szedd össze magad! Így is tettem, és nehezen, de rendezett arccal pillantottam Justinra. Ő még mindig zavarban volt, de a szemei boldogan csillogtak. Ó, anyám!

- Na, felugrasz? – Kérdeztem türelmetlenül, mire bólintott, és még egy pár másodpercig az arcomat fürkészte. Bizonyára a jeleit kereste, vajon rám is így hatott-e a puszi, mint rá. Ó, nem kell azt neki tudnia! Ő mondta, testvérek. Justin aztán hirtelen nekilendült, és már mögöttem is ült. Dominator most nem ugrott akkorát, mint este, de ismét odébb lépett pár lépést. Meghúztam egy kézzel a kantárt, a másikkal pedig a telefonomért nyúltam. 05:48. Ójaj, sietni kéne!

- Justin, kapaszkodj, és a lényeg, hogy a comboddal szorítsd a ló oldalát, és próbáld átvenni a ritmusát. – Hadartam a vállam fölött.

- Mi? Mégis miért..? – Ekkor csettintettem a lovamnak, és a cipőmet az oldalának nyomtam. Dominator vette az adást, és láthatóan kedvére vált a dolog. Gyors léptekkel megindult, Justin pedig körém fonta a karjait, és nekem simult. A lovam ügetni kezdett.

- Kapaszkodj! – Kiáltottam hátra, és alig érezhetően megböktem a pacim oldalát. Dominator felhorkantott, és boldogan kezdett lassú, egyenletes vágtába. Jó érzés volt ennyi idő után ismét terepen, minden nélkül lovagolni. Hallottam, hogy Justin mögöttem erősen küszködik azzal, hogy fent maradjon.

- Vedd át, told meg csípővel a mozdulatait! – Szóltam neki hátra, és pár másodpercen belül éreztem, hogy már nem zötykölődik annyira. Alig 5 perc múlva már az első karámokhoz értünk. Lelassítottam Dominatort, és a karám előtt megállítottam. Viandante már javában legelészett, így biztos lettem benne, hogy Hugh már ébren van. Megállítottam a lovamat, mire Justin leugrott róla. Pontosabban lefolyt. Kissé megrázta ez a szőrén vágtázás. Lecsúsztam gyorsan Dominator hátáról, és lekaptam róla a vezetőszárat. Justin közben kinyitotta a karám kapuját, én pedig lovam farára csapva behajtottam. Fekete paripám odaügetett Viandantéhoz, és üdvözölték egymást az andalúziaival. Megragadtam Justin karját, és futni kezdtem a ház felé. Hamar odaértünk a kavicsos úton az ajtóig, ahol a két kutya fark csóválva vártak. Megsimogattuk őket, és halkan benyitottunk. Én léptem be elsőnek és lekaptam a cipőmet. Justin halkan becsukta az ajtót, és füleltünk. A konyhából halk zajok szűrődtek ki. Csak egy ember lehet odabent. Megnyugodva ő is lekapta a cipőjét, majd mindketten beslisszoltunk a konyhába. Hugh éppen akkor vette ki a kenyeret, és mindenféle felvágottat, zöldséget és pakolta őket az asztalra. Amikor beléptünk, felpillantott ránk, és a meglepődöttség legapróbb szikráját sem láttam a szemeiben megcsillanni. Félénken elmosolyodtam.

- ’Reggelt, Hugh! – Ránk nézett, és elmosolyodott. Sokat sejtő, kaján mosoly volt ez. Jaj, nehogy azt higgye!

- Nektek is, srácok. Láttam, hogy Dominator nincs a bokszában, és ha jobban belegondolok, Justint sem hallottam hortyogni, szóval sejtettem, hogy köze lehet a két dolognak egymáshoz. – Sandított a mellettem álló fiúra, aki elpirult.

- Jó reggelt, Hugh. Én csak megmutattam Diának a Heart Lake-et. – Próbált mentegetőzni, mire Hugh felemelte a kezét.

- Ugorjatok fel, zuhanyozzatok le, és bújjatok ágyba. Szörnyen néztek ki. Mindenki még javában alszik és szerintem Scooter is csak 11 körül fog felkelni, addig alhattok ti is. – Mosolygott ránk, mire csak hálásan rá mosolyogtunk.

- Köszönjük. És, Hugh, ha lehet, erről… - Kezdtem zavartan, mire csak legyintett, és egy késért nyúlt.

- Nem szólok egy szót sem. Na, indulás! – Tessékelt ki minket, és a paradicsomokhoz fordult mosolyogva. Justinnal mindketten kettesével vettük a lépcsőfokokat, majd ki-ki a saját szobájába igyekezett halkan az alvós cuccáért. Ahogy beértem, és a tükörben megpillantottam magam, kissé elborzasztott a látványom. Indulhatnék a zombi versenyen, tuti nyerő lennék! A hajam szanaszét állt, az arcom piszkos volt, a ruhám gyűrött és foltos. Remek. Felkaptam a cuccaimat, és kiléptem a szobából. Justin már a fürdő előtt állt, én pedig odasétáltam hozzá, és kérdőn pillantottam rá.

- Van bent valaki? – Elmosolyodott, és lágyan csillogó szemekkel nézett rám. A szívem megint rendetlenkedik..

- Nem, csak téged vártalak, siess, zuhanyozz le, aztán majd én. – Pislogtam párat, majd hálásan rámosolyogtam, és akaratlanul is megöleltem. Annyira jó volt érezni Őt, ahogy magához szorít, érezni az illatát, a teste melegét, a szív verését. Ez mind Ő. És nagyon szeretem. Zavartan engedtem el, és pironkodva elhúzódtam tőle.

- Köszönöm, sietek. – Néztem rá szégyenlősen, ő pedig csillogó szemekkel elvigyorodott. Beléptem a fürdőbe, és ígéretemnek eleget téve hamar lekapkodtam magamról a ruhát és a szennyeseim közé raktam. Hugh mindenkinek készített be egy kicsit szennyes kosarat. Megnyitottam a zuhanyt és megvártam, még langyos víz kezd folyni a zuhanyrózsából. Amikor alá álltam, mintha varázsforrásban fürödtem volna! A langyos vízcseppek versenyt futva gördültek végig a testemen, és a tusfürdőm mézes kamilla illata betöltötte a párás levegőt. Elkábultam, és élveztem, ahogy a víz végig folyik az illatos tisztító anyaggal a testem minden porcikáján. Aztán elzártam a csapot, és kiléptem. A törülközőt egyből magam köré csavartam. Gyorsan a tükör elé libbentem, és átfésültem kócos hajamat. Mondhatom, nem volt egy könnyű harc. Végül gyorsan fogat mostam, és az alvós pólómat magamra kapva kiléptem a fürdőből. Justin a falnak támaszkodott, és a szemközti ajtót bámulta. Amikor mellé léptem, jól esően szívta magába az illatomat. Elmosolyodott.

- De jó illatod van. Na, de megyek én is, aztán aludj jól, majd 11 körül találkozunk. – Mosolygott, és ezúttal Ő hajolt az arcomhoz. Megállt a szívem egy pillanatra, és megfeszült izmokkal éreztem, hogy forró ajkai az arcomhoz érnek, vészesen közel a számhoz. Mintha ezer meg ezer villám csapott volna belém A kísértés hirtelen elviselhetetlen lett, ezt Rajta is éreztem. Már teljesen elveszve felkészültem rá, hogy pokolra jutok azért, amit tenni fogok, ám Justin az utolsó pillanatban húzódott el. Neki volt ezúttal nagyobb önuralma, ami lássuk be, hatalmas szerencse. Levegőért kapkodva, enyhe pírrel az arcán, gyémántként csillogó szemekkel nézte az én vélhetően kipirult arcomat. Éreztem, hogy a vérem eddig még sosem tapasztalt sebességgel közlekedik az ereimben, a szívem pedig már meg sem próbált gyorsabban verni, szerintem tudta, hogy már lehetetlen lenne ilyenre vállalkozni. Csillogó szemekkel bámultuk egymást, majd mély levegőt vettem, és elmosolyodtam.

- Rendben, bátyó, te is aludj jól. – Motyogtam nagy nehezen, majd sarkon fordultam, és a szobámba igyekeztem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, boldogan dobtam magamat az ágyamra, és csillogó szemekkel, szeleburdi csitriként bámultam a fehér plafont. Egyszerűen hihetetlen! Milyen jó érzés Hozzá tartozni! Ujjaimmal óvatosan simítottam végig azon a részen, ahol megpuszilt. Az ajkai helyén veszélyesen forró volt a bőröm, és még mindig olyan érzés volt, mintha égne. Hihetetlen, én mondom nektek, hihetetlen! Lassan átfordultam a hasamra, és akár egy kukac, támaszkodás nélkül próbáltam elküszködni magam a kb. 20 centire lévő párnáig. Nagy szenvedések közepette aztán sikerült, és jól esően bújtam az ágyamba. A takarót magamra húztam, és először fordult elő velem, mióta itt vagyok, hogy nem haragudtam azért, hogy közel kerültem Justinhoz. Egyáltalán nem bántott, elvégre, a bátyóm. Ekkor éreztem meg, mennyire el vagyok gémberedve, és jól esően, sajgó tagokkal tértem nyugovóra.

Tompa, lépésekhez hasonló hangokra ébredtem. Nem nyitottam ki a szememet, és nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra. Aztán kopogást hallottam, de nem az én ajtómon. Ki az Isten keresi Justint az éjszaka közepén? Ajtó nyitódás, és Justin érthetetlen, de hallhatóan álmos hangja.

- Justin, beszélnünk kell. Kettőnkről. – Ezt viszont teljesen ki tudtam venni. Minden egyes szavát. A szemeim hirtelen kipattantak, amikor sikerült azonosítanom a hang tulajdonosát. Mert ez a hang Selenáé volt.

~Kedves olvasóim!~

Sziasztok drágáim!

(ez a hír nem 100%-os!)

Sajnos megint rossz hírt kell közölnöm. :( Úgy van, hogy ismét részt kell vennem némi családi programban, ezért nem tudom, hogy a hétvégén tudok-e nektek részt feltölteni. :'( Nagyon utálom ezt a helyzetet,sőt, gyűlölöm! Mert annyira lelkes olvasóim vannak,és olyan gyönyörű kommentokat kapok, hogy...áhh..nem is tudok erre mit mondani,erre nincs szó. :') Nagyon szépen kérlek titeket,hogy ne haragudjatok rám! Írni ismét fogok, csak a net kérdés lesz megint necces. De ígérem nektek, hogy soookat fogok írni! :) És sok folytival térek vissza! Még egyszer ne haragudjatok rám!

Köszönöm a megértéseteket!

Ölel titeket: Excalibur

20. Holdfényes éjszaka, Veled

Kedves olvasóim!

Hát, elhiszitek ti ezt? 20. rész!!! :O És ezt csak és kizárólag NEKTEK KÖSZÖNHETEM! Hogy támogattatok idáig szép szavaitokkal, izgalmatokkal, és azzal, hogy erőt adtatok nekem és ihletet! :') Ennek örömére egy igen csak érzelmes részt hoztam nektek. Figyelem, ez az első olyan alkalom, amikor Justin és Dia kettesben beszélgetnek! :D Nekem bejött, remélem, nektek is be fog! ;)

Minden örömére megemlíteném, bár aki szemfüles volt, már észre vehette, hogy egy új menüponttal bővült a blog. Ez a menüpont pedig Kedvenceim(: néven fut. :) Itt az általam imádott és folyamatosan nyomon követett blogok listáját találhatjátok. Érdemes őket megnézni! ;)

Az előző komikért, a 3x5 csillagért, és mindenért, amit eddig értem tettetek, egy hatalmas és egyetlen (szorozzátok be végtelenszer!)

♥♥♥KÖSZÖNÖM!♥♥♥

jár. :)

Jó olvasást, remélem, tetszeni fog nektek, a komikat most se hanyagoljátok! ;)

Excalibur

- Áhh, megszökünk a holdvilágos éjszakában? – Nevetett fel, én pedig megforgattam a szemem. A lovam felé fordultam, és rácsatoltam a kötőfékre a vezetőszárat.

- Persze, hogyne, aztán megyünk lakni a kacsalábon forgó palotába. – Kuncogtam, ahogy átbújtam a lovam nyaka alatt, és a vezetőszár végét a karikába csúsztatva megcsomóztam. Kész is lett a kantárom. A telefonom tökéletesen bevált alkalmi világításnak, és ismét Justinra világítottam, aki a lovam oldalát simogatta. A kékes fényben szemei még titokzatosabban csillogtak,mint általában.

- Gyerünk. – Vigyorogtam rá, és elkezdtem kifelé húzni Dominatort. Igazából rettenet izgatott voltam. Nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön elérni azt a hatást, amit el akartam. Ahogy kiléptünk az istállóból, megcsapott a hűs, éjszakai levegő. Dominator kezdett felélénkülni mellettem. Hallottam, ahogy Justin becsukja mögöttünk az épület ajtaját, majd odalépked hozzánk.

- És hogy tervezted a dolgot? – Kérdezte miközben mögém lépett. Hátra fordultam, és a szemeibe néztem. A hold teljesen megvilágította az éjszakát, így Justin arcát is. Olyan..gyönyörű volt így. A szemeiben tükröződött a hold ezüstös fénye, az arca pedig, mintha márványból lett volna. Megbabonázott és bilincsbe vert. Justin féloldalasan elmosolyodott, és megbökte a vállamat.

- Hé, élsz még? Tudom, hogy jól nézek ki, de ez már túl hízelgő. – Harapott az ajkába, hogy elfojtsa a vigyorát. Éreztem, hogy az arcomba tolul a vér. A mellkasára csaptam.

- Hogyne, álmodban! – Fordultam el szemforgatva, és elmosolyodtam. Átemeltem lovam fején a szárat, és a nyakára tettem. Megragadtan Dominator sörényét a marjánál, és ahogy szoktam, rutinosan felugrottam a hátára. Lovacskám izgatottan táncikált alattam, én pedig megfogtam az alkalmi kantárt. Jó volt ennyi idő után újra drága barátom hátán ülni. Justinra pillantottam, aki még mindig értetlenül állt és nézett.

- Fel tudsz ugrani? – Kérdeztem tőle, mire csak kifújta a levegőt, és megforgatta a szemét. Odalépett Dominator oldalához, megsimogatta, hogy a ló tudja, ki áll mellette. Már éppen nyújtani akartam a kezem, hogy segítsek neki, amikor elrugaszkodott a földtől, és nemes egyszerűséggel felugrott Dominator hátára. Nos, én is nagyokat pislogtam, meg a lovam is. Dominator idegesen megugrott, én pedig nyugtatólag simítottam végig a nyakán. Justin közelebb csusszant, és teste nekem simult.

- Ez válasz volt a kérdésedre? – Súgta a fülembe, én pedig megborzongtam. Áhh, most nem szabad szét esnem, itt ülök a lovam hátán Vele, az éjszaka kellős közepén.

- Igen, határozottan. – Kuncogtam, és megsarkaltam a pacimat. Dominator eleinte nem értette, miért olyan nagy a súly a hátán, de miután Justin nyugtatólag simogatta és beszélt hozzá, megnyugodott, és hegyezett fülekkel emelgette a lábait. Az erdő szélén húzódott egy ösvény, pontosan amellett a hely mellett, ahol Dominatort és Viandantét legeltettük. Erre az ösvényre tértünk rá. Az erdő fái olyan varázslatosak voltak! A levelek ezüstösen csillogtak, és nyoma sem volt semmi nyomasztó vagy félelmetes dolognak. Egy darabig csendben ültünk, és csak Dominator pata dobbanásait lehetett hallani.

- Mellesleg,te ugye tudod, hova vezet ez az út? – Szólaltam meg hirtelen. Muszáj volt megtörnöm ezt a feszült csöndet. Justin hátra támaszkodott a lovam farán, és az eget kezdte bámulni.

- Igen. Kis koromban sokat jártunk erre felé. Amikor Hugh kilovagolt, és maga elé ültetett a nyeregben. De azt megtartom meglepetésnek, hogy hová vezet. – A hangja bensőséges volt és nyugodt. Hátra sem kellett néznem, tudtam, hogy a végén elmosolyodott. Felsóhajtottam.

- Justin, igazából ez így nincs rendjén. – Morogtam, miközben már jól elhagytuk magunk mögött a ranch-ot. Éreztem, hogy felegyenesedik, és közelebb csusszan hozzám. Állát óvatosan a vállamra helyezte, én pedig kis híján lefordultam a lóról ijedtemben. De aztán meg azért kellett kapaszkodnom Dominator sörényébe, hogy nehogy a kábultság miatt érvényesüljön rajtam a gravitáció. Komolyan mondom, ki érti az érzelmek váltakozását?

- Mire gondolsz? – Mormogta a vállamba, és éreztem, hogy az ajka vészesen közel van a nyakamhoz. Kezdtem elveszíteni a józan ítélőképességemet. Talán megártott mindkettőnknek a pezsgő, hogy ennyire nem vesszük észre magunkat? Kényelmetlenül előrébb csusszantam és változatlanul a tájat kémleltem.

- Arra, hogy túl sok szépet és boldogságot kapok mindenkitől! Hugh olyan,mintha az apám lenne, Usher és Kenny szinte a bátyáim, Uhsertől már ajándékokat is kaptam, Scooter is annyira jó fej velem, és az édesanyád..Ő is rettentő aranyos volt, és nem értettem egyszerűen, hogy mire föl fogad ilyen hirtelen a „családba”. Aztán… - Kezdtem hadarni össze-vissza, és minden szónál egyre hisztérikusabb lettem. Görcsösen szorongattam a kantárt, és Dominator is ideges lett. Justin nyugtatólag simogatta meg a karomat, és tudtam, hogy értetlenül néz. De nem akartam az arcára pillantani, mert baj lett volna belőle.

- Aztán itt van Selena. Alig pár óra alatt a legjobb barátnőjeként kezelt, és annyira örültem ennek, hogy elmondani nem tudom. – Motyogtam akadozó hangon. Úgy éreztem, muszáj elmondanom neki, mit érzek. Ő az az egyetlen, aki mindent megért. Justin csendben hallgatott, én pedig folytattam.

- És végül itt vagy Te. – Motyogtam és nyeltem egy nagyot. Éreztem, hogy megfeszülnek az izmai, de változatlanul csendben ült mögöttem, és hallgatott.

- Te, akit sose bírtam. Justin Bieber, a híres tini világsztár, számomra csak egy szánalmas, kornyikáló cicafiú. Erre eljössz Magyarországra koncertezni, egy véletlen során az én barátnőm az, aki megnyeri a VIP jegyeket, és naná, hogy engem kap ki maga mellé! Semmi kedvem nem volt az egészhez, érted? Én..- A hangom elcsuklott, és éreztem, ahogy Justin megsimítja a vállamat.

- Nézd. – Mondta bársonyos hangon, és magunk elé mutatott. Bennem rekedt a szó, amint megpillantottam azt a mesebeli tájat, ami a szemünk elé tárult.

- Ez itt a Heart Lake. – Éreztem, hogy két karja elsiklik a csípőm mellett, és kiveszi a kantárt a kezemből. Justin megsarkalta Dominatort, és a tó felé irányította. Én még mindig bénult voltam a látványtól. Az egész egyszerűen..mesebeli volt! A tó vizén a csillagok fénye ezernyi kis balett táncos érzetét keltette, a Hold pedig, mint a királynő, aki élvezettel figyeli népe virgonc jó kedvét, ahogy a víz felszínét fodrozta az éjszakai szellő. A távolban óriás méltóságként emelkedett az ég felé a Sziklás-hegység. Teljesen kábult állapotban éreztem, hogy a lovam gyorsabban kezd lépkedni, és egy óriás fenyő mellé tart. A fenyő alatt egy fajta színpadként húzódott egy tisztás. Dominator egyszer csak megállt, és hallottam, ahogy Justin leugrik, majd éreztem, hogy egy puha, meleg kéz simul a combomra. Nagyokat pislogva néztem le rá, Ő pedig gyengéden rám mosolygott.

- Gyere. – Bólintottam, és lecsúsztam lovam hátáról. Justin megragadta a csuklómat, és kedvesen odahúzott a fa tövébe. Lehuppant, és lehúzott engem is maga mellé, majd elengedett. Már az is furcsa volt, hogy nem a kezemet fogta meg, hanem csak a csuklómat. Bűnbánóan lehajtottam a fejem, és a számat kezdtem tépni. A fenébe, mért kell nekem mindig ilyen marha őszintének lennem! De nem tehettem róla. Ez volt az igazság.

- Ott tartottál, hogy nem volt semmi kedved a koncerthez. – Motyogta hirtelen, és őszinte kíváncsisággal a szemében rám nézett. Én csak fájdalmasan felsóhajtottam.

- Felejtsd el, csak a pezsgő hajtott meg, ne haragudj. – Húztam magam elé a térdem, és átöleltem. Justin az égre nézett, ahogy én is. Nem tudom,meddig ülhettünk így, csendben, az éjszaka bűvöletében. Fogalmam sem volt, mi járhat az eszében, de igazából azt se tudtam, az én fejemben mi motoszkál. Az éjszaka csendes volt és nyugodt. Csak a szellő játszadozott a fa levelek muzsikusaival, és perdítette táncra a csillag balettosokat. Dominator rágcsálása pedig oly halk volt, hogy teljesen beleveszett az éjszaka csendjébe.

- Én tudni szeretném. – Szólalt meg hirtelen rekedten. Kérdőn rá pillantottam, Ő pedig egyenesen a szemembe nézett. Nem tudtam ellenállni a szemeinek, egyszerűen képtelenség lett volna.

- Igen, semmi kedvem nem volt az egészhez. Fájtak még a régi emlékek, és be voltam gyógyulva a szürke hétköznapjaimba, amiből Cseni minden áron ki akart ráncigálni. – Nevettem fel keserűn.

- Erre elmentünk, nem is tudtam, hogy találkozni fogunk veled. Bevallom, kissé kiakadtam, de belül akkor is érdekelt, milyen lehetsz teljes valódban. – Sandítottam rá. Justin maga elé nézett, és a szavaimra elmosolyodott.

- Aztán amikor bementünk és megláttalak, ott elszakadt a cérna. A mai napig nem értem, hogyan lehetséges ez az egész. – Morogtam, és egy követ kezdtem el piszkálni.

- És aztán? – Kérdezte anélkül, hogy rám nézett volna. Elmosolyodtam.

- Aztán megkedveltelek. Elég volt rá félóra, hogy teljesen összezavarj, és kicsináld az idegrendszeremet. – Mosolyogtam rá, mire rám pillantott. A pozitívumot látva a szememben Ő is elmosolyodott.

- Igazából.. – Folytattam, és megint a követ kezdtem bökdösni. Éreztem, ahogyan néz, tekintete szinte perzselt. Mély levegőt vettem.

- Kirántottál a sötétségből. – Motyogtam alig hallhatóan, de tudtam, hogy értette.

- Utána úgy mentem haza, hogy nem tudtam kiverni a fejemből ezt az egészet. Mindig azon járt az eszem, hogy hogy lehet az, hogy látszólag te.. – Elhallgattam. Nem tudtam, elmondjam-e ezt neki, nem akartam, hogy hülyének nézzen. Justin közelebb csúszott mellém, és oldalra döntötte a fejét.

- Hogy? – Az ajkamba haraptam, és most még inkább a kővel kezdtem foglalkozni. Olyan érdekesnek bizonyult hirtelen!

- Hogy te megértesz, szavak nélkül is. Hogy szükségem van a közelségedre, arra, hogy beszéljünk. – Motyogtam, és félve pillantottam fel az arcába. Justin teljes meghatódottsággal és szeretettel megtelt, csillogó szemei már megint láncba akartak verni.

- Nem úgy értem, hogy szerelmes lettem beléd, vagy ilyesmi! – Kaptam magam elé a kezem, és szinte kiabáltam. Magamat sem értettem, hogy ez most mire volt jó, de úgy éreztem, ezt muszáj hozzá tennem. Justin elmosolyodott, és zavartan kapta el rólam a tekintetét.

- Furcsa, mert én is így érzek. – Halk, lágy szavai úgy értek, mint az áramütés. A szívem hatalmasat dobbant, és tudtam, hogy a szemeim is kitágultak. Ledöbbentem. Akkor hát Ő is mindent ugyanúgy érezne…? Neem, az lehetetlen! Akkor tényleg, teljesen és totálisan megbolondulnék!

- J..Justin, ez most kicsit…ezt most komolyan mondod? – Próbáltam kinyögni egy értelmes mondatot. Rám kapta a tekintetét, és lágyan elmosolyodott.

- Igen, komolyan. És jó visszahallani, hogy te is így éreztél, mert így legalább tudom, hogy nem vagyok őrült. – Nevetett, mire én is elmosolyodtam. A hold fényénél csak még vakítóbban voltak tökéletes, hófehér fogai. Megborzongtam.

- Aztán meg, had találjam ki a folytatást: kiakadtál, és azon kezdtél el agyalni, hogy lehet, hogy pont én vagyok az az… - Dőlt hátra, és rám pillantott. Felnéztem rá, és elvigyorodtam. Egyszerre mondtuk tovább.

- ..egyetlen, aki mindent megért, és akire szükséged van. – Egymásra mosolyogtunk, én pedig bősz bólogatásba kezdtem.

- És amikor ott álltál a lovarda teraszán, az maga volt a teljes káosz! – Nevettem fel, mire elvigyorodott.

- No, igen. Annyira be voltam parázva, hogy sikerüljön ez a projekt. – Nevetett halkan, én pedig szeretetteljesen pillantottam rá. Justin hirtelen zavarba jött, és nem igazán tudott rám nézni, ami csak még aranyosabbá tette.

- De összejött, és alig 2 hét után ide is értünk. És most sem akarom elhinni, hogy mindez velem történik. – Mosolyogtam, és fáradtan támaszkodtam a fa törzsének. Tényleg hihetetlen volt még akkor is, hogy Kanadában vagyok Justin Bieberrel.

- Pedig tényleg. És rettenetesen örülök annak, hogy itt vagy velem. – Fordult felém Justin, és melegen rám mosolygott. Nagyot nyeltem, és némi pírrel az arcomon viszonoztam a mosolyát. De azok a mogyoró barna szemek már megint csörgetik azt az átok láncot!

- Én is, Justin. És hidd el, örülök annak, hogy megismertelek. Így, önmagadként nagyon is megszerettelek. – Amint ezt kimondtam, máris megbántam. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. A forróság ellepte a testemet, a fejem búbjától a lábam ujjáig, és levegőt sem mertem venni. Hogy lehetek ilyen hülye, hogy ilyeneket beszélek! Justin megmerevedett, és elfutotta a pír az arcát. Szinte hallottam, ahogy dübörög a szíve a mellkasában. A szemei, amikre csak futólag mertem rájuk pillantani, olyan boldogan csillogtak, mint még soha. Na jó, kezdek megőrülni!

- Én is megszerettelek, Dia, de nagyon. Te vagy a lelki társam. – Mosolygott rám, és szinte madarat lehetett volna vele fogatni, olyan boldog volt. De a szemében mégis csillogott valami más is. Mintha nem lenne elégedett. Örültem neki, hogy így gondolja. De mégsem. Valahogy ez akkor is kevés volt nekem. Kevés?! KEVÉS?! Dia, miket gondolsz itt össze! Hiszen te is csak ennyit érzel iránta. Mély levegőt vettem, és rá mosolyogtam Justinra.

- Ez kölcsönös. – Motyogtam, és hatalmasat ásítottam. Justin felkuncogott.

- Tán álmos vagy. Visszamenjünk? – Kérdezte mosolyogva, én pedig nemet intettem a fejemmel. Isten ments, hogy itt hagyjuk ezt a varázslatos tavat! Justin bólintott, és kinyújtotta felém a karját. Jaj, olyan hívogató lenne hozzá bújni! Dia, már megint miket gondolsz! Áhh,soha többet nem iszok pezsgőt, az is biztos! Elveszi az ember eszét.

- Gyere, akkor maradjunk még egy kicsit. – Odébb ültem, és megszüntettem a köztünk lévő kb. 4 centi távolságot, és hagytam, hogy átkarolja a vállamat. Elmondani nem tudom, milyen jó érzés volt. A szívem majd kiugrott a mellkasomból, és éreztem, hogy Justin teste is forrósodik. Óvatosan a vállára hajtottam a fejemet, és jól esően magamba szívtam az illatát. Lehunytam a szememet, és pihegve hallgattam a kissé felgyorsult, majd lassan lenyugvó szuszogását. Éreztem, ahogyan a fejét ráhajtja az enyémre, és a boldogság ismét szét akarta szaggatni a bensőmet.

- Olyan vagy nekem, mint..mint a húgom. – Akadt meg Justin egy pillanatra. Elmosolyodtam, és beletemettem az arcom a nyakába. A bőre selymes volt, és hívogató, de nem tettem semmit. A testvérek nem puszilgatják egymás nyakát!

- Rendben, akkor mától te leszel az én bátyóm. – Suttogtam a bőrébe, és fáradtan hunytam le a szemem. A vállamnál fogva magához szorított, és mély levegőt vett. Éreztem, hogy mind ketten boldogok voltunk. De valami mégsem tette teljessé ezt az érzést. Kit érdekel? Végre helyre tudtuk tenni egymást. Most már tudtuk, hogy álljunk a másikhoz. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt elnyomott az álom.

19. A buli véget ér,az éjszaka elkezdődik

Kedves olvasóim!

Néhány hihetetlen dologgal szeretnék indítani:

1. A kommentek száma elérte a 100-at!!! :O WTF?! Teljes leblokkolás,amikor ezt észrevettem. Igaz, hogy ebben a 100-ban benne vannak az enyémek is, DE ezek csak abban a reményben jöhettek létre, hogy ti írtatok, amire nekem válaszolnom kellett. :) De az én kommentjeim (megszámoltam) száma mindössze 36 db. Szóval ti összehoztatok nekem 64 kommentet! :D Nem egy óriási szám másnak, hatalmas eredmény nekem! El tudjátok ezt képzelni?! Hihetetlen, nagyon szépen ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥ nektek! :') Mivel a 100. komment tőlem származik, így engedjétek meg, hogy megnevezzem a 99.-et, aki Ayara volt! Nagyon szépen köszönöm neki is! Tudni kell Ayaráról, hogy Ő volt az első, aki kommentet írt nekem, és támogatta a sztorimat sokáig. Köszönöm neked, drága barátnőm! :)

2. Nem csak 100-asával fogom nézni a kommenteket (arra akkor várhatnánk két évet :D), hanem 50-esével. Így kissé megkésve, de az 50. kommentálóm (aki 49.,mert az 50. megint én voltam hivatalosan -.-") az Szvivi! :) Ő róla annyit, hogy régóta olvas Ő is, és ritkán ír kommentet, ahogy azt Ő is mondta, éppen ezért örülök neki, hogy megtisztel vele. :) Köszönöm neked!

3. Minden kommentálómnak egy hatalmas nagy ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥ jár, mert mind annyian lelkesen és rendszeresen nyomon követtek!!!! Annyi kedves szót, dicséretet kaptam már tőletek,hogy elmondani nem tudom, mennyire jól esik! :') Főleg az, hogy emellett minden résznek a nézettsége alig pár óra alatt 30-40, vagy akár 50 fölé esik!!! El tudjátok ezt hinni?! Mert én nehezen. Nem vagyok én olyan jó, de ez rettenetesen jól esik! :')

KÖSZÖNÖM!

Na, de térjünk a részre. Ez most baromi rövid lett, de csak a hecc kedvéért, majd meglátjátok! :P A kövi részt már megírtam, gondolhatjátok,hogy nem ennyit írtam, ha fél négykor kerül fel a folyti. Csak hát várom a komikat, és majd utána jöhet az éjszakai ki..hopp, jó olvasást,remélem,tetszeni fog! ;):P

Excalibur



- Nos, ez egy csodálatos produkció volt! Scooter, nem akarsz még egy felfedezettet? – Nevetett Hugh, és rám kacsintott. Elvörösödtem, és szégyenlősen kezdtem a poharamat tanulmányozni. Hihetetlen, hogy tudják, mikor kell zavarba hozni! Scoo felnevetett és rám vigyorgott.

- Csinos, van hangja, humora, és lehengerlő a mosolya. Kell ennél több? – Ha lehet ilyet állítani, csak még jobban elvörösödtem. Ez az egész olyan…hihetetlen volt! Csodásan éreztem magamat, és ezt meg akartam köszönni Justinnak is. De egyszerűen nem tudtam hogy megszólítani. Mert ahogy a szemébe néztem, elvesztem. Az este hátra lévő részén Scooter és Usher behoztak egy mini-hifit (ne kérdezzétek,honnan), és buli hangulatot varázsoltak. Selenával rengeteget nevettünk és hülyéskedtünk. Annyi bizonyos, hogy egy életre a szívembe zártam ezt a lányt. Mindig csak hülyéskedett, mindenkihez volt egy-két jó szava, és mindenkire szánt időt. Felsóhajtottam. Nem csoda, hogy Justin beleszeretett. Minden fiú álma egy ilyen lány! Usher hirtelen odalépett a hifihez, és ránk villantotta a fogsorát.

- Most jöjjön a kedvenc számom. – Nyomta meg a Play gombot, mire megszólalt Enriquével közös száma, a Dirty dancer.

- Mily meglepő, hogy ez a kedvenc számod. – Böktem oldalba, mire csak megrántotta a vállát és elvigyorodott.

- Figyelj kiscsaj, csak tudom, kik a jó énekesek, és itt nem Enrique-re gondolok. – Huzigálta meg a szemöldökét, mire ismét oldalba böktem, ezúttal nevetve. A szám beindult, és Usher felcibált mindenkit a székről. Selena elkapta a kezemet, és táncra hívott. Elvigyorodtam, mert a másik dolog, amit a lovagláson kívül imádok, az a tánc. Selly vigyorogva pörgetett meg, aztán belelendültünk. Scooter beállt mellénk és elkezdte rázni a csípőjét, aztán a hátsó felével lökdösött. Nevetve fogtuk közre újdonsült barátnőmmel, és úgy nyomtuk. Ennyit még tán sose nevettem, mint akkor. Pattie és Hugh az asztal mellett álltak pezsgőt kortyolgatva. Usher a hifinél nyomta a táncot meg az éneklést a saját részénél, amin csak még jobban nevettünk.

- Na, félre, amatőrök! – Kenny félre lökött viccelődve minket, és az időközben félkört formáló társaságunk közepére ugrott. Különböző kemény, techno-s tánc mozdulatot mutatott be, mi pedig megállás nélkül vigyorogtunk.

- És most, a fő atrakció! – Kiáltotta el magát, és kinyúlt a mögöttünk álló Justinért. Észre sem vettük, hogy ott van. Justin vigyorogva belejtett testőre mellé, és elkezdtek tangózni. Selena belém kapaszkodva nevetett, és az én jó kedvem is egyre magasabbra hágott. Just szintén nagyon pörgött. Játszotta a fejét Kenny-vel, mi pedig szüntelenül nevettünk. Néha-néha elkaptam a tekintetét, és olyankor mindig lágyan elmosolyodott. Nem tudtam türtőztetni magam, és én is mindig rá mosolyogtam. Végül is, csak nagyon közeli barátok vagyunk, vagy nem? Az ajkamba haraptam, és egyre jobban átjárta a ritmus a testemet. Arról nem is beszélve, hogy Enrique-nek roppant szenvedélyes hangja volt. Selly is lazán nyomta velem, még le nem járt a szám. Justin odaugrott Kenny mellől a hifihez, és vigyorogva keresgélt egy darabig. Kérdőn néztünk rá mindannyian, mire az ajkába harapva fordult felém.

- Én is tudok egy jó számot, amit valaki nagyon is szeret. – Huzigálta a szemöldökét, és rám vigyorgott. Fúú, az a huncut vigyor! Összeszűkült szemekkel elejtettem egy fél mosolyt és kérdőn pillantottam rá, mire elindította a számot.

- One love, one love! – Kiáltották a hangszórók, mi pedig Selly-vel egyszerre sikítottunk fel. Én azért, mert nem hittem el, hogy Justin ennyire…nincs rá szó! Selena pedig azért, mert nagyon be volt zsongva, vélhetően nagyon tetszett neki ez a zene. Justin huncutul csillogó szemekkel odasétált elém, és alig 5 centire állt meg tőlem. Kihívóan néztem fel a szemébe, Ő pedig az ajkába harapott.

- Hát igen, ez az I like it ma reggel óta jobban tetszik nekem, mint valaha. – Kacsintott rám, én pedig elvigyorodtam. Egyszer csak elkapta a kezem, és magához rántott. Selena fütyülni kezdett és teljesen extázisba esett. Scooter és Usher csak egy „wáóó”-t tudtak kinyögni, mi pedig Justinnal elkezdtünk ökörködni. Kenny is beszállt hamar, elkezdtek nekem tátogni, én pedig belementem a játékba, és ott „kacérkodtam” velük. Hát, mit ne mondjak, Pattie és Hugh is megnevettek minket. Aztán lassacskán kiváltam a táncolók közül, és a fa korláthoz sétáltam. Még mindig vigyorogtam Justinékon és a hülyeségeiken. Rátámaszkodtam a kemény,barnára festett korlátra, és az eget kezdtem pásztázni. A táj festői volt. És tényleg, a kósza felhők úgy ölelték körbe a hegy tetejét, mintha csak oda lennének festve. Csodás látvány volt. Az égen pedig ezer és ezer csillag. Jól esően hunytam le a szemem, és hagytam, hogy az éjszakai szellő végigcirógassa az arcom, a nyakam. Mély levegőt vettem, majd kinyitottam a szemem. Justinon kezdtem agyalni, mint mostanság mindig. Fogadjunk, hogy ezen cseppet sem lepődtetek meg! Két napja vagyok itt, és mind a két napon elhidegültünk egymástól valamilyen oknál fogva. Aztán pedig mindig valami csodálatos és bensőséges módon békültünk ki. Tegnap az öleléssel, most meg az énekléssel. Mélyet sóhajtottam, és behunyt szemekkel képzeltem el ismét az érzést, amikor a homlokát az enyémnek döntötte, és úgy énekelt bársonyos hangon. Annyira más volt így, élőben. Amikor teljesen a saját érzelmeitől fűtötten énekelt, stúdió meg minden nélkül, azok között, akik szeretik. Be kellett vallanom, így valóban nagyon tetszett, ahogy énekelt. Az ajkamba haraptam, és ismét eszembe jutott Dominik. Tudom, unjátok már, és azt kérdezitek, mi a franc volt ezzel a gyerekkel, hogy ennyire kiborulok tőle? Nos, ez egy hosszú és fájdalmas történet. Az számat szívogatva markoltam a fát, és csodálkozva nyitottam ki a szemeimet. Elmaradt a fájdalom. Semmi. Ledöbbentem. Ilyen még soha nem történt, soha, mióta csak ismerem Dominikot. Hirtelen rám tört a megkönnyebbülés mámorító hulláma. De pontosan tudtam, kinek köszönhetem ezt. A vállam fölött hátra akartam sandítani, amikor valaki félénken megérintette a vállamat. Ismét az a bizonyos áramütés. Emlegetett szamár. Az illető felé fordultam, aki csak édesen mosolygott.

- Szia. – Köszönt halkan, mire én is elmosolyodtam.

- Szia. – Lassan visszakönyököltem a korlátra, és somolyogva figyeltem a tájat. Justin mellém könyökölt, és összekulcsolta az ujjait. Pár percig csendben álltunk, néztük a csillagokat és a fákkal borított hegyet. Jó volt a közelében lenni. Csak így csendben.

- Dia, nézd, beszélnünk kéne. – Szólalt meg hirtelen. Kérdőn és gombóccal a torkomban fordultam felé, és félig felegyenesedtem. Justin az ajkába harapott, és rám nézett. Istenem, azok a mogyoró barna szemek!

- Mégis, miről? – Kérdeztem rekedten, és igyekeztem nem hisztérikus hangot megütni. Olyan varázslatosan gyönyörű volt ez az este, és nem akartam, hogy pont a gyógy írem mérgezze meg.

- Nézd, én tényleg nem akartam olyan durván visszaszólni neked reggel. Csak…mindegy, a lényeg, hogy Scooter volt az, aki felhúzott, és nem te. Tudom, nem rajtad kellett volna levezetnem, de… - Hadart össze-vissza, én pedig értetlenül néztem rá. Miről zagyvál ez itt nekem? Jaa, a reggel! Hirtelen el is felejtettem, mi történt. Hiszen az már olyan régen volt! Hol van az a ma estétől?

- Justin. – Kaptam el a kezét, és belecsúsztattam a tenyeremet. Ismét kellemesen meleg és puha volt a bőre, mint mindig. Végig futott a hátamon a hideg, de hamar leküzdöttem. Most nincs erre időm! Az említett szuper sztár rám kapta a fejét, és kétségbeesetten várta, vajon mit fogok mondani.

- Nincsen semmi baj. Már ezerszer megbocsátottam ezt neked. – Mosolyogtam rá kedvesen, mire csak kifújta a bent tartott levegőt. Aztán gondterhelten ráncolta a homlokát, és a száját kezdte tépni. Összehúzott szemöldökkel böktem meg, mire csak felsóhajtott.

- Sajnálom, én csak…unom, hogy mindig megbántalak. Pedig sose akarlak, de valahogy mindig összejön. – Magyarázta lesújtottan. Láttam rajta, hogy valóban ki van ettől az egésztől. És ami azt illeti, én is így éreztem. Az ajkamba haraptam, és megszorítottam a kezét.

- Hé, nincs semmi baj. Előfordul az ilyesmi. Én sem vagyok ám könnyű eset. – Nevettem halkan, ám ezúttal nem sikerült oldanom a hangulatot. Justin rám nézett, és olyan kétségbeesetten csillogtak a szemei, hogy a torkomon akadt az erőltetett nevetésem. Jaj, Istenem,ne tedd ezt velem!

- De velem még sosem fordult elő ilyen! Mármint, hogy ennyire ne tudjak hozzá állni valakihez! – Fakadt ki, és szabad kezébe temette az arcát. Megdöbbenve néztem rá, és éreztem, ahogy erősen szorítja a kezemet. Mintha abba akarna kapaszkodni, utolsó reményként. Felsóhajtottam, és lázasan kezdtem el gondolkozni, mit tehetnék, hogy jobb kedve legyen. Gyűlöltem szenvedni látni Őt. Hirtelen eldöntöttem, hogy kerüljön bármibe, jobb kedvre derítem. De ki kell várnom a megfelelő pillanatot. Kihúztam a kezem az övéből, mire csak fájdalmasan rám nézett. Jaj, Justin, csak kicsit bírd még ki! Mély levegőt vettem, és odahajoltam hozzá. Teljesen megmerevedett és a pupillája kitágult, ahogy arcom bőre súrolta az övét. Bevallom, én is megremegtem egy picit, de amilyen gyorsan jött ez az érzés, olyan gyorsan el is múlt.

- Fél egykor gyere le az istállóhoz. – Súgtam a fülébe, és ahogy fordultam vissza, ajkam akaratlanul is súrolta az arcát. Teste megremegett, én pedig éreztem, hogy hihetetlenül kísért a vágy és rettentően ver a szívem. Ellöktem magam a korláttól, és visszamentem a többiekhez. Justin csak vegyes érzelmekkel teli tekintettel bámult utánam. Alig egy óra múlva vége lett a bulinak, és mindenki fáradtan indult meg a szobája felé. Selena és Pattie egy szobát kaptak a lenti folyosón, így az emelet megmaradt nekem, Justinnak és Kenny-nek. Bevallom, ennek örültem egy kicsit. Mindenkitől elköszöntem, kivéve Tőle, és felmentem a szobámba. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, és valósággal beestem az ajtón. Miután becsuktam, lehunyt szemekkel dőltem neki. Mély levegőt vettem, és imádkoztam, hogy sikerüljön az éjszakai kiruccanós tervem. Kinyitottam a szemem, és első pillantásom az éjjeli szekrényen lévő digitális órára esett. 00:14-et mutatott. Ellöktem magam az ajtótól, lekapkodtam a ruhámat, és a dobozába tettem, szépen összehajtva. A szekrényhez léptem, és kivettem egy lovaglónadrágot és egy régi, kopott lovas pólómat. Imádtam ezt a ruhát, ez volt tán az első pacis pólóm. Hamar magamra kaptam őket, és a tükör elé álltam. Gyorsan összeharcoltam egy copfot, miközben ismét az órára néztem. 00:22. Tökéletes. Felkaptam a telefonomat és zsebre vágtam, majd halkan kislisszoltam a szobából. Szerencsémre mindenki olyan fáradt volt, hogy teljes csönd honolt mindenhol. Volt még annyi időm, hogy besettenkedjek a fürdőbe, és lemossam a sminkemet, aztán villámgyorsasággal iszkoltam le a lépcsőn, kaptam fel a cipőmet az előszobában, és léptem ki az ajtón. Mindezt persze síri csendben. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, a két border collie nyüszögését kellett csillapítanom rengeteg simivel. Előkaptam a telefonomat, és megindultam az istálló felé. Korom sötét volt, és csak a Hold és a csillagok világítottak. Szerencsére a szemem hamar hozzá szokott az éjszakához, és ki tudtam venni az istálló fekete körvonalait. Feltoltam a telefont, és a kijelzőre vetődött a tekintetem. 00:29. Visszacsúsztattam a zsebembe, majd megálltam az épület mellett. Kutakodva erőltettem meg a szemem, és a sötétségben észre vettem egy emberi alakot kirajzolódni. Jól esően felsóhajtottam, és megtettem a maradék pár lépést felé. Az alak felém fordult, és dorgálón megszólalt.

- Késtél két percet. – Elmosolyodtam, majd megforgattam a szemeimet.

- Megesik az ilyesmi. – Justin kinyújtotta a kezét, és elkezdett tapogatózni az enyém után. Naná, hogy a könyökömet találta meg először. Kuncogva segítettem neki, és kutakodó tenyerébe csúsztattam az enyémet.

- Jó, most már kiengesztelődtem. – Hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Hozzá szokott a szemed valamennyire a sötétséghez? – Kérdeztem tőle, miközben lassan kinyitottam az istálló ajtót. Az egyetlen mázlim az volt, hogy számzáras és hogy nem nyikorog. Ahogy beléptem, előkaptam a telefonomat, és világítottam vele. A két ló szuszogása úgy hatott, mintha legalább ötven másik társukkal aludnának. Lágyan elmosolyodtam, és Justin arcába világítottam.

- Hozzá, de most ezt rendesen el is rontottad. – Hunyorgott, én pedig ráöltöttem a nyelvemet, és ismét az útra világítottam. Meg sem álltam Dominator bokszáig. Ahogy odaértem, pacim álmosan emelte fel a fejét, és akkorát ásított, hogy majdnem bekapta a boksz ajtót. Kómás fejjel nézte, kik azok a barmok, akik éjszaka meglátogatják. Nem bírtam megállni vigyorgás nélkül. Lassan kinyitottam a boksz ajtót, pacim pedig kezdett felélénkülni, amikor csettintettem neki. Justin mögém lépett, és éreztem, hogy hozzám simul.

- Mire készülsz egyáltalán? Mert azt nem sikerült még közölnöd velem eddig. – Kuncogott fel, én pedig elléptem mellőle. Becsuktam Dominator után a bokszot, és ismét az arcába világítottam, de most már úgy, hogy rám is essen némi fény. Sokat mondóan rá mosolyogtam, és megpaskoltam a mellettem álló lovam nyakát.

- Esti lovaglásra indulunk! – Válaszoltam a kérdésére, mire Justin eltátotta a száját, majd lassan, de biztosan vigyor terült szét az arcán…

18. Party Hugh-módra

Kedves olvasóim!

Szomorú vagyok. Igazából félve tettem fel nektek ezt a részt. Többször is kitöröltem, amikor írtam, és újra írtam, mert nem találtam jónak. :( Ha ez most nem fog nektek tetszeni, azt teljes mértékben megértem. Próbáltam jóra és meghatóra írni, fogalmam sincs, hogy sikerült. Majd megmondjátok,remélem! Nem voltam ma jó passzban, de igyekeztem meghozni nektek a folytatást, így éjfélre.

♥♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥♥ ismét a sok szép kommentet! Elmondani nem tudom, mennyire jól esik! :) Ha csak két szavas, az is. Nem tudom elégszer megköszönni, és hangsúlyozni, mennyire fontos is ez nekem! Ismét kaptam 4x5 csillagot, amit megint csak nagyon szépen köszönök nektek! Imádlak titeket! :')

És most íme, a várva-várt party, lássuk,mennyire tetszik nektek. Remélem, azért valamennyire elmegy kategória lesz. =/

Na, jó olvasást!

Excalibur

Justin szemszöge

Igazítottam egyet a nyakkendőmön, és idegeskedve pillantottam a lépcsőre. Dia mért nem jön le? Bár jobb is. Sokkal könnyebb lenne, ha most nem lenne itt. Mélyet sóhajtottam, és bűnbánón a barnás árnyalatú padlóra szegeztem a tekintetemet. Nem mindegy? Úgyis utál. Egész délután rám se bagózott, sőt, még amikor leültünk beszélni, akkor sem nézett rám. Minek is álltatom magam? Itt van velem, ez volt minden vágyam, erre sehogy se tudok hozzá állni. Ott álltam talpig kinyaltan, egy fekete zakóban. Unottan pillantottam fel a mellettem álló Usherre. A szokásos napszemüveg, sötétkék öltöny, türkíz nyakkendővel. Mellette állt Scoo, és az ajtó ablakán keresztül leste az utat. Fekete öltönyt viselt, bordó nyakkendővel. A tekintetem tova kalandozott, egészen a lépcső aljáig. Ott állt Hugh, és szúrósan méregetett. Kérdőn pillantottam rá vissza, mire csak szánakozón megcsóválta a fejét. Egyébként vajszínű, régi vágású öltönyt viselt, vörös nyakkendővel. Zsebre vágtam a kezeimet, és még mindig felhős hangulattal vizslattam a változatosság kedvéért most a falat. Az előszoba fala kékes-szürkés árnyalatú volt. Pont, mint Dia szemei. Bosszúsan felsóhajtottam. Hogy már erről is Ő jut az eszembe! Hirtelen bevillant az arca, amikor az asztalnál ültünk, és én visszaszóltam neki. Fájt látni, hogy megbántottam. De mit tehetnék? Ha egyszer ez a kötelességem. Az pedig, hogy sehogy sem mondhatom el neki, mi a helyzet, csak még kínzóbb. Tudtam, hogy Hugh mért néz így rám. Hogyne érteném! Összeszűkítettem a szemeimet, és felsóhajtottam. Sosem kedvelte a gondolatát annak, hogy híressé váljak. Szerinte nem vagyok önmagam. De az vagyok! Csak Ő nem ismer, kicsi voltam, amikor megismert, és hiába járt hozzánk ritkán, én megváltoztam! Megráztam a fejem, és egy hang ott legbelül idegesítően felkiáltott: Justin, ne csapd be magad! Te is tudod, hogy ez nem igaz! A gondolataim kezdtek egyre jobban bekebelezni, így felettébb örültem, amikor Scoo megszólalt.

- Megjöttek! – Kiabált, és megigazította magán a nyakkendőjét. Látszott rajta, hogy mindent szeretne tökéletesen csinálni. Pff, menedzserek. Az ajtóhoz lépett, majd mindenkin átfutatta a tekintetét, és végül rajtam állapodott meg a szeme.

- Kölyök, egy kicsit több lelkesedést, ha kérhetem! – Nézett rám sokatmondón, én pedig cinikusan viszonoztam pillantását. Kivettem a kezemet a zsebemből, és összefontam a karjaimat a mellkasomon.

- Egy fokkal jobb. Kenny-t és Diát gyorsan műtsétek le az emeletről! – És már ott sem volt. Flegmán ismét a lépcső felé néztem. Majd lejönnek,ha akarnak! Kopogó hangot lehetett hallani fentről, bennem pedig megfagyott a vér. A szívem hevesen kezdett dübörögni a mellkasomban, ahogy megpillantottam először a fekete magas sarkút, majd a formás,vékony lábakat, és végül a fekete selyemruha alját. Kikerekedett szemekkel, elnyílt ajkakkal emeltem fentebb a tekintetemet, és ahogy az Ő arcába néztem, megszűnt körülöttem minden. Félénken mosolygott, kivillantva tökéletes, hófehér fogsorát, gyönyörű macska szemei gyémántokként csillogtak, miközben belekarolt Kenny-be, aki úgy vigyorgott, mint a vadalma. Ahogy leért a lépcső aljára, Hugh mosolyogva meghajolt előtte, mire Ő csak édesen elpirult. A haja fényes volt, és selymes. A ruha teljesen rásimult gyönyörű alakjára, és úgy festett, mint egy angyal, aki leszökött a földre. Teljesen megbabonázott a látványa. Aztán azok a macska szemek megtalálták az én szemeimet, és elsötétült a tekintete. Még mindig megbántódottan csillogtak a szemei, és fájdalmasan fordította el az arcát, ahogy elhaladt előttem Hugh-val az oldalán. Belém nyilallt a fájdalom, és ismét késztetést éreztem arra, hogy mindenkit félrelökve magamhoz öleljem. De nem lehetett. Aztán kinyílt a bejárati ajtó, és nekem ismét mély levegőt kellett vennem.

Dia szemszöge

Kinyílt a bejárati ajtó,és Scooter dugta be rajta a fejét.

- Hölgyem és uraim, Selena Gomez és Pattie Mallette! – Mosolygott, és kitárta az ajtót. Először egy mosolygós nő lépett be rajta, egy egyszerű krémszínű estélyi ruhát viselt. Fényes, sötét barna haja a válláig ért, zöldes szemei nyugodtan csillogtak, és volt valami a mosolyában, ami engem is megnyugtatott. Egyből Justinhoz lépett, és mosolyogva ölelte magához.

- Szia, anya! – Nevetett Ő, és magához szorította az anyját. Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Szia Justin! Úgy hiányoztál! – Mosolygott Pattie, majd mindenkit megölelgetett. Én még mindig Hugh-ba karoltam, és szorongva vártam, vajon mit szól hozzám. Nem értettem az izgulásomat, de még is majd meghaltam, annyira ideges voltam. A gyomrom egy csomóba állt, amikor Pattie magához ölelte Hugh-t.

- Hugh, de hiányoztál! – A férfi mosolyogva szorította meg a nőt, aztán elengedte.

- Te is, Pattie. Nos, engedd meg, hogy bemutassak valakit. – Karolta át a vállamat, én pedig félénken pillantottam az előttem álló nőre. Pattie arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Türelmesen állt, és várt. Istenem, mindjárt meghalok!

- Pattie, Ő itt Diana Kovács. Ő érkezett Magyarországról a lovával, Dominatorral. Dia, Ő itt Pattie Mallette, Justin édesanyja. – Remegve emeltem fel a kezemet, és Pattie felé nyújtottam.

- Ö..örülök,hogy megismerhetem! Hugh sokat mesélt önről. – Próbáltam értelmesen beszélni, mire Pattie megforgatta a szemeit. Elsápadtam. Csak ezt ne..!
- Reméltem, hogy Justin mesélt sokat rólam, de hát ilyen ez! Felnőnek, és elfelejtik az ősöket. – Nevetett, én pedig elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Pattie végül figyelmen kívül hagyta a kezemet, és magához ölelt, majd adott két puszit az arcomra. Megszeppenten néztem rá, amikor elengedett.

- Örülök, hogy megismerhetlek, Dia. Most már te is a „család” tagja vagy. Ja,és tegezz nyugodtan. – Mosolygott rám melegen, én pedig hálásan visszamosolyogtam. Milyen kedves nő! Kezdtem jól érezni magam ezen a szörnyűnek indult estén. Aztán Scooter-re néztem. És ott állt mellette Selena Gomez, személyesen. Hirtelen nagyon izgatott lettem. Selenát kedveltem, és csak remélni tudtam, hogy ez talán lehet kölcsönös is. Egyszerűen gyönyörűen festett világoskék koktélruhájában. A haja csodásan ragyogott, és be volt göndörítve. A mosolya nagyon szép, és az egész lány olyan bájos volt. Éreztem, hogy eltörpülök mellette. Éppen Scooternek adott két puszit, majd első útjuk Hozzá vezetett. Hirtelen gombócot éreztem a torkomban. Justin mosolyogva tárta szét a karjait, mire Selena odalépett, és megölelték egymást. Az egész olyan bensőséges volt, de mégsem. De bármennyire is próbáltam kifogásolható dolgot találni bennük, nem sikerült. Úgy éreztem, összetörök. Az élet lassan kezdett kiszivárogni a testemből, és kényszeríttettem magam, hogy levegyem a tekintetem róluk. Még is mi a francot vártam?! Kicsit erősebben kapaszkodtam Hughba, miközben a könnyeimmel küszködtem. A férfi rám nézett, és az ajkába harapott. Aztán megsimogatta az arcomat, én pedig ránéztem. Megértően mosolygott.

- Hé, ne légy bús! Élvezni fogod a party-t, meglátod. – Mosolyt erőltettem az arcomra, és kifújtam a bent tartott levegőt. Éreztem, hogy valaki erősen néz. Elkezdtem kutakodni a szemeimmel, és végül Usheren állapodtam meg. Ugyanolyan komor volt, mint reggel a konyhában, amikor összeszóltak Scooterrel. Mi lehetett olyan fontos és életbe vágó dolog, amit el akart nekem mondani? Nem tudtam sokáig töprengeni, mert Scooter odaért hozzánk Selenával. Legnagyobb rémületemre Selena oldalán ott állt Ő is. Nagyot nyeltem és igyekeztem nem Justinra nézni.

- Nos, Selena, had mutassam be a híres Green Luck Ranch vezetőjét és tulajdonosát, Hugh Harrison-t. Hugh, Ő itt a híres-neves Selena Gomez. – Selena bájosan mosolyogva nyújtott kezet a szintén mosolygó Hugh-nak.

- Örülök, hogy megismerhetem, Hugh. Igazán szép ez a hely. – Élőben még szimpatikusabb volt, mint TV-ben. Igyekeztem a legtermészetesebb mosolyomat az arcomra erőltetni, de érezve Justin közelségét, ez nem igazán ment könnyen.

- Ő pedig a csapatunk legújabb tagja, Diana Kovács. Ő az,aki a Wild Souls klipben fog szerepelni a lovával, Dominatorral. Dia, Ő itt Selena. – Fordult felém Scoo, és Selena is hirtelen ott állt előttem. Félve pillantottam rá, de aggodalmam alaptalannak bizonyult. Barátságosan és bátorítón mosolygott, majd közelebb lépett hozzám.

- Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam rólad Justintól is és Scootertől is. Szabad? – Kérdezte nevetve, és széttárta a karjait. Mosolyogva bólintottam, mire megöleltük egymást. Az egész olyan természetesen történt, mintha én is híres ember lennék. Közben pedig én vagyok az egyetlen, aki nem forog a pop szakmában.

- Én is örülök, hogy megismerhetlek, Selena. Nagy rajongója vagyok a zenédnek és a filmjeidnek egyaránt. – Mosolyogtam rá, amikor elengedtük egymást. Selly felnevetett.

- Örülök, és jó látni, hogy végre valaki nem csak bevágódásból mondja. – Én is elvigyorodtam. De végig éreztem azt a perzselő tekintetet magamon. Nem bírtam tovább, muszáj volt Justinra pillantanom, akár egy másodpercre is. De mint mindig, most is megszívtam. Pont engem nézett, és a szemei majd felfaltak. Láttam a szemében, hogy majd meghal a vágytól, hogy odajöjjön mellém, és ez sokkolt. Sokkolt, mert ilyen erős érzelmeket még sosem láttam a szemében. Mogyoróbarna íriszei  teljesen megbabonáztak ismét. Kezdtem még inkább elgyengülni. Hiszen Ő Justin Bieber, van egy csodaszép barátnője…én meg csak úgy elvagyok. Igazából nem tudtam Őt hova tenni.

- Na, gyerünk, a vacsora már készen áll! – Scoo lelkesen invitált minket a konyhába, én pedig elengedtem Hugh-t, és Selenával az oldalamon léptem a helységbe, ám amikor Hugh tovább ment, értetlenül néztem utána. A konyhából nyílt egy üvegajtó, amit eddig függöny takart. És ez az ajtó egy hatalmas teraszra vezetett. Eltátottuk a szánkat valamennyien, amikor kiléptünk. A teraszt hajópadló fedte, körbe faragott fa kerítéssel, rajtuk muskátlival. Egyből a kerítéshez sétáltam, és csillogó szemekkel gyönyörködtem a látványban. Innen ugyanis teljes kilátás nyílt a Sziklás-hegységre, és a hegyet ölelő völgyre. A vadregényes táj ismét teljesen a hatalmába kerített. Már bőségesen éjszaka volt, és az egész táj valami különös varázslattal bírt. Aztán Selly megbökte a karomat, és a terasz jobb sarkára mutatott. A többiek már ott voltak, így mi is odamentünk. Egy ízléses asztal várt minket, körülötte fáklyákkal. Az asztal meg volt terítve, rajta kristály poharakkal, egy hatalmas csokor virággal, és (milyen ironikus) lovas étkészlettel. Hugh ült az asztalfőre, maga mellé húzva engem és Justint. Legnagyobb rémületemre így egymással szemben ültünk. Hugh csak futólag ránk pillantott, aztán Selenát és Pattiet ültette az asztal túlsó végére, közénk pedig Scootert, Kenny-t és Ushert. Ahogy helyet foglaltam, futólag csúnyán pillantottam Hugh-ra, aki csak kuncogott. Ő maradt állva egyedül.

- Nos, hölgyeim és uraim. Szeretnék toast-ot mondani. – Scooter lelkesen hátra dőlt a székén.

- Halljuk! – Egyetértő moraj futott végig a kis csapaton. Az asztalra könyököltem finoman, és felpillantottam a férfi arcába. Még mindig éreztem Justin perzselő tekintetét, és egyre nehezebben bírtam. Mély levegőt vettem, és összeszedtem a maradék erőmet (megjegyzem, már eléggé kevés volt!). Hugh felemelte a poharát, és maga előtt tartva megszólalt.

- Örülök, hogy mind annyian itt ültök most, a Green Luck Ranch teraszán. Tudnotok kell, hogy ide csak különleges és kincset érő emberek léphetnek be. Az évek során két ilyen különleges ember, Pattie és Justin.. – Pillantott a két említettre.

- … voltak az elsők, akik idetévedtek. Igaz, Justinnak még akkor tej fogai voltak, de hát.. – Nevetett, mire mindenki felkuncogott, és az említettre pillantott-kivéve engem. Én csak elmosolyodtam.

- Ajj, persze. – Hallottam Justin morgolódását, és bár nem néztem oda, akkor is tudtam, hogy vigyorog. Behunytam a szemem, és teljes erőmmel azon voltam, hogy ne nézzek rá.

- Aztán ez a fiú híres lett. Idehozta nekem Ushert, Scootert és Kenny-t. Mondhatom, Kenny. – Szólította meg a testőrt, aki kérdőn nézett rá.

- Te vagy az első és vélhetően utolsó gorilla, aki ide tartozik. – Vigyorgott, mire Kenny csak befeszített, és „megcsókolta” a bicepszeit. Megforgattam a szemem, és mindenki nevetett.

- Justin Bieber elment turnézni Magyarországra. – Kezdett bele Hugh. A hangja hirtelen komolyabb és bensőségesebb lett, én pedig nagyot nyeltem. Most nem bírtam ki, Justinra kaptam a tekintetem. Összenéztünk, és láttam a szemében, hogy mind ketten ugyanarra gondolunk. Az arcomon éreztem, hogy beletolul a vér, és láttam, hogy Justin szemei is felcsillannak. Oké, Dia, most már elég lesz a gyönyörködésből, nézz el máshová! Így hát Hughra pillantottam.

- És elhozta nekem ezt a lányt és a lovát. Dia és Dominator a Wild Souls video klip forgatása miatt kerültek ugyan ide, de mára már tudom, hogy nekik több szerepük van a mi életünkben, mint egy klip. – Mosolygott rám, én pedig nem tudtam, mit tegyek. Éreztem, hogy mindenki engem néz. De egy személy túlzottan is. Az ajkamba haraptam, és a tányéromat kezdtem fixírozni.

- Dia és Dominator alig pár nap alatt belenőttek ebbe a környezetbe, és tudom, hogy más szívében is nagy helyet foglalnak el. – A szívem kihagyott egy dobbanást, és hirtelen nehezen kaptam levegőt. De hallottam, hogy Justin is zihálni kezd. Remek, Hugh, még is mire megy ki a játék?

- És akkor itt van még a ma este érkezett Selena kisasszony. – Emelte meg a poharát Selly-nek, aki bájosan elmosolyodott. Megnyugodtam, hogy elterelődött rólam a téma, és előrébb hajoltam, hogy Selenára tudjak vigyorogni. Szégyenlősen fogadta a többiek kedves gesztusait.

- Igazán bájos és beragyogja ezt a teret. Örülök, hogy köztünk vagy. – Selly rámosolygott, mire Hugh az asztal alól előhúzott egy jeges vödröt, (bevallom, mindenki nagyot nézett) és elővett belőle egy üveg pezsgőt. Elővett a zsebéből egy bontót, és felbontotta a pezsgőt. Körbe járta az asztalt, és mindenkinek töltött, majd amikor az én poharamhoz ért, sokat sejtően rám mosolygott, aztán letette az üveget. Felemelte a poharát, és mosolyogva folytatta.

- Igyunk erre a csapatra! – Mindenki egyetértően „A csapatra!”-ot mormogott, majd belekortyoltunk a pezsgőbe. Igazán kellemes íze volt, és amikor letettem a poharat, a szemeim azonnal megtalálták Justin tekintetét. A pohara mögül nézett, ugyanazzal a tekintettel, amivel le szokott láncolni. Éreztem, hogy könnyek égetik a szemem, és az ajkamba harapva lehajtottam a fejem. Ezek után szótlanul ültem, míg Hugh kihozta a vacsorát, pulykasültet mindenféle körettel, majd desszertként felszolgált némi palacsintát mindenféle sziruppal leöntve. Igazán finom volt, de nem nagyon tudtam figyelni az étel ízére. Mindenki felszabadultan fecsegett, nevetgélt, Justin is néha el-elvigyorodott, és kommunikált a többiekkel, de többnyire engem vizslatott. Hugh szótlanul ült mellettem, és mind végig köztem és Justin között járatta a tekintetét. Nagyjából félóra múlva aztán Scooter feldobott egy ötletet, amitől csak még jobban összeszorult a szívem.

- Kölyök, mi lenne, ha énekelnél valamit Selenával? – Húzogatta a szemöldökét, de Justin pillantása az arcára fagyasztotta a vigyort. Mélyeket lélegeztem, és végig az asztalt fixíroztam. Ohh, deja vu..

- Öhm, nem hiszem, hogy jó ötlet. A hangszálaim kicsit meg vannak erőltetve, szóval nem igazán fogok énekelni mostanság. – Felkaptam a fejemet, és kérdőn pillantottam a megszólalóra, akár csak mindenki körülöttem. Selena bocsánatkérően mosolygott, és ismét a pezsgőjébe kortyolt. De láttam a szemében valami huncutságot villani. Hallottam, hogy valaki megkönnyebbülten felsóhajt. Justin végül megköszörülte a torkát, hogy javítson a sóhaján. A pezsgőmért nyúltam, és belekortyoltam.

- És mi lenne, ha Diával énekelnénk? – A szavai hallatán félrenyeltem az italt, és fuldokolva kezdtem köhögni. Hugh végül hátba támogatott, én pedig hálásan biccentettem neki. Aztán kérdőn néztem Justinra.

- Hogy mi? Én nem tudok énekelni, Justin. – Kezdtem tiltakozni, de hamar leintett.

- Ne mond már, amikor Magyarországon voltam, nagyon is jól tudtál. – Mondta, és már indult is a gitárjáért, ami (mily meglepő?) a fakorlátnak volt támasztva. Gombóc volt a torkomban, miközben néztem, ahogy kihúzta a székét a terasz közepére, letette rá a gitárt, és felém indult. Nagyot nyeltem, és Selenára pillantottam. Érdeklődve, és somolyogva figyelte Justin ténykedését, és engem. Na, jó, most már teljesen összezavarodtam! Hát nem haragszik érte? Justin végül odaért hozzám, és mellettem megállva kinyújtotta felém a kezét. Kérdőn néztem fel rá.

- Na, gyere. – Mosolygott rám, és éreztem, hogy mindkettőnk szíve dübörög. Az ajkamba haraptam, és a kezére néztem. Olyan hívogató volt, én pedig végül megadtam magam. Óvatosan belecsúsztattam a tenyerem az övébe, és hagytam, hogy felhúzzon. Ahogy hozzáértem, éreztem, hogy mindkettőnkbe belecsap az a bizonyos villám. Mély levegőt vettem, és elindultam utána. Csak ekkor tanulmányoztam végig, mivel háttal volt, és nem fenyegettek a szemei. Nagyot nyeltem, amikor végig néztem a fekete szmokingján, ami rásimult széles hátára. Még ilyen távolról is áradt belőle az a bizonyos illat. Erőlködnöm kellett, hogy ne kábuljak el a közelségétől. Végül odavezetett a székhez, majd ráültetett. Kérdőn pillantottam rá, Ő pedig felkapta a gitárt, és féloldalasan elém állt. Teljesen zavarba jöttem a többiek sokat mondó pillantásaitól, és az egész helyzettől. A lábaimat keresztbe tettem, és a számat rágcsálva mélyedtem Justin szemébe. Most az egyszer nem érdekelt, mi lesz. Ő csak az ajkába harapott, és elmosolyodott. Aztán belecsapott a húrokba. Hamar felismertem a dallamot, és ismét kezdtem beleesni a varázs ködbe, amikor meghallottam Justin hangját.

- You've got that smile
That only heaven can make
I pray to god everyday
That you keep that smile -

Csapott a húrok közé, és rám pillantott. Tudtam, hogy mi következik. Nem is kellett sokat biztatni, újra átjárta a testem az az érzés, mint amikor a koncertje előtt énekeltünk. Behunyt szemmel kezdtem énekelni.

- You are my dream
There's not a thing I wont do
I'll give my life up for you
Cuz you are my dream -

Elismerően morajlottak a többiek, én pedig Justinra néztem. Bele mélyedt a szemembe és Őt is átjárta az érzés, ami régen. Egymásra mosolyogtunk, és együtt kezdtünk bele a következő versszakba.

- And baby everything that I have is yours
You will never go cold or hungry
I'll be there when you're insecure
Let you know that you're always lovely girl
'Cause you are the only thing that I got right now –

Justin az éneklés alatt végig felém közeledett, én pedig felálltam és elé sétáltam. Teljes összhangban énekeltünk, és az én hangomat kiegészítette az övé. Kis hatásszünet erejéig abbahagyta a gitározást, és csak néztük egymást. Tekintete ellágyult, és a szemeiben ismét ugyanaz a szeretet csillogott, mint mindig. A pillantása ismét a lelkemig hatolt, én pedig szeretetteljesen rámosolyogtam. Aztán belekezdett, és teljes erő bedobással énekeltük a refrént.

- One day when the sky is falling
I'll be standing right next to you, right next to you
Nothing will ever come between us
'Cause I'll be standing right next to you, right next to you –

Justinnal mindketten elvigyorodtunk a végére, Ő pedig belekezdett komolyan a gitározásba. A többiek teljes extázisban tapsoltak, és rajtam is eluralkodott a lelkesedés. Justin végül visszatért a dallamhoz, és ismét rám pillantott, aztán huncutul csillogó szemekkel folytatta.

- You had my child
You would make my life complete
Just to have your eyes on little –

Pírrel az arcomon haraptam az ajkamba, huncut szemekkel simultam a hátának, és a válla fölött énekeltem közbe.

- That’d be mine forever – A többiek felnevettek, mi pedig ismét szembe fordultunk egymással.

- Baby everything that I have is yours
You will never go cold or hungry
I'll be there when you're insecure
Let you know that your always lovely girl
'Cause you are the only thing that I got right now –

Justin is és én is behunyt szemekkel énekeltünk, teljesen átélve a zenét. A refrénre aztán kinyitottuk a szemünket, és Justin abba hagyta a gitározást. Mélyen a szemembe mélyedt, és közelebb lépett hozzám.

- One day when the sky is falling
I'll be standing right next to you, right next to you –

Teljesen elolvadtam. Utálok ezzel a szóval élni, mert olyan komolytalan, de ebben a helyzetben valóban így éreztem. Meghatódva énekeltem a folytatást.

- Nothing will ever come between us
I'll be standing right next to you, right next to you –

Justin a lábával kezdte verni a ritmust, és alig pár centire állt tőlem. Megfogta finoman a kezem, és a tenyerébe simította. A szemembe mélyedve folytatta.

- Made for one another
Me and you –

Könnyes szemekkel énekeltem.

- And I have no fear
And we will make it through –

Justin végül mind két kezemet megfogta, és homlokát az enyémnek döntötte. Levegőt is alig kaptam, a boldogság pedig majd szétszaggatta a bensőmet.

- One day when the sky is falling
I'll be standing right next to you –

Behunyt szemekkel álltam, és hallgattam a hangját. Éreztem, hogy egy kósza könnycsepp megszökik a szememből, és lassan legördül az arcomon. Végül elváltunk, és egymásra mosolyogtunk. Justin szemeiben boldogság és szeretet csillogott, én pedig nem győztem rá mosolyogni. Elengedte a kezemet, és elléptünk egymástól. Felkeltem a varázsból, és félve pillantottam a többiek felé. Scoo végül felállt.

- Ez hihetetlen volt! – Mondta meghatódva, és bőszen tapsolni kezdett. A többiek egyetértően követték, és mindannyian, kivétel nélkül ellágyulva és sokat mondóan néztek ránk. Pattie hálával megtelt tekintete kicsit zavarba hozott, és hogy mindenki bőszen, állva tapsolt, Justin ismét megragadta a kezemet, és meghajoltunk. Amint felegyenesedtem, félve néztem Selenára. Kissé megütköztem, amikor megláttam, hogyan is néz…

17. Amikor a dolgok beindulnak

Kedves olvasóim!

Nos, ímeee a várva-várt 17. rész! Nem igazán gondoltam, hogy ilyen sok részt fogok írni. Nagyon örülök, hogy ennyire szeretitek olvasni, és ti adtok nekem ihletet azzal, hogy ezt tudatjátok is velem. :) De komolyan! Azzal, hogy kedvet adtok nekem a folytatáshoz, mindig össze tudok hozni valami újat. Remélem, ez is tetszeni fog nektek.

Ismét ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥ a rendszeres kommentálóimnak, hogy mindig szánnak időt arra, hogy írnak nekem! Nagyon szépen köszönöm nektek, és igyekszem azzal meghálálni, hogy majdnem 5 oldalas részeket írok nektek. :) Bizony, az utóbbi részek Wordben mindig elérik az 5 oldalnyi terjedelmet! Hihetetlen,nem? :D Nekem az. :) És megint köszönet jár a 3x5 csillagért! Köszönöm <3

Na, de térjünk a lényegre. Ebben a részben van humor, némi fájdalom, és fordulat is dögivel! Remélem, bejön majd nektek! ;) Komikat még mindig kérek (jót is rosszat is!), és jó olvasást!

Excalibur

Más nap reggel korán pattantam ki az ágyból. Nagyot nyújtózkodtam, és vigyorogva pillantottam ki az ablakon. A nap már száz ágra sütött, és a táj valami eszméletlenül gyönyörűen festett. Király! A fene se tudta,mitől van ilyen buli hangulatom, de felkaptam az aznapra szánt cuccom (egy fekete rövid gatya és egy fehér topp), majd kiperdültem a szobából. A telefonomat a kezemben szorongatva ugrottam be a fürdőbe, és bekapcsoltam Enrique Iglesias-I like it számát. Ettől csak még jobb lett a kedvem. Ugrálva táncikáltam, mint egy félőrült, miközben énekeltem, és a ruhát próbáltam leszenvedni magamról. Már pont melltartóban és a hozzá tartozó bugyimban ugráltam össze-vissza, amikor lépteket hallottam. Megdobbant a szívem, és gyorsan felkaptam magamra a maradék cuccomat, megfésülködtem, és kiugrottam a mosdóból. Pontosabban csak akartam. Megbotlottam a saját lábamban és valósággal ki estem. De naná, hogy nem a földre, hanem valakire. Nagy robajjal értünk földet, és némileg örültem, hogy puhára estem, amég ki nem nyitottam a szemem. Justin mogyoró barna szemei meglepetten viszonozták a pillantásom, aztán az ajkába harapott, hogy elfojtsa a vigyorát. Meg is értem, hogy vigyorog, amikor rajta fekszem és vörösödök. Óó, hogy lehet valaki ilyen huncut egy valami..?! A telefonomból még mindig ordított a zene.

- Na ja, Baby, I like it. – Vigyorodott el hirtelen. Fúú, a pimasz mindenedet Justin Bieber! Az arcom erre csak még vörösebb lett. De az a lehengerlő vigyor! És tudta magáról, hogy jól néz ki. Összeszűkültek a szemeim, és kajánul elvigyorodtam. Kezeimet a feje mellé tettem, és rájuk támaszkodva az arcába hajoltam. A vigyora ráfagyott a képére, és a tekintetében meg annyi érzelem-ismét. Huncutul csillogtattam a szemeimet, és egész közel hajoltam hozzá.

- Igazán? És ezt is szereted? – Nyúltam hirtelen az oldalához, és belecsíptem. Az egész gyerek összerándult alattam, én pedig győztesen elvigyorodtam. Ismét belecsíptem és csikizni kezdtem. Justin hangosan nevetett és fickándozott alattam.

- Nee, kérlek, Dia, jó, feladom, csak kímélj meg. – Sikított szinte a nevetéstől, én pedig még jobban belelendültem. Vigyorom egyre jobban szétterült az arcomon, és a jó kedvem is visszatért. Milyen jók ezek a reggelek Kanadában! Aztán hirtelen Justin arca elkomolyodott, és elkapta a csuklómat. Erősen megszorította, és hidegen rám nézett. Megfagyott az ereimben a vér. Jaj,ne már..!

- Elég! – Szinte ordított. Meredt szemekkel,sápadtan próbáltam lemászni róla, mire rántást éreztem a karomon, és felocsúdni sem volt időm: ez alkalommal én feküdtem alul, Justin pedig felettem, és győztesen vigyorgott. Szemei huncutul csillogtak, és kajánul vigyorgott. Megszeppenve pislogtam rá párat, majd leesett a tantusz. Mérgesen próbáltam fészkelődni alatta, de a kezeimet leszorította, és testével rám nehezedett annyira, hogy ne tudjak mozdulni. Most Ő hajolt közel.

- Szóval, hogy is állunk? – Vigyorgott, és a lehelete vészesen csiklandozta a bőrömet. Szúrósan néztem rá.

- Hát úgy, hogy jelen pillanatban letámadtál a folyosó közepén, és ha nem engedsz el, akkor sikítok. – „Fenyegettem meg” halálosan, mire felnevetett. Mindkét kezemet felhúzta a fejem fölé, és a jobb kezével összefogta a csuklóimat. A felszabadult bal keze pedig elindult az oldalamon. Libabőrös lettem, ahogy megéreztem az érintését. Visszafojtott lélegzettel vártam, mit fog tenni, Ő pedig végig a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, de a légzésem akaratom ellenére is felgyorsult. Erre csak elmosolyodott, és a tenyerét rásimította az oldalamra. Az érintése áthatolt a ruha vékony anyagán, kíméletlenül perzselve a bőrömet. Nagyon nem voltam megbékülve ezzel a helyzettel. De nagyon nem!

- Szóval, megismétlem.. – Hajolt az arcomba, ajkai alig pár centire voltak az enyémektől, ezzel vészesen feszegette a tűrőképességem határait. Mert kívántam. Magamnak is nehezen vallottam be, de kívántam. Már másodjára vizsgálhattam meg közelről az arcát, és ez már kicsit sok volt a tűrő küszöbömnek. A lehelete ismét az arcomat csiklandozta, amibe beleborzongtam. Kőkeményen a szemébe néztem, és megrémültem. A tekintetében nyoma sem volt a huncutságnak, ugyanazzal a megbabonázott szempárral figyelt, mint alig egy napja a szobámban. Mogyoróbarna szemei eszméletlenül csillogtak, az ajkai résnyire nyíltak, én pedig megijedtem. Igen, megijedtem. Féltem, hogy olyat tennénk, amit nem gondolunk komolyan, és ezzel eltemetnénk a barátságunkat. Azt a törékeny, ám rettentő fontos barátságunkat. Justin felfedezte a rémületet a szemeimben, és észbe kapva elhúzódott egy picit, majd eszébe jutott, mit is akart tenni tulajdonképpen. Ismét elvigyorodott, ám ezúttal jóval természetellenesebben.

- ..hogy is állunk? – Pimaszul megmozdította az ujját az oldalamon, én pedig összerándultam. Honnan a fészkes fenéből tudta, hogy ott vagyok a legcsikisebb?! Ügyetlenül próbáltam elhúzni az oldalamat a tenyerétől, amitől valósággal hullámzott a testem. Nos, ez Justinnak is megragadta a tekintetét, és picit elbambult a fizikai felépítésem tanulmányozása közben.

- Jól állunk, csak engedj el, kérlek. – Kezdtem könyörögni, miközben a nevetés ellen küzdöttem, ugyan is az ujjai megállíthatatlanul ugrottak az oldalam után.

- Hát, pedig a bosszú csak most jön! – És a másik kezével elengedett, de villámgyorsasággal lecsapott az oldalamra. Olyan gyorsan csikizett, hogy a menekülésre gondolni sem volt időm, nem hogy kivitelezni! Összegörnyedve gurultam a földön, és nevettem, Justin pedig folyton utánam mászott. Jó 5 percet tuti elcsikizett, én pedig végig könyörögtem, hogy hagyja abba.

- Kölykök, nekem nem is szóltok, hogy kicsi a rakást játszunk? – Hallottuk meg Kenny hangját. Mindketten odakaptuk a fejünket a lépcső irányába. Kenny állt ott egy rózsaszín „I’m a Hello Kitty fan!” pólóban, és sokat mondóan vigyorgott ránk. Justin és én összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.

- Jó a pólód, haver. – Vigyorgott a testőrére, mire Kenny elhúzta a száját, és összeütötte a tenyereit.

- Igazán, kölyök?! Hát jó, te akartad! Kicsi a rakááás! – Ordította el magát, és elkezdett felénk rohanni. Épp hason feküdtem, Justin pedig rajtam, és félve néztük a felénk közeledő tankot. Aztán mindketten elkezdtünk ordítani, én pedig az utolsó pillanatban tepertem magam alá Justint, és levetődtem róla. Kenny pont abban a pillanatban hasalt a fiúra, én pedig megkönnyebbülten ültem mellettük. Aztán amikor rájuk néztem, kitört belőlem a nevetés.

- Hát ez nagy, maradjatok így! – Kértem őket, majd nevetve felkászálódtam, botladozva bementem a telefonomért a fürdőbe, és gyorsan lekaptam őket. Az ajtófélfába kapaszkodva nevettem. Valóban vicces látvány volt. Justin, mint valami béka, úgy terült ki, a szemei kigúvadtak, Kenny pedig győztesen ült fel Justin fenekére.

- Legközelebb gondold meg, kinek a divatjába kötsz bele. – Állt fel sértődöttséget színlelve, én nagyon is élvezte, hogy rettenet jól szórakozok rajtuk. Justin, ahogy leszállt róla termetes testőre, feljajdulva görnyedt össze. Nagy nehezen elfojtottam a vigyorgásomat, és odaléptem mellé.

- Jól vagy? – Próbáltam nevetés nélkül kérdezni, de nem jött össze. Justin bosszúsan nézett fel rám,majd hirtelen elkapta a karomat,és magára rántott.

- Nem, mert cserbenhagytál. Milyen barát az olyan, aki ott hagyja a társát egy tank útjában? – Kérdezte tetetett sértődöttséggel, én pedig megforgattam a szemeimet, és homlokon böktem.

- Szörnyű, igaz, Kenny? – A testőr hátra fordult, és először meglepődött a látványunkon, aztán kajánul elvigyorodott és bólintott.

- Az ám, kiscsaj! De szerintem egy szava sem lehet, mert most engesztelte ki magát. – Nevetett, majd leslisszolt a lépcsőn. Mind ketten elpirultunk Kenny szavaira, majd lassan felálltam, magammal húzva Justint. Nem néztünk egymásra, én pedig felkaptam a pizsimet, és bedobtam a szobába, majd a folyosón rám váró Justinhoz léptem.

- Mehetünk? – Fordult felém félénken mosolyogva. Bólintottam, majd elindultunk lefelé. A konyhába lépve a szokásos látvány fogadott: Hugh reggelit készít, Scooter telefonál, Kenny pedig netezik. Egyedül Usher látványa nem volt a megszokott.

- Jó reggelt mindenkinek! – Köszöntünk egyszerre, majd odamentem az egyik székhez, és lehuppantam a fiúkkal szemben. Mindenki visszaköszönt, kivéve Ushert. Justin mellém ült, és összenéztünk.

- Őhm, Usher..? – Szólalt meg Justin, mire az említett felkapta a fejét. Mind ketten eltátottuk a szánkat, mire Usher megforgatta a szemét, és ismét bedurcizva fonta össze a karjait a mellkasán.

- Te megborotválkoztál? – Törtem meg a csendet, és elvigyorodtam. Justin felállt, és vigyorogva végigsimított mentora járomcsontján.

- Óhh, milyen helyes lettél! És milyen selymes! A lányok odáig lesznek. – Vigyorgott, miközben gügyögött Ushernek, aki morogva csapott Justin kezére. Kuncogtam, mire Hugh elém tett egy tányért.

- Parancsoljon, hölgyem. Justin, ülj le, kész a reggeli. – Parancsolt a fiúra, mire az engedelmesen huppant le mellém, és neki látott a rántottájának. Követtem a példáját.

- Köszönjük, Hugh. – Mosolyogtam a férfira, és bekaptam egy falatot. Scooter ebben a pillanatban tette le a telefont, és mosolyogva felém fordult.

- Jó reggelt, Dia! Neked is, kölyök! – Intettem neki, Scoo pedig fáradtan nyújtózkodott egyet a széken. Egy egyszerű pólót meg egy rövid gatyát viselt. Furcsa volt így látni Őket, sima otthoni öltözékben. De nagyon jól elvoltam velük, és szinte egy új családnak éreztem mindenkit.

- Nos, most beszéltem édesanyáddal, Just. Estefelé érkeznek. – Mondta rekedtes hangon, és már félt előre Justin reakciójától. A fiú megmerevedett, és kérdőn pillantott fel a menedzserére.

- Kivel érkezik? – Kérdezte ingerülten, én pedig aggodalmasan az ajkamba haraptam. Scoora néztem, mint addigra mindenki a helységben. A menedzser elhúzta a száját, és láthatóan nagyon nem tetszett neki a helyzet, amibe keveredett.

- Selenával. – Mondta ki végül, nagy nehezen. Justin kiejtette a villát a kezéből, és rám kapta a tekintetét. Én csak ültem ott, szótlanul, az asztallapot bámulva. Meglepődtem. Nem éreztem semmit. Sem fájdalmat, sem csalódást, sem semmit. Végül is, számítottam rá, hogy ez lesz. Mit is akartam volna? Lassan megmozdítottam a kezemet, és ismét enni kezdtem. Szótlanul, akár egy robot. Éreztem, hogy Justin tekintete perzseli a bőrömet, és a többiek is engem vizslatnak. Hirtelen felkaptam a szemeimet, és az első, akivel szembe találtam magam, az Hugh volt. Határozottan és bátorítóan nézett rám. Eszembe jutottak a szavai.

„…- Nem kell semmit mondanod. Megértem. – Értetlenül pislogtam párat.

- Mégis mi..? – Hugh felkuncogott.

- Tudom, hogy vagy a fiúval. És azt is, hogy Ő hogy van veled. – Mondta, miközben fél szemmel az arcomat vizslatta…

…Justin Drew Bieber pedig ismét önmaga lett. Ezután indult Magyaroszágra a koncertre, és hozott vissza ajándékként téged és Dominatort. Meg önmagát. – Mély levegőt vettem, és próbáltam feldolgozni az információkat. Kicsit sok dolgot tudtam meg így hirtelen, és még elkellett rendeznem a fejemben ezeket a gondolatokat.

- És ezért hálás vagyok neked, Dia. És tudom, hogy Pattie is az lesz. Azelőtt látta utoljára a fiát, hogy idejött hozzám. Nem sokára Ő is eljön majd Green Luck Ranch-ra. Hidd el, nagyon fogod szeretni Őt.-…”

Erősen markoltam a villámat, és csak bólintottam egy aprót. Hugh megkönnyebbülten felsóhajtott és visszafordult a pult felé. Tudattam vele, hogy nem felejtettem el, amiket mondott. Justin mellettem még mindig mereven ült.

- És mikor jönnek pontosan? – Kérdezte rekedten. Éreztem, hogy még mindig aggodalmasan vizslat. Jaj, Justin! Mély levegőt vettem, és ránéztem. Justin a tekintetembe fúrta a szemeit, én pedig leküzdöttem a remegésemet és gyengéden néztem rá. Ezzel érzékeltettem vele, hogy ne aggódjon, semmi bajom nincs. Kissé megkönnyebbült, de nem teljesen. Scoora néztünk mindketten, ő pedig a száját rágcsálva válaszolt.

- A fél ötös járattal. És Justin, beszélhetnénk egy kicsit? – Scooter sokat mondóan pillantott a fiúra, aki az ajkába harapott, majd biccentett. Lassan felállt, megkerült engem, majd a menedzsere felé indult. Ahogy elhaladt mögöttem, éreztem, hogy minden sejtje megfeszül. Akár csak az enyémek. Amint Scooter és Justin kimentek a konyhából, nem bírtam tovább tartani magam. Kifújtam a bent tartott levegőt, és kiejtettem a villát a kezemből, ami nagyot csörömpölve esett az asztalra. Hugh megértően nézett a szeme sarkából, miközben mosogatott, Kenny csak elhúzta a száját és megcsóválta a fejét. Én lassan az asztalra könyököltem,és a fejemet a kezeimbe temettem. Beletúrtam a hajamba, és csak meredten néztem a tányért. Nem értem ezt az egészet. Alig ismerjük egymást, és még is úgy érzem, mintha nála jobban senki nem ismerne. Olyan jól érzem vele magam, és minden olyan fájdalmas dolog, ami kínozni szokott, ami elől menekülnék, de nem tudok….mellette eltűnik. Vele egésznek érzem magam, és nem fáj semmi. Olyan erősen haraptam az alsó ajkamba, hogy kiserkent a vérem. Akárhogy is nézzük, ez a dolog már reménytelenül egy érzelemhez fog vezetni. Összeszorítottam a szemeimet, és teljes erőmből harcoltam az emlékek ellen, amik rám törtek. A koncertje, az, hogy rám talált, hogy felkért a video klipjéhez, hogy velem volt, hogy bemutattam a lovamnak, hogy..belelátott a lelkembe. Egyszerűen nem viseltem el ezeket az érzéseket, mert tudtam, hogy helytelenek. Az asztallapra hirtelen rácsöppent valami vörös. Egy pillanatig elgondolkodtam rajta, vajon mi lehet az, majd rádöbbentem, hogy az én számból csöpög a vér. Akkora sebet sikerült harapnom a szám belsejébe, hogy csak úgy ömlött belőle a vér. Remek.

- Na jó, ez nem állapot. – Vágott az asztalra egy erős kéz. Összerezzentem, és felkaptam a fejem. Az eddig csendben ülő Usher dühösen villogtatta a szemét. Megdöbbenve néztem az arcába, Ő pedig viszonoztam a pillantásomat.

- Dia, van valami, amit tudnod kell erről az egészről. Nem fogom nézni, hogy itt tönkre tegyétek egymást ezzel a dologgal. – Sápadtan hallgattam a szavait, és láttam a szemében, hogy ezuttal tényleg komoly dologról van szó.

- Usher! Erre semmi szükség. – Scooter éles hangja hasított át a konyhán, én pedig ismét összerezzentem. Hiába, nem igazán voltam abban az állapotban, hogy férfiveszekedést hallgassak, sőt mi több, nézzek végig. Usher az ajtóra kapta a tekintetét, így én is hátra fordultam. Scooter bosszúsan kommunikált némán Usherrel, a mögötte álló Justin pedig kétségbeesetten és bűnbánóan nézett rám. Teljesen összezavartak.

- De Scooter…ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy ezt tegyük! – Préselte ki Usher a szavakat a fogain keresztül. A menedzser nyugodtan válaszolt.

- De, mert ezt kell tennünk! Most pedig lezárom a vitát! – Lépett a konyhába és leült vissza a helyére. Justin némán követte és visszaült mellém. Kenny némán vizslatta mindenki arcát, majd ismét megcsóválta a fejét, ezúttal jóval rosszallóbban. Ismét a villámért nyúltam, és magamba erőltettem a maradék reggelit.

- Nos, a mai program már némi lovaglás lenne, rendben, srácok? – Törte meg a csendet Scoo. Felcsillant a szemem, és némileg jobb kedvre derültem.

- Rendben. – Mosolyogtam erőltetetten a menedzserre, aki nagyot nyelt az arcom láttán. Aj, nehogy lelkiismeret furdalása legyen az állapotom miatt!

- Dia, majd kérlek, vedd át azokat az elemeket, amiket bele szeretnél tenni a koreográfiába. Ma délután jön a koreográfus, és majd megbeszéljük vele, miket szeretnél beletenni. Nyugodj meg, mindenre, amire azt mondod, oké, arra Ő is azt fogja mondani. Aztán beleépíti a többi elem közé, és valószínű szerdán már kezdhetjük a lovas részét a klipnek. – Vette végig a dolgokat, én pedig helyeslőn bólintottam. Ideje lesz a kemény munkának. Ha itt lesz Selena, és végig minket fog figyelni, és Justinnal lesz, akkor kell valami, ami lefoglalja keményen az agyamat. Óvatosan Justinra pillantottam, aki csak turkálta mellettem a reggelijét. Megböktem, és odasúgtam neki halkan.

- Hé, jön a barátnőd, nem örülsz neki? – Kérdeztem mosolyogva. Justin rám nézett, és értetlenül vizslatta az arcomat. Aztán megrántotta a vállát, és neki látott enni.

- Te ezt nem értheted. És ne is akard megérteni. – Morogta fagyosan, majd bekapott egy falat rántottát. Megkövülten ültem. A szavai hidegsége arcon csaptak. Mély levegőt vettem, és most már küzdöttem a könnyeimmel. Nem is az fájt, hogy jön Selena. Nem is az fáj, ha együtt látom őket. De az fáj, ha így bánik velem. Pedig érthető. Tényleg semmi közünk egymáshoz, nyilván idegesíti, ha a magán életében akarok vájkálni. Megbántottan álltam fel, a tányért odanyújtottam szó nélkül Hugh-nak, és némán kifelé igyekeztem a házból. Ahogy kiléptem, futva igyekeztem a karám felé. Dominator, most, hogy Viandantéval megismerkedett, együtt volt a szürke andalúziaival, és nyugodtan ropogtatták a füvet. Ahogy odaértem hozzájuk, mind két ló üdvözlően nyihogott. Jól esően bújtam át a karám alatt, és egyből fekete pacim nyakába bújtam. Szorosan átöleltem, és beszívtam isteni illatát. Legalább Ő itt van nekem. Vele biztonságban érzem magam. Bökést éreztem a hátamon, és elengedtem Dominator nyakát. Ahogy hátra pillantottam, elmosolyodtam. Viandante volt a ludas. Megfordultam, és megsimogattam félénken az orrát. Az andalúziai felkapta a fejét, és úgy döntött, ennyit enged, majd odébb ment. Ismét Dominatorhoz fordultam, majd úgy döntöttem, előkészítem a lovagláshoz. Bár vezetőszár nem volt nálam, nem igazán jelentett problémát. Kinyitottam a kaput, majd csettintettem a pacimnak. Dominator a legnagyobb lelki nyugalommal lépkedett ki, és megállt. Megvárta, amég becsukom a karám kaput, majd amikor odaléptem mellé, és elindultam az istálló irányába, jól nevelten követetett. Ahogy beléptünk, odamentünk a boksza elé, én pedig lekaptam a falról a vezetőszárat, rátettem a fejére, és kikötöttem. Raktam elé egy fél bála szénát, és a takarító cuccomat felkapva megszemléltem a lovamat. Volt rajta mit csutakolni, szóval bőségesen kell az a fél bála széna. Munkához is láttam. Alig egy óra múlva már teljesen készen állt. A patáit is bekentem patazsírral, a szőre pedig úgy csillogott még a félhomályban is, mint a tiszta ónix. Elégedetten szemléltem a munkám gyümölcsét, amikor megszólalt a telefonom. Anna volt az. Boldogan vettem fel.

- Sziaaa csajszi! – Köszöntem bele vigyorogva, és nekitámaszkodtam a lovamnak. Anna felszabadultan nevetett.

- Szia Dia! De jó hallani a hangod! Már hiányoztál, gondoltam, felhívlak! – Elmosolyodtam. Ami azt illeti, Ő is hiányzott. Csak akkor esett le,mennyire.

- Na, mizu otthon? –

- Áhh, semmi, unalom. Felkelek, hallgatom nevelőapám hülyeségeit, és lefekszek. – Nevetett. Elmosolyodtam. Sanyi, a nevelőapja valóban egy bohócnak számított.

- Na, de ott a nagyvilágban mizu? – Kérdezte izgatottan. Én csak felsóhajtottam.

- Semmi különös. Remekül megvagyunk. Ma jön a koreográfus, hogy megbeszéljük a lovas részét a klipnek. – Mondtam monoton hangon. Anna felsóhajtott.

- Na, ez a hang nem tetszik nekem. Mit csinált az a bilifejű? – Kérdezte, és a hangjából tudtam, hogy forgatja a szemét. Elmosolyodtam.

- Semmit, nincs vele semmi baj. Mindenki jó fej, Hugh Harrison, a farm tulaja is, Kenny is, Scooter is, meg Usher is. – Próbáltam nevetni, de nem igazán jött össze.

- Dia, engem nem versz át. Érzel iránta valamit, igaz? – Összeszorult a szívem, és a gyomrom is mintha forogna. Remek..

- Nem, én csak…nem tudom,miért, de fontos nekem. És nagyon jól elvagyunk, de tényleg, tegnap egész délután ketten voltunk, meg Dominator, és Viandante, az andalúziai ló, akin Justin lovagolni fog. Csak olyan érdekes, mert tudod, még mindig sűrűn rám tör Dominik gondolata, és olyankor, amikor itt van velem, annyira könnyen legyőzöm a fájdalmat. – Magyaráztam rekedten. Magam sem értettem, mért lendültem bele ennyire, de ezt még senkinek sem tudtam kibeszélni magamból. Anna megértően hallgatott.

- És akkor hol a probléma? – Kérdezte sokat sejtően. Felsóhajtottam.

- Ott, hogy ma jön az édesanyja és Selena Gomez. – Mondtam rekedten.

- Várj, ez a Selena…ez nem az a fekete hajú izé csajszi, aki abban a varázslós cuccban játszik? – Nagyot nyeltem.

- De. –

- Ne már! Ha jól tudom, Ő Justin Bíbőrke barátnője. – Kiáltott fel. Lehunytam a szemem, és némán bólintottam. Tudom, hogy Ő nem látta, de megszólalni nem tudtam.

- Áh, akkor értem már. Mindegy csajszi, próbálj meg lazítani. Úgyse vagy szerelmes belé. Ugye? – Kérdezte félve. Felhorkantam.

- Dehogy vagyok belé szerelmes! Hagyjuk már, Anna, Ő egy világsztár, ráadásul egy másik sztár a barátnője, és egyáltalán, nem is lehetne semmi ilyen köztünk. – Morogtam, és elléptem a lovam mellől. Tudtam, hogy Dominator hamar ideges lesz, ha érzi rajtam, hogy én is az vagyok.

- Oké,oké. Na, de leteszlek, mert így is egy vagyon, hogy beszéltünk. Majd szólj a sztár barátodnak, hogy passzolja neked a telóját, az ő bank számlája bírja. – Nevetett, mire rosszallóan rászóltam.

- Anna. –

- Jó, jó! Na, de puszi és szeretlek és vigyázz magadra! – Elmosolyodtam.

- Puszi neked is,szia! – Megszakadt a vonal. Lépéseket hallottam, én pedig zsebre vágtam a telefonomat, és megfordultam. Hugh állt mögöttem.

- Justin hozza Viandantét, a koreográfus nem sokára itt van. Este pedig egy party-t csinálunk Pattie érkezésének tiszteletére. – Mosolygott vérszegényen. Felhúztam a szemöldökömet.

- Pattie tiszteletére, mi? – Hugh felsóhajtott.

- Meg Selenáéra. Én még sosem találkoztam vele, szóval nem vagy ezzel egyedül.- Próbált jobb kedvre deríteni, nem sok sikerrel.

- Nem igazán hoz lázba a gondolata. – Morogtam, és ismét Dominator felé fordultam. Feldobtam a hátára a nyereg alátétet, mire izgatottan felhorkant. Elmosolyodtam, és megpaskoltam.

- Tudom, Dia, hidd el, engem sem. – Motyogta, majd patadobbanások töltötték be a levegőt. Megdermedtem egy pillanatra, majd a nyergemért nyúltam.

- Justin, hozom a nyerget, gyorsan csutakoljuk le, aztán nyergelj. – Hallottam Hugh hangját. Egyedül Justin nem szólalt meg, de éreztem a jelenlétét. Az ajkamba haraptam, miközben leengedtem jobb oldalt a hevedert, és lehajtott fejjel visszasétáltam baloldalra. Átnyúltam a lovam hasa alatt, majd meghúztam.

- Na, kész vagyunk, nagy fiú. – Léptem a fejéhez, és nekinyomtam az arcom. Dominator nyugodtan bökdösött az orrával, és én pedig csendben hallgattam, ahogy mögöttem pár méterrel csutakolják, majd felnyergelik Viandantét. Végül feldobtam egy zabla nélküli kantárt a lovamra, és kénytelen-kelletlen megfordultam. Justin épp Viandantét simogatta, én pedig nagyot nyeltem, amikor megláttam. Fekete lovaglónadrágot viselt, egy krémszínű pólóval. Hát, nem volt rossz látvány. Észbe kapva csaptam a homlokomra. Hiszen rajtam rövidnadrág van! Hugh épp akkor lépett ki a nyergesből, kétségbeesetten léptem oda hozzá.

- Hugh, megfognád Dominatort? Át kéne öltöznöm, sietek! – És már ott sem voltam. Gyorsan felsprinteltem a szobába, átvettem a nadrágomat, és visszarohantam az istállóhoz. Már nem voltak ott. Körbe néztem, és megpillantottam őket az egyik karámban. Gyorsan odasprinteltem, átbújtam a karám alatt, és a lovam mellett termettem.

- Köszönöm, Hugh. – Mondtam neki hálálkodva, majd elvettem a kantárt. Egy nő állt mellette, olyan 30-as éveiben járhatott. Mosolyogva kezet nyújtott.

- Bizonyára te vagy Dia. A nevem Christina Fox, de hívj csak Chris-nek. – Megszorítottam a kezét.

- Részemről a szerencse. – Azzal megkezdődött a munka. Egész végig rá sem néztem Justinra, csak Chris szavait figyeltem. Egész délelőtt és még kora délután is a koreográfia kidolgozásán vesződtünk. Időközben a fiúk is kijöttek, és érdeklődve figyelték a lovaglást. Sose láttak még élőben, és amikor lovas íjászkodást mutattam be Chris-nek, mind lelkesen tapsoltak. Igazán jól esett. Végül felírta egy papírra, amiket megbeszéltünk, és délután ötkor elment. Visszaengedtük a lovakat, és a házhoz sétáltunk. Hugh főzött teát, és Scooter pedig ismertette velünk a terveit a mini-party-val kapcsolatban. Mondhatom, roppant lelkes voltam. Mindenkinek elegánsan kell felöltöznie, Scooter és Usher délelőtt vásároltak enni-inni, díszeket, meg minden hülyeséget. Nem igazán értettem, mi ez a felhajtás, főleg, hogy egy tanyára jönnek. Estefelé aztán, amikor már a szobai nagytükörben vizslattam magam, egyre rosszabb lett a kedvem. Egy fekete ruhát kaptam Ushertől és Kenny-től, mondván, hogy ez a klip avató ruhám. Nem akartam elfogadni, hiszen tuti méregdrága lehetett. Megmosolyogtam az emlékképet, amikor odanyújtották nekem, én pedig majdnem elsírtam magam. De be kellett vallanom, nem állt rajtam rosszul. Egy fekete, kivágott ruhát viseltem, ami a combomig ért. A derék részen egy nagy, fekete masni díszlett, a hátamon pedig egy ballonkabáthoz hasonló kabát volt. Igazán gyönyörű ruhadarab. Alulra egy fekete magas sarkút kaptam. A hajamat leengedtem, és átfésültem. Semmit sem kellett vele csinálnom, így is olyan hullámos volt, mintha fodrász csinálta volna. Erre az egyre büszke voltam. Hogy ilyen természetes a hajam. Az arcom szolidan ki volt sminkelve. Meg voltam elégedve a látványommal.

- Megjöttek! – Hallottam lentről Scooter hangját. Mély levegőt vettem, és egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre, majd az ajtóhoz sétáltam, és lenyomtam a kilincset.

16. Kölcsönös érzés-mégis eltaszít

Kedves olvasóim!

Tegnap ugye itt volt nálam barátnőm, és nagyon jól éreztük magunkat. :D Néztünk egy csomó filmet, zenéztünk, és a szokásos. :) A filmek közül A Pap-ot szeretném minden horror kedvelőnek a figyelmébe ajánlani! Annyira nem durva, de naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon jó film! Ebben végre vámpírok a vámpírok! :D:D (Félre értés ne essék, Twilight-BOOKS fan vagyok!) Na, de térjünk a lényegre.

♥♥♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥♥♥ az összes komit! Hihetetlen jók vagytok! :D:D Köszönöm szépen mind a 7-et! :) A csillagokról meg...már nem is mondok semmit. 5x 5 csillag?! Hát...komolyan,nagyon meghatottatok,nagyon szépen köszönöm ISMÉT! :')

A mostani részről csak annyit, hogy jó hosszú lett, jó érzelmes lett (szerintem), és két szemszögből íródott. :) Most nem lesz komi határ, szeretném, ha írnátok jót is, rosszat is, de nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy ennek a blognak a lényege a komizás. Egyáltalán nem. Most már tudom, hogy szeretitek ezt a történetet, és nekem csak erre kellettek a komik. :)  Na, de megint sok a duma. Szóval, élvezzétek, írjatok azért,ha jó,ha rossz, és

Jó olvasást!

Excalibur♥

- Dia, Hugh! Végre,hogy megvagytok. – Scoo hangja megtörte azt a csöndes varázst, ami uralkodott rajtunk. Dominator az idegen férfihangra hátra csapta a füleit, és elviharzott a kerítéstől. Én is úgy éreztem magam, mint akit arcon csaptak. Teljesen furcsa volt ez az egész helyzet. Mintha egy buborékban lettem volna eddig, amit kipukkasztottak,és visszahuppantam a valóságba. Megráztam a fejem,és egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy valóban beszéltünk-e Hugh-val, és valóban elmondott-e Justinról dolgokat. De nem kellett sokáig gondolkoznom.

- Scooter, szervusz! Usher elment már? – Fordult a felénk közeledő férfihoz. Scoo csak mosolyogva bólintott.

- Igen, elment. És ti? Ló szemlét tartottatok? – Vigyorgott rám, mire Hugh futólag az arcomra pillantott, majd ismét Scooterhez fordult.

- Igen, meg beszéltünk egy kicsit a régi időkről, amikor beindult a buisness. – Mosolygott Scoora. Nem láttam Hugh arcát, csak Scooterét, akin látszott, hogy szemmel kommunikál Mr. Harrison-nal, majd amikor meggyőződött arról, amit feltételezett, megnyugodva pillantott rám. Zavarba jöttem. Mért néz mindenki így rám, akár hányszor valami Justinnal kapcsolatos dologról van szó?

- Igen, azok valóban érdekes idők voltak. – Nyugtázta ennyivel, mire Hugh csak egyetértően morgott egyet mellettem. Ezután pár perc csönd következett, amit másodpercől-másodpercre egyre kínosabbnak éreztem. Végül Hugh törte meg ezt a kínos béklyót, és összecsapta a tenyerét.

- Na, de menjünk. Dia, ne feledd, a mai feladat összeszoktatni a lovakat. Scooter, esetleg egy kávét? Eredeti és különleges kávébabom van, amit meg is darálhatunk és… - És már ott sem voltak. Nagyokat pislogva néztem utánuk, majd fapofát vágtam. Jellemző. Mindig olyan gyorsan le tudnak lépni, ha kerítésről vagy hasonlóról van szó. Mély levegőt vettem, és kisöpörtem a hajam az arcomból, de nem úgy sikerült az akcióm, ahogyan azt akartam. Mormogva nyúltan a hajgumimért, és kihúztam a hajamból. Hosszú, hullámos gesztenyebarna hajam pedig lágyan omlott a vállamra és a lapockámra. Lehunyt szemekkel támaszkodtam neki a kerítésnek, és élveztem a szellő lágy cirógatását, becézgetését. A leggyengédebb, legszeretőbb érintésekkel simogatta az arcom, az ajkam, a hajamba kapott szenvedélyesen. Mint a legérzékibb szerető. Ujjaim a kerítéslécbe fúródtak, tompa ütésként álltam az agyamba toluló emlékképeket. Az ajkamba haraptam, és próbáltam kiverni a fejemből Dominik újra és újra felvillanó képeit. Már megint, már megint, takarodj a fejemből te szemétláda! Lehajtottam a fejem és mély levegőt vettem. Aztán, mint valami mentőöv, úgy jutott eszembe ismét Justin reggeli akciója. Mondhatni, nem igazán volt túl nagy mentőöv. A fájó, sajgó szorongást átváltotta a forróság, és az eszeveszett szívkalimpálás. A vérem szinte száguldott az ereimben, és kezdtem átesni a túloldalra. Kényszeríteni akartam magam, hogy ne lássam meg lelki szemeim előtt az arcát, de nem volt elég erőm. Felvillantak előttem azok a szemek, az a bőr, azok az ajkak, és azok az érzelmek, amiket az íriszei rejtettek. Kezdtem ismét elveszni. De most nem a fájdalomtól. Inkább a reménytelenségtől. A reménytelenségtől, hogy olyan dolog ellen harcolok, ami egyre nyilvánvalóbb.

- Egyáltalán lehetséges ilyesmi? Hogy ennyi idő után ennyire? Neem,nem akarok olyan tipikus nyáltengerbe esni, aztán meg szenvedni, az nem rám vall. – Nyavajogtam magamnak, majd erőtlenül kinyitottam a szemeimet. Lassan megfordultam, és fütyültem. Dominator fej rázással ügetett vissza hozzám. Elmosolyodtam. Bármennyire is nem kedveli a férfiakat, tudja,hogy én itt vagyok, nem is ment messzire. Átbújtam a karám alatt, és tárt karokkal vártam, hogy odaérjen hozzám. Fekete pacim nyihogva lépett elém,majd fejét teljesen a mellkasomnak nyomta, én pedig szeretetteljesen öleltem magamhoz, fejemet az övére hajtottam. A hajam az arcomba,és a pacim fülére hullt. Lassan éreztem, ahogy az arcomon először forró, majd lassan kihűlő nedvesség folyik végig, egészen a lovam fejére. Majd még egy, majd még egy. Ijedtem eszméltem rá, hogy szúr a szemem. És ez a nedvesség nem más, mint a könnyem. Nem értettem. Nem értettem, miért sírok. Hiszen nem is vagyok szomorú. Nyitott szemmel, üveges tekintettel figyeltem, ahogy a könnyem elhomályosítja a látásom, majd egy pici idő után a lovacskám fekete szőrére csöppen. Szorosabban öleltem magamhoz, és felzokogtam. Most már éreztem, miért sírok. Éreztem a rám hulló nyomást és sötétséget.

Justin szemszöge (visszatekintéssel)

- Jó reggelt mindenkinek. – Morogtam, ahogy a konyhába léptem. Nem is néztem senkire, egyenesen a pulton lévő tálhoz léptem, és kikaptam belőle két almát. Hugh pont Dia reggelijén dolgozott, Usher,Scoo és Kenny meg valamit ügyködtek. Áhh,kit érdekelnek?! Idegesen indultam az ajtóhoz, miközben meghallottam Hugh hangját.

- Szép reggelt neked is, Justin. Hová mész? Nem vagy éhes? – Fordult meg, és meglepetten nézett utánam. Nyilván azt gondolta, hogy reggelizem. De most a legkevésbé sem volt kedvem enni.

- Megyek Viandantéhoz, egy kicsit kiszellőztetem a fejem. – Morogtam hátra a vállam felett, ahogy a régi sportcipőmért nyúltam. Reméltem, leveszik a hangomból, hogy egyedül szeretnék lenni. Állva próbáltam felhúzni a lábamra a cipőt, több-kevesebb sikerrel.

- Az Istent ebbe a cipőbe. – Bosszankodtam. Egyszerűen nem hiszem el ezt az egészet. Egyáltalán, mi a fene folyik a lelkemben?!

- Hé, kölyök, lenne egy kis megbeszélni valónk. Szóval ülj le a seggedre, egyél és várjuk meg Diát. Neki is hallania kell a dolgokat, elvégre most már Ő is a csapat tagja. – A csapat szóra megcsikorgattam a fogaimat. Scooter néha kifejezetten szeret az idegeimre menni azzal, hogy mindig a legjobbkor kezdi el a hülyeségeit mondani. Felemelő érzés.

- Dia még a mosdóban van, és szerintem még sokáig ott is lesz. Nekem meg gyorsan mond, mert nem várlak meg. – Vetettem oda félvállról, és nekitámaszkodtam háttal az ajtónak. Keresztbe fontam a kezeimet a mellkasomon, és imádkoztam, hogy Dia tényleg maradjon még fent egy kicsit.

- Jól van, kölyök, nem kell játszani a nagyfiút. A lényeg, hogy beszéltem a koreográfussal, meg mindenkivel, és a mai programod az lesz,hogy Viandantét szoktasd össze Dominatorral Dia segítségével, aztán… - Már megint az Ő neve. Belerúgtam az ajtóba, és már nyúltam is a kilincsért.

- Hé, kölyök, állj már meg, még nem fejeztem be! – Hallottam Scoo ideges hangját. Megtorpantam az ajtóban, majd hátra szóltam.

- A mai programot elmondtad, a többit majd holnap, és most hagyj békén, jó?! – Azzal kiléptem, és bevágtam magam mögött az ajtót. Gyors léptekkel indultam el az istálló felé, és bepillantottam. A bokszok nyitva voltak. Szóval Viandante a legelőn lesz. Remek, annál jobb. Sóhajtva elindultam a karámok felé. Közben végig Dián járt az eszem-mint mindig, mióta találkoztam vele. Egyszerűen nem értettem, mi ütött belém. Amikor a koncerten találkoztunk, olyan…más volt. Más, mint a többi ember. Sokan vannak még úgy velem, hogy nem ugrálnak a nyakamba, meg nem a rajongóim, de ez akkor sem ugyanaz. Ő emberileg, személyiségileg is…más volt. Nem szerelmesedtem bele, félre értés ne essék. Egyszerűen a közelében akartam lenni, akartam, hogy valami úton-módon hozzám tartozzon. Testvérileg, barátilag, munkatársilag, bárhogyan, csak kapcsolatba léphessek vele. És az ember azt hinné, ez egy hírességnek könnyen megy. A francokat! Ugyanúgy a hatalmába kerített, azaz érzés, az a bizonyos: talán többet sose látom. És mégis úgy hozta a sors, hogy itt van velem. De most meg, hogy itt van, egyszerűen nem tudok hogy hozzá állni. És ami a legrosszabb, hogy Ő se hozzám. Nem tudok mást, csak gyönyörködni benne, és azon gondolkozni, vajon mi járhat a fejében, amikor elmereng. Felsóhajtottam, és időközben odaértem a karámhoz. Viandante mit sem törődve velem legelészett. Határozottan átbújtam a karám alatt, és laza léptekkel indultam el felé. Hatalmas, gyönyörű ló. Tiszta, erős büszkeség. És fékezhetetlen szenvedély. Határozott tekintettel figyeltem, ahogy felemeli a fejét, és barna szemeivel rám néz. Füleit előre-hátrahuzigálta, és az izmai meg-megfeszültek. Pár méterre tőle megálltam. A kezemben még mindig ott voltak az almák, és ezt Ő is felfedezte. Kihúzta magát, hangsúlyozva, hogy Ő még mindig felettem áll. Féloldalasan elmosolyodtam, és megvártam, amég megindul felém. És meg is tette. Lassan, felemelt fejjel tett pár lépést, majd nem sokkal előttem megállt. A szél közben kissé feltámadt, és a fű zizegve hullámzott körülöttünk. Pár percig csak álltunk. Farkasszemet nézve egymással.

- Viandante… - Suttogtam alig hallhatóan. A ló fülei még mindig kétkedve jártak, de most már kezdett neki derengeni, ki is vagyok. Eszembe jutott kiskori barátom, Felichita. A gyönyörű, sötét pej kanca. Ahogy Vindantéra néztem, ugyanazt a tüzet láttam lobogni a tekintetében, mint hajdani barátoméban. A ló aztán lassan megtette az utolsó pár lépést, és fejét a kezemhez hajtotta. Orrát alig érezhetően hozzányomta a kézfejemhez, én pedig a másik kezemmel végigsimítottam izmos nyakát. És innen már minden sínen volt. Vagy félóráig voltam vele. Igazi társat éreztem benne, bár még lesz munka a kapcsolatunkkal, de még is tudtam, hogy lesz olyan jó barátom, mint Felichita volt. Viandante, miután elfogyasztottuk az almákat, lassan lefeküdt, én pedig elfogadtam a felkínált fekvőhelyet. A légzése lassúvá vált,és egyenletessé. Én pedig szintén felszabadult voltam és nyugodt. Jó volt egy olyan baráttal lenni, aki nem faggat, hogy mi bajom van, hanem megért és csendben kínálja fel az „ölelését”. Sokáig feküdtem így, az eget bámulva. A gondolataim a családom, az életem, és a karrierem körül forogtak. Ez a három dolog mind különböző volt, egy azonban közös volt bennük: hogy mindegyik nehéz. Felsóhajtottam, és épp lehunytam a szemem, amikor…meghallottam azt a csilingelő, boldog nevetést. Az Ő nevetését. Lassan felálltam és a szomszédos karámba pillantottam. Ellágyult a szívem, amikor megláttam Diát és Dominatort, ahogy összefutnak, és szeretgetik egymást. Jó volt Diát ilyen boldognak látni. Az a mosoly az arcán…elmondhatatlan, mennyit ér. Nincs annyi pénz a világon, amennyiért odaadnám bárkinek ezt az élményt, hogy láthatom. Szürkés kék szemei egyszerre voltak titokzatosak, vonzók és gyönyörűek. Ma reggel eléggé megvizsgálhattam az arcát. Hirtelen eszembe jutott a jelenet. Megijedtem, amikor hirtelen elcsendesült, és ismét olyan lett, mint a koncertemen. Valamiért rettenetesen féltem. Muszáj volt letérdelnem elé. Aztán amikor felemelte a fejét, és azokba a csodás szemeibe nézhettem. Nagyot nyeltem, mert éreztem, kiszáradt a torkom. Aztán a szemem akaratlanul is elkalandozott. Egészen végig a járomcsontján, a bőrén, mindenén. Egészen az ajkaihoz. Azok a csodálatos, puha és….hívogató ajkak. Megremegtem az emlékképtől. Igazából nem értettem, miért lettem dühös, amikor felállt és kiment. Hisz nem történt semmi. Talán a helyzet reménytelensége miatt lettem ilyen. Ki tudja. Viandante lassan feltápászkodott mögöttem, és megrázta magát. Fél szemmel hátra pillantottam, és láttam, hogy a gyönyörű andalúziai lassan odalép hozzám, és a fejét a vállamra helyezi. Karommal átfogtam a pofáját, és egy puszit nyomtam bársonyos szőrére. Tekintetem ismét Diára,Hugh-ra és Dominatorra tévedt. Tudtam, hogy Ő érzi a tekintetem. Nem tudom, honnan, de tudtam. Aztán megláttam Scootert közeledni, és amikor Hugh is elindult vele vissza a házhoz, és Dia pedig egyedül maradt, ott a szívem hevesen kezdett dobogni. Ott maradtunk ketten a lovainkkal. Lassan cirógattam Viandanta pofáját, miközben végig Diát figyeltem. Láttam rajta, hogy ismét furcsán viselkedik. Elfogott az aggodalom, de nem akartam odamenni hozzá. Talán most azt gondolja rólam, hogy egy eszelős híresség vagyok, aki minden lányt meg akar kapni, amellett, hogy „barátnője” van. Keserűn elhúztam a számat.

- Barátnő,mi? Pedig ha tudnád,Dia.. – Morogtam gúnyosan, és mint annyiszor, megint elfogott a düh. De aztán Diára pillantva minden ilyesmi elpárolgott belőlem. Hihetetlen, mit ki nem hoz belőlem ez a lány. Figyeltem minden lágy mozdulatát, és teljesen letaglózott, amikor kibontotta gyönyörű haját. Olyan volt, akár egy amazon. Haja természetesen hullámos és gyönyörűen fényes, és ahogy a szél bele kapott! Teljesen megbabonázott. Tudom, hogy szép lány, és nyilván mindenki így gondolkozik róla, de ha nem lenne szép, és Ő lenne, akkor is így gondolnám. Hihetetlen. Én mondom, hihetetlen. Aztán fütyült a lovának, Dominator pedig boldogan ügetett oda hozzá. De aztán valami nem volt az igazi. Dia átölelte a lovát, úgy, ahogy szokta. De akkor is furcsa volt. Aztán rájöttem, miért. Dia háta rázkódott. Az ajkamba haraptam, és rám tört az aggodalom. Utálom, amikor szenvedni látom, és nem számít, mióta ismerem, ez alatt a pár hét alatt is rengeteget láttam ilyennek. Egy pillanat erejéig elindultam volna felé, de ismét megállított a gondolat, hogy talán haragszik rám. De akkor is oda akarok hozzá menni, meg akarom ölelni, érezni akarom az illatát. Nem, Justin. Nem lehet…

Dia szemszöge

A sírásom lassan csillapodott, én pedig úgy kapaszkodtam a lovamba, mintha az életem múlna rajta. Talán az is múlt. A légzésem lassan ismét normális lett,én pedig még mindig öleltem a lovamat. Tudtam, hogy talán kényelmetlen neki, de nem akartam elengedni. Még nem.

- Dominator, pacim..én nem tudom, mi történik. Nem értem, miért vagyok ilyen. Ne haragudj rám, én csak…nem tudom. Nem bírom ezt az egészet. – Motyogtam a sörényébe, és magamhoz szorítottam.

- Szeretlek drága lovacskám. – Suttogtam. Aztán megfagyott bennem a vér. Éreztem. Éreztem azt a jelenlétet. Azt az aurát. Amitől a szívem eszeveszettül kezdett dobogni. Aztán egy kéz gyengéden simított végig a gerincemen a derekamtól egészen a jobb vállamig. Szaggatottan vettem egy mély levegőt. A ruhán keresztül is perzselő volt az érintése.

- Dia… - Szólított meg rekedtes hangon. Felsóhajtottam, elengedtem a lovamat, majd megfordultam. A keze lecsúszott a vállamról. Szomorúan, gyengén pillantottam rá, és belegondolni se akartam, hogy nézhetek ki. De nem is érdekelt. Az előttem álló Justint tudtam csak nézni. Mogyoróbarna szemeiben ismét megannyi érzés csillogott, mellkasa sűrűn emelkedett. Nehezen elmosolyodtam.

- Szia. – Suttogtam, mire közelebb lépett hozzám, és félénken megfogta a kezem.

- Dia, ne haragudj rám a ma reggelért. Sajnálom. – Motyogta, én pedig lehajtottam a fejem. A kezemet fogó ujjait vizslattam. A közelsége annyira megnyugtató volt, és annyira…kellett nekem. Aztán nem tudtam tovább a távolság tartást betartani, és gyengéden megszorítottam az ujjait. Justin rám kapta a tekintetét, és éreztem, hogy az ereiben legalább oly sebesen száguld a vér, mint az enyémben. Lassan rá emeltem a szemeimet, és gyengéden elmosolyodtam. Hogy milyen aggodalmas tud lenni ez a gyerek!

- Nem történt semmi, amiért bocsánatot kéne kérned. Köszönöm, hogy ennyire törődsz velem. – Mosolyogtam, majd megtörve a köztünk lévő 20 centit odaléptem hozzá, szó nélkül átkaroltam a nyakát, és átöleltem. Justin megmerevedett, akár egy kőszobor. A szíve eszeveszettül kalimpált a mellkasában, a teste forró volt. Lehunyt szemekkel fúrtam az arcom a nyakába. Nem érdekelt, minek mi lesz a következménye. Szükségem volt most rá, és úgy láttam, neki is rám. Nem is kell több felesleges szó. Miközben fészkeltem az arcom, ajkam véletlen súrolta a nyaka bársonyos bőrét, amibe beleremegett Ő is és én is. Aztán éreztem, ahogy magához szorít. Mélyen beszívta a hajam illatát, és a hátam simogatta. Hirtelen eszembe jutott, mit is mesélt Hugh Justinról. A gondoskodó ösztönöm csak még nagyobb lett felé nézve, és nem gondolkozva ajkaimat a nyaka bőréhez érintettem és ez puszit nyomtam rá. Akkor és ott nem is érdekelt, mit gondol ezek után. Tudatni akartam vele, hogy én ott vagyok neki, és nekem fontos. Fogalmam sincs még, hogy milyen téren, de fontos nekem. Justin jól esően felsóhajtott, és csak szorított magához. Percekig állhattunk így. Olyan volt ez, mint anno otthon a mi karámunk mellett.

- Köszönöm. – Motyogta a hajamba, majd lassan elengedtük egymást. Kissé vörösen néztem rá, Ő viszont szeretetteljesen mosolygott, mint megannyiszor. A szemében végtelen hála csillogott, és végre nyoma sem volt a többi nyomasztó érzelemnek. Ennek nagyon örültem, és örömömet csak még jobban fokozta,amikor éreztem, hogy nálam is minden rendben.

- Nos, Scooter már másodjára is rám parancsolt, hogy munka, szóval… - Törtem meg a csendet, mire Justin észbe kapva bólogatni kezdett és elvigyorodott.

- Ne is mond, kiakasztott ma reggel az öreg! – Nevetett, mire én is felnevettem. Ezzel a nevetéssel feltörtük végleg a nehézkes burkot a kapcsolatunkon, ezek után pedig megkezdtük a tényleges munkát. A vezető szárat Dominatorra kapcsoltam, Justin pedig elugrott Viandantéért, és áthozta a karám melletti erdő szélére. Követtük őket, aztán jó pár órán keresztül ott legeltettük a lovainkat, és beszélgettünk. Teljesen lenyűgözött Viandante. Csodálatos, izmos ló volt, kb. 165 cm marmagassággal. Dominator ónix szőre mellett Viandante igazi gyöngyházfény szín szőre hát,hogy is fejezzem ki magam…csodálatos volt. Justinnal egyetértettünk abban, hogy a klip sztárja nem is Ő lesz, hanem a lovak. Dominator és Viandante eleinte nem igazán foglalkoztak egymással, de aztán lassacskán megismerkedtek. Legnagyobb mázlinkra semmi probléma nem adódott. Dominatort sose érdekelte annyira a főnökség, Viandante pedig tudomásul vette, hogy az Ő reflektorába se fog beugrani senki. Remekül éreztem magam ezekkel a fiúkkal. Justinnal végig nevettünk, és beszélgettünk. Mesélt néhány gyerekkori csínytevést, én pedig a hasamat fogtam a nevetéstől. Én is meséltem az életemről, az állataimról, a barátaimról, és minden ilyesmiről. Egy szóval, remekül eltöltöttük az időt.

Délután aztán kicsaptuk vissza a lovakat, felmentünk kissé késői ebédre, majd Kenny-vel és Scoo-val megnéztük az Alien- Nyolcadik utas a halál c. filmet, ami a kedvenceim közé tartozott. Kinevettem a fiúkat, amikor mindhárman megijedtek. Főleg Kenny volt vicces, amikor úgy megijedt, hogy leesett a díványról. Nos, az a nagydarab ember, sikítva, akár egy kislány legurult a földre, hát…egy enyhén nevettünk rajta. Estefelé aztán megérkezett Usher, beszámolt a napjáról, majd kiderült, hogy két nap múlva kell mennie Justinnak a stúdióba. Nem sokkal később, amikor az ágyban feküdtem, mosolyogva néztem az ablakon keresztül a csillagokat. Örültem neki, hogy ez a nap ilyen jól alakult. Jól esően fordultam az oldalamra, és hajtottam a fejem álomra.

15. Rég volt, Justin

Kedves olvasóim!

Íme, megkésve, de íme, a folytatás! Örülök, hogy összejöttek azok a kommentárok, és ne haragudjatok, csak szeretném tudni, hogy tényleg szeretitek, amit írok. :) 
Ismételten ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥ a 3 csillagot, és az összes kommentárt, szép szót tőletek! Olyan jó érzés, hogy tetszik nektek, amit csinálok. :) Szeretném, ha most már tényleg mindenki megírná a véleményét. Azt is (MONDOM!!!) ha rossz, azt is, ha jó. Tudom, hogy eléggé rosszul is írok sokszor, de akkor kérlek, azt is írjátok meg! Köszönöm! :)

Nem is húznám tovább a szót. Ha már itt tartunk a bűvös 15. résznél (hálelúja! :D), akkor most 7 komi lesz az a bűvös kulcs a zárhoz, ami a folytatást zárja el előletek. (Tudom, rettenet nagy kérés, de lesz rá két napotok, mert holnap barátnőm jön hozzám, és nem hiszem, hogy tudok írni, kérlek szépen titeket,tegyétek meg nekem! ÉS NE ÚGY,HOGY MÁS NÉVEN ÍRTOK! Az nekem becsapás, és nem szeretem, ha becsapnak. Nem hiszem,hogy van ilyen, de előzzük meg a bajt, azért szólok. Köszönöm!)

És íme, a várva várt folytatás. :) Némi bepillantást nyerhetünk Justin múltjába (A TÖRTÉNET SZERINTI!), és választ kap Dia is a kérdésére.

Enjoy! Excalibur <3

- Ezt nem hiszem el! – És tényleg nem hittem a szememnek. Elképedve bámultan Justint, aki két karámmal odébb állt, pontosabban feküdt. De még hogy! Viandante-n. A gyönyörű szürke andalúziai nyugodtan feküdt a fűben, fülei a hasán fekvő fiú felé fordultak. Justin keze folyamatosan simogatta a hatalmas állatot, miközben lehunyt szemmel élvezte immár a barátjává vált ló társaságát. Viandante úgy feküdt, mintha egy kezes kutyus lenne, aki élvezi, ha gazdi vakargatja a hasát. Ellágyultam. Kész,vége. Justin Bieber hivatalosan is befészkelte magát a szívembe. Eddig is közel állt ehhez, akaratlanul is, de most teljesen sikerült neki. A szívem hatalmasat dobbant, én pedig lassan Hugh-ra pillantottam. Ő egyenesen a szemembe nézett, és elmosolyodott. Nem tudtam mire vélni a mosolyát, így el is pirultam. Na, ez most miért történt velem?! Ezek a felnőttek olyan…izék tudnak lenni! Már épp szólni akartam, de nem jött ki hang a számon. Hugh csak elmosolyodva pillantott ismét Justinra.

- Nem kell semmit mondanod. Megértem. – Értetlenül pislogtam párat.

- Mégis mi..? – Hugh felkuncogott.

- Tudom, hogy vagy a fiúval. És azt is, hogy Ő hogy van veled. – Mondta, miközben fél szemmel az arcomat vizslatta. A paradicsom különleges képessége szállt belém: a hihetetlen vörösség. Tiltakozva kezdtem hadarni.

- Hugh, ne nevettess, barátnője van, és különben sem érzek úgy iránta, és nem vagyok éppen olyan formámban, és… - Hugh feltartott kezekkel felnevetett. Most már semmit sem értettem. Most mi olyan nevetséges?

- Dia, nyugi! Senki nem mondta, hogy szerelemmel lennétek egymás felé. Én szimpla lelki társi viszonyra céloztam, mint mondjuk egy jó testvéri viszony. De bevallom őszintén, az, hogy ennyire bőszen kezdtél tiltakozni a szerelem ellen, hát… - Alig bírta elfojtani a mosolyát, miközben az arcomat vizslatta. Fapofát vágtam. Láthatóan remekül szórakozott.

- Hugh, durván feszegeted a barátságunk határát, ugye tudod? – Böktem vállba, mire elmosolyodott.

- Örülök, ha a barátodnak tartasz. Én is kedvellek. – Somolygott rám, én pedig elvigyorodtam. Visszafordultam Justin irányába, és rákönyököltem lassan a karámra. Elgondolkodva szólaltam meg.

- De visszatérve, tényleg semmi ilyesmi. A lelki társi viszony, hát. Nézd Hugh, alig ismerem pár hete, és Ő Justin Bieber. Én nem akarok olyan kis rajongó liba lenni, mint sokan mások. Mármint, nem akarom bántani őket, csak érted. – Néztem rá kétségbeesetten, mire csak megértően bólintott.

- Én sose szerettem a zenéjét sem. A Next to you-t egyedül. Ő egy teljesen más világban él, ahogy én is. Én egy átlagos, hülye lány vagyok, akinek az egyetlen vigasza a lova. Ellenben Őt körül veszik világ szerte szebbnél szebb lányok, akik jó fejek, jó az alakjuk, szépek, vonzóak. És itt van Selena Gomez, akiről tudom, hogy Justin nagyon szereti. Nekem is itt volt…egy fiú. Akit én is nagyon szerettem. Első látásra volt ez a dolog köztünk, Hugh, nem hiszed el! Egy teljes évig kínlódtunk egymással, voltak olyan nyilvánvaló és szép percek, és voltak keservesek is. Az utóbbi többször. Ebben az időszakban kezdtem komolyabban foglalkozni a hagyományőrző fellépéssel és a parellivel. És én amúgy sem ilyen vagyok, nem szeretem a tini szerelmeket, igaz, szépek, de semmi értelmük. – Motyogtam remegő hangon. Teljesen elmerültem a gondolataimban. A sok szenvedés, ami a nyakamba zúdult az idők során, most összegyűlt bennem, és kitört, akár egy vulkán. Hugh nem szólt közbe, megértően hallgatott. Összeszorítottam a szemeimet, és arcomat a karomba temettem. Ijedten vettem észre, hogy a karom nedves lesz. Ó, a fene vinné el a könnyeket! Jókor zaklatnak.

- Dia. – Egy erős kéz a vállamra nehezedett, én pedig felkaptam immár könnyes arcomat Hugh-ra. A férfi megértően mosolygott rám.

- Mindennek van értelme. Igaz, sokszor nem látjuk rögtön, de idővel felfedezzük. És mindenkivel találkozunk valamiért. Lám, ezzel a fiúval talán azért találkoztál, hogy most itt lehess. Gondolj bele, ha nem kezdesz mindennap dolgozni a lovaddal, most nem lehetnél itt, nem beszélhetnék veled, nem hülyéskedhetnél Scooterrel és Usherrel, nem ismernéd Kenny-t, és… - Kapta a tekintetét a távolba. Akaratlanul is ugyanabba az irányba fordítottam a fejemet, amerre Ő nézett. Elszorult a szívem, és kiszáradt a torkom. Mély levegőt vettem.

- …és nem találkoztál volna Justinnal sem. Ami azért, lássuk be, sokat könnyít a lelkeden, igazam van? – Némán bólintottam. Az a bizonyos gombóc folyamatosan nőtt a torkomban. Lágy szellő fújta meg a hajam, és néhány tincs nedves arcomra tapadt.

- Na, látod. Az meg, hogy Selena Gomez. Dia, én ismerem Pattie-t, Justin-t és Jeremy-t is régóta. – Kérdőn pillantottam rá, és rekedt hangon kérdeztem tőle.

- Ki az a Jeremy? – Hugh egy aprót mosolygott.

- Jeremy Bieber. – Nagyot nézve megköszörültem a torkom.

- Az..az édesapja? – A hangom lassan visszatért, amit örömmel érzékeltem. Hugh bólintott.

- Igen. Jeremy igen érdekes ember. Nem igazán illettek össze Pattie-vel. Pattie..Ő egy igen csak kedves, szeretetteljes nő. Jeremy pedig nagy vagány. – Nevetett halkan, aztán maga elé meredve folytatta.

- Amikor a szülei szétmentek, Justin mindössze talán 5-6 éves volt. Pattie teljesen kiborult, hogy a fia is. Így hozzám költöztek egy időre. Itt nyugalom vette őket körül, és a kisfiú is lassacskán lecsillapodott. Elég nagy trauma volt neki. És ha hiszed, ha nem, akkoriban Ő is a lovakban találta meg a vigaszát. – Pillantott rám futólag. Én csak elképedve hallgattam. Szegény Justin. Tudtam, milyen ez, hisz az én szüleim is külön élnek, mióta megszülettem. Engem is kellett pszichológushoz vinni 7 éves koromban, mert nem értettem, miért van az, hogy másnak együtt van a családja, nekem meg nem. A lovas részen nem is csodálkoztam. Hiszen Ők a legtisztább teremtések a Földön.

- Volt egy öreg kancám. Szinte az első volt a ranch-on. Fél szemére vak, sánta ló volt, de megvettem, mert nem bírtam nézni, ahogy az árverésen senkinek sem kell. Felichitának hívták. – Mesélte csillogó szemekkel, ahogy visszaidézte kedves lova képét. Mosolyognom kellett. Lelkiszemeim előtt már ott állt egy gömbölyű, sántikáló kanca, farka zászlóként lobogott a szélben.

- Tudod, mit jelent, igaz? – Zökkentett ki a gondolataimból Hugh hangja. Pislogtam néhányat, majd rájöttem, mire céloz. Mosolyogva bólintottam.

- Igen. Azt jelenti, boldogság. – Hugh biccentett, hogy „így van”.

- Felichita meg is hozta ezt a dolgot Justinnak. Bármennyire is volt Ő sánta, és félvak, akkor is temperamentumos és akaratos kis jószág volt. Ja, és mellesleg egy sötét pej lóról beszélünk. Justin volt az egyetlen, akit rajtam kívül magához engedett. De még én sem tudtam vele olyan kapcsolatot kialakítani, mint amilyet a kissrác. – Nevetett. Láthatóan feldobta ez az emlékkép. Kíváncsian vártam a történet folytatását.

- Eleinte leszökött hozzá, azt sem tudtam, hogy Justin valaha is ló közelbe menne. Estefelé mentem le etetni, amikor Felichita bokszához értem, megdermedtem. – Rémülten villant meg a szemem. Ugye nem…? Hugh rám mosolygott.

- A ló a szalmán feküdt, Justin pedig a hasán aludt, mintha a legkényelmesebb francia ágyon durmolna. Amint meghallotta a neszt, Felichita felkapta a fejét. Hátra csapta a füleit, és felém kapott. Teljesen ledöbbentem azon, hogy ennyire védi a kisfiút. Attól a naptól kezdve Justin mindig vele volt. Csutakolta, beszélt neki, kint volt vele a karámban, és sokszor aludt bent vele a bokszban. Pattie nagyon féltette Justint Felichitától. Egyszer látta Őt ágaskodni, amikor be akartam vinni az istállóba, neki pedig nem volt kedve. De meggyőztem róla, hogy csak nézzen a fiára. Visszatért belé az élet, és ugyanaz a cserfes rossz kölyök, aki volt. – Lágyan elmosolyodtam, és akaratlanul is Justinra és Viandantéra pillantottam. A szürke ló ugyanúgy feküdt, mint az előbb, Justin pedig most a ló nyakán pihentette a fejét,és az eget bámulta. Elképzeltem Őt kicsinek, ahogy a pej kancával alszik. Teljesen ellágyult a szívem a gondolattól. Mint mindig, ismét Hugh volt az, aki érdes hangjával visszarántott a valóságba.

- Miután Pattie is visszanyerte az életkedvét, visszamentek Stratfordba. Justin pedig nehezen, de maga mögött hagyta Felichitát. A kanca nem sokkal a távozása után pusztult el agyvérzésben. Szerencsére Justin még kicsi volt, és sokáig nem látogattak ki Green Luck Ranch-ra. Én sokat jártam hozzájuk, segítettem őket, amivel csak tudtam. Aztán elkezdtem színész lovakkal foglalkozni, és lám, mostanra Green Luck Ranch igazi Hollywood-dá vált. Csak itt a patanyomot hagyták, nem a tenyér lenyomatot, a sztárok. – Nevetett, és én is elmosolyodtam. Hugh végül szembe fordult velem, és komolyan nézett rám.

- Dia, Felichita egy andalúziai volt. – Szólalt meg hirtelen. Eltátottam a számat, és ismét Justinra kaptam a tekintetem, majd vissza Hughra. A férfi mosolyogva nyugtázta, hogy felfogtam, miért mesélte ezt el nekem.

- Akkor ezért adtad alá Viandantét. – Mr. Harrison egyetértően bólintott.

- Persze, azóta világ sztár lett. Pattie-től egyre többet hallgattam, hogy kétségbe esett, vajon jól tette-e, hogy hagyta Justint berobbanni a sztár világba. – Fordult vissza hirtelen, és a karámra könyökölt ismét.

- Visszatért ide, sok év múltán. Én pedig bemutattam neki Viandantét. Justin tényleg olyan volt, mintha nem önmaga lenne. Flegmán viselkedett, és megkérdezte tőlem eléggé szép hangnemben, hogy mit kezdjen Ő ezzel a marha nagy lóval. Én szó nélkül betoltam a bokszba. És a ló érezte rajta, hogy egy öntelt tuskó. Justin pedig vinnyogott, hogy engedjem ki, különben feljelent testi sértésért, meg ilyen hülyeségek. Aztán, hogy ráfordítottam a kulcsot a lakatra, és ott hagytam Őket, a biztonsági kamerán láttam, hogy végül lenyugodtak a kedélyek. Justin Drew Bieber pedig ismét önmaga lett. Ezután indult Magyaroszágra a koncertre, és hozott vissza ajándékként téged és Dominatort. Meg önmagát. – Mély levegőt vettem, és próbáltam feldolgozni az információkat. Kicsit sok dolgot tudtam meg így hirtelen, és még elkellett rendeznem a fejemben ezeket a gondolatokat.

- És ezért hálás vagyok neked, Dia. És tudom, hogy Pattie is az lesz. Azelőtt látta utoljára a fiát, hogy idejött hozzám. Nem sokára Ő is eljön majd Green Luck Ranch-ra. Hidd el, nagyon fogod szeretni Őt.-  Mosolygott rám már vagy századszorra. Elmosolyodtam, és bólintottam.

- Remélem. – Hugh végül felegyenesedett és nyújtózkodott egyet.

- Nézd csak, ki jön ott! – Nevetett és előre mutatott. Követtem az ujját, és hirtelen elöntötte a boldogság minden porcikámat.

- Dominator! Nagy fiú, szia! – Nevettem, és bebújtam a karám alatt. Drága lovacskám valahonnan hátulról vágtatott előre, valószínű, most vett minket észre. Dominator fekete szőre csillogott, akár a gyémánt, és vígan nyerített válaszul a kiáltásomra. Felé szaladtam, és amikor összeértünk, ügetni kezdett körülöttem, majd fokozatosan leállt. Vígan ugrottam a nyakába és szorosan átöleltem. Magamba szívtam isteni illatát. Végre, egésznek éreztem magam! Lovacskám vígan rázta a fejét, én pedig csak nevettem. Aztán pár perc szeretgetés után elengedtem. Dominator rám emelte gyönyörű, mély barna szemeit, és végül behajlított nyakkal kapálni kezdett a mellső lábával. Megpaskoltam a nyakát, Ő pedig nyerítve fellendült mellettem. Felszabadultam ágaskodott, majd mint ahogy szokott, meglódult és végig vágtázott a karám mentén. Visszakocogtam Hugh-hoz, és átbújtam a karám alatt.

- Ez a ló. – Vigyorgott, én pedig helyeslően bólintottam.

- Egy igazi csibész. – Hugh elmosolyodott a mondatomra, és amikor Dominator visszatért a Maratonról, mosolyogva ismerkedett vele.

- Szia, te nagy csibész. – Simogatta meg szeretetteljesen, én pedig közben a nyakát paskoltam. Hugh mondatai összemosódtak, bennem pedig egyre nőtt az a bizonyos érzés. Tudtam, hogy minket figyel. Éreztem. Ezt már nem tudnám összetéveszteni semmivel.

14. "Veszélyes" reggel(extra rész!)

Kedves Olvasóim!

Nem is tudom MEGINT, hogy hol kezdjem. Kezdem az elején. Tegnap azért nem volt friss, mert vártam az 5 komit, amit meg is kaptam, és nagyon szépen ♥♥♥KÖSZÖNÖM♥♥♥! Ma pedig azért nem,mert olyan szerencsétlenek voltunk, ahogy jöttünk haza a Corából, hogy egy "szendvics" közepe lettünk. Aki nem ismerné ezt a kifejezést, ez azt jelenti, hogy beszorultunk két autó közé, pontosabban belénk jöttek hátulról, és előre gurult a kocsink, és neki ment az előttünk állónak, így elől-hátul a lökhárító totál kár, a hátsó rendszámtábla szintúgy,és stb...egy szóval rohadt hosszú napom volt. De nem akartalak titeket se hanyagolni! Így most hajnalban írtam még egy fél fejezetnyit ehhez a részhez. Sajnálom az elmaradást, íme egy hosszú rész, remélem, tetszeni fog! ;)

(Utó.szerk.(05:19): 3x5 CSILLAG AZ ELŐZŐHÖZ?! :') Nem tudok semmit mondani,csak egy szót: KÖSZÖNÖM!♥♥♥♥)

Az 5 komit ezentúl is tartani fogom! Kérlek szépen titeket, azt is írjátok, ha sz@r, azt is, ha jó, csak írjatok. :) Köszönöm! ♥

Excalibur

- Felkelni, hét alvók! – Jött valahonnan messziről Kenny hangja. Nagyot nyögve húztam a takarót a fejemre, és jól esően beburkoltam magam.

- Justin, Dia, elkéstek az első nap?! A kis csajt még megértem, de neked, kölyök, igazán rutinosan kéne kiugranod az ágyból. – Hallottam tompa hangját az ajtón keresztül beszűrődni. Kitakartam a fejemet, és felsóhajtottam. Aztán eszembe jutott, hol is vagyok. Mint akit megcsíptek, úgy ugrottam ki az ágyból. Pontosabban, csak ugrottam volna. A lábaim összegabalyodtak (ne kérdezzétek,hogyan..), és a takaróba csavarodva leestem az ágyról, egy aprót sikkantva. Nagy puffanással értem padlót. Remek. Igazán remek. Gyors léptek, majd dörömbölés az ajtómon.

- Hé, kiscsaj, minden okés? Le ne bontsd a házat! – Megforgattam a szemeimet, és belefújtam a frufrumba, ami a képembe lógott.

- Ne aggódj, grizly, nem fenyeget ilyen veszély. Egyébként neked is jó reggelt. – Szóltam vissza morogva, mire Kenny kinyitotta az ajtót, és meg is torpant egyből. Rám nézett, én meg Ő rá. Szemei kigúvadtak, valószínűleg az érdekes testhelyzetemet tanulmányozta, ugyanis hol a lábam lógott ki a takaró pitából, hol a karom. Aztán ki tört belőle a röhögés. Kifújtam a levegőt, és elkezdtem mocorogni.

- Azért nem vagy gyenge! Scoo! Scooter, gyertek fel,ezt látnotok kell! – Már az ajtófélfába kapaszkodva röhögött. Gyilkos szemekkel néztem rá, és egyre inkább próbáltam kicsomózni magamat, sikertelenül. Nehogy már mindenki rajtam mulasson így reggel! Közben a mellettem lévő ajtó csapódása, majd ismét léptek zajai. Na nee… és de. Ismerős szemek kukucskáltak be az ajtómon.

- Kölyök, erre csak sikerült felkelned? – Kapta el Justin reggeli kócos fejét Kenny, és jó nagy barackot adott neki. A tini világsztár belekapaszkodott testőre „kis” lábas méretű karjába, és nevetve próbálta lefejteni magáról. Erre már nekem is vigyorognom kellett. Közben hallottam, hogy Scooter és Usher felfelé indulnak a lépcsőn sietős léptekkel,hogy megkukkolják, mi ilyen mulatságos. A-a,azt már nem! És voálá! Amíg Justin és Kenny „verekedtek”, addig nekem sikerült kiszabadítanom a lábaimat, és győztes arccal ültem fel a takarómra törökülésben, és az ágynak támaszkodva tapsoltam.

- Hajrá skacok, jó a reggeli műsor! – Vigyorogtam rájuk. Justin és Kenny erre rám kapták a tekintetüket, és leesett állal néztek. Erre vigyorom csak még jobban elterült az arcomon. Scooter és Usher időközben felértek, és az ajtóban, érdekes pózban álló Justinra és Kennyre pillantottak. Usher fapofát vágva szólalt meg.

- Ezért kellett feljönnünk, Kenny? Már egy pár éve tanúi lehetünk annak, hogy ti aztán egymásra találtatok a kölyökkel. – Scooter felsóhajtott, majd beköszönt nekem.

- ’Reggelt Dia! – Mosolyogva visszaintettem, mire Usher is intett. Majd Scoo komoly arccal fordult az egymásba gabalyodott Kenny&Justin pároshoz.

- Fiúk, nem azért, de a Beliberek így is szétszedik Selenát. Akkor még is milyen világméretű katasztrófa történne, ha kiderülne Justinról, hogy viszonyt folytat a testőrével? Kenny… - Tette a szóhoz sem jutó férfi vállára a kezét.

- Örültem, hogy megismertelek. – Usher elkezdett röhögni, és én is nehezen lepleztem a jó kedvemet. Hüvelykujjam felmutatásával jeleztem a távozó Scooternak, hogy szép volt. Erre csak kacsintott egyet, és Usherrel együtt távoztak. Kenny elengedte Justint, és utánuk kotort.

- De fiúk, ne izéljetek már, mert választhattok, melykőtökkel törlöm fel a padlót! Usher, neked jól viaszolt a fogad, tőled szebben ragyogna… - És már ott sem volt. Justin meg én csak néztünk utánuk, aztán csönd következett. Beletelt pár percbe, mire ráeszméltem, hogy kettesben vagyok vele. A szívem mintha kicsit gyorsabban verne ma reggel…

- Hát, jó reggelt Dia. Jól aludtál? – Ült le Justin a padlóra velem szemben. Ránéztem, és elmosolyodtam.

- Igen, határozottan. És neked is jó reggelt, Justin. – Elvigyorodott, majd idegesen megvakarta a tarkóját.

- Ne szokj hozzá az ilyen ébresztőkhöz. Mármint a Kenny-féle fel-alá járkáláshoz igen. Szörnyű tud lenni. – Vágott eltorzult arcot. Kuncogva bólogattam.

- Hát igen, a reggeli járkálása ordibálással csodálatos ébresztő volt. – Justin összeborzongott.

- Ez még semmi. Gondold el, amikor édesen alszod az igazak álmát egy négy órás koncert után, és ébresztő gyanánt rád ugrik egy ekkora gorilla. – Nevetett fel halkan. Felhúzott szemöldökkel, rávillanó szemekkel mosolyodtam el,majd gúnyosan visszaszóltam.

- Édesen? Micsoda szerény megszólalás! – Justin kajánul elvigyorodott.

- Hidd el, tudok én így aludni. Én mindig sok jelzővel vagyok illetve, amikor alszok. – Húzta ki magát, mire visszafojtottam a röhögést.

- Beleértve a nyálcsorgatót és a horkolót? – Vigyorogtam rá, mire gonoszul elmosolyodott.

- Igazán, vérszívás? Biztos vagy te ebben? – Felhúztam az orromat. Igen, Bieber? Így játszunk?

- Pff, nekem zörögsz, papírzacskó? – Huncutul villogtattuk a szemünket a másikra, és Justin már nyitotta volna a száját, hogy visszavágjon, amikor Scoo felkiabált.

- Szenvedtek még egy kicsit, vagy esetleg hajlandóak lesztek ma még lejönni onnan? Fel kéne öltözni, reggelizni és irány a munka! – Felsóhajtottunk. Justin megrántotta a vállát, együtt érzőn rám nézett azokkal a csodás szemeivel, és feltápászkodott. Követni akartam a példáját, miközben Scooter szavain gondolkoztam. Felöltözni…Jajj! Hirtelen ráeszméltem, hogy mi alvós cuccban vagyunk egymás előtt. Nagyot nyeltem. Oké, rajtam egy hosszú póló volt, meg egy rövid alvós nadrág, de azt nem igazán vizsgálnám meg, Justinon mi van…és a szemem már tanulmányozta is. No comment… Egy fehér atlétát viselt, meg egy fekete boxert. Nagyot nyeltem, amikor a felső testére pillantottam. És emlékek tömkelege zúdult az elmémre. Dominik. Összeszorítottam a szemeimet, és a kezembe temettem az arcomat. Hallottam Justin hangját, ahogy szólítgat, de ismét belezuhantam a szakadékba, és nem értettem,mit mond. Mért kísért még itt is a gondolata?! Mért kínoz?! A légzésem felgyorsult, és lázasan küszködtem az ellen, hogy nehogy abba az állapotba essek, amibe Justin koncertjén. Justin. Lelki szemeim egyből pörgetni kezdték azt a kevés közös emléket, akár egy filmet, ami összekötött Vele. Annyira kevés, még is mindegyik olyan bensőséges és…más. Láttam a koncert előtti félórát, az éneklést, amikor kezet ráztunk, amikor rágódtam rajta, amikor meghallottam a hangját Gyuláéknál…amikor megfogta a kezem és behúzott, amikor… és még sorolhatnám. Alig ismerem két hete, már is annyi dolog történt velünk. Nem is a dolgok száma, inkább az összes mélysége és jelentősége az, ami annyira megkapó volt ebben az egészben. Amikor a lovammal összebarátkozott, azt a délutánt sose felejtem el. Ezektől a gondolatoktól lassan visszaállt a légzésem, és csodálkozva nyitottam ki a szemeimet. Lassan felemeltem a fejemet, és ismét visszatértek az érzékeim. Észleltem a külvilágot. És éreztem egy meleg leheletet az arcomban. Megmerevedve, akár egy kőszobor, lassan magam elé pillantottam, és elállt a lélegzetem. Justin térdelt előttem, és az arcomba hajolva vizslatott. A szeme tele volt aggodalommal és ijedtséggel. Azok a mogyoróbarna szemek. Azok a gyönyörű, mogyoróbarna szemek. Kábultan hagytam, hogy ismét lánca verjenek. Aztán ezek a szépséges kincsek lassacskán megnyugodtak, hogy észlelték, semmi bajom. A tekintetem tovább vándorolt az arcán. A bőre puhának és selymesnek tűnt. Sűrű szempillája alatt ott ültek csodás szemei, és ahogy a szemeim kalandoztak, végül elérték a tökéletes formájú ajkait. Kiszáradt a szám, és ismét a szemeihez kalandoztam. Megbántam rögtön. A szemei megbabonáztak, és a legmegrázóbb az volt, hogy azt láttam, Ő is megbabonázva vizslatja az ajkamat. Dermedten figyeltem, ahogy a szeme fokozatosan ismét megtalálja az enyémet, és ahogy rám nézett… Kihagyott a szívem egy dobbanást. Kényszeríttetem magamat, hogy vegyem le a szemem az arcáról. Lehunytam, mély levegőt vettem, és elfordítottam a fejemet. Justin nagyokat pislogott és észbe kapva hátrébb húzódott. Ránéztem ismét, és láttam, hogy szaporán veszi a levegőt, és pír mosolyog az arcán. Maga elé meredt, és két ujjával az arcához ért finoman. Mélyeket lélegeztem, majd az ágyba kapaszkodva felálltam. Felkaptam a takarót, és eligazgatva beágyaztam. Mindezt monoton, lassú mozdulatokkal, szótlanul. A szekrényhez léptem, és kikaptam belőle egy lovaglónadrágot, és egy egyesületes fehér pólót, majd szó nélkül a fürdő felé vonultam. Ahogy kiléptem a szobából, elkezdtem remegni, és amikor végre elértem a fürdő kilincsét, úgy kapaszkodtam bele, mint az utolsó reményembe. Kinyitottam az ajtót, besurrantam, és be is csuktam gyorsan. Miután elfordítottam a kulcsot a zárban, megkönnyebbülten dőltem az ajtónak, lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Biztonságban éreztem magam. Remegő lábakkal a tükörhöz léptem, és belenéztem. Elborzadtam a látványtól. A szemeim úgy csillogtak, mint két gyémánt, a szám kiszáradt, az arcom piros volt, és forró.

- Veszélyes játékot játszottunk,Justin Bieber. - Morogva nyitottam meg a hideg vizes csapot, és megmostam az arcomat, majd megfésülködtem, fogat mostam és felöltöztem. Amikor kiléptem, és félve visszalépkedtem a szobámba, Justin már nem volt ott. Megkönnyebbülten dobtam le az alvós cuccom az ágyra, majd becsuktam az ajtót, és leindultam a lépcsőn. A konyhából már kiszűrődtek a hangok. Amint beléptem, mindenki rám nézett, és mosolyogva köszönt. Usher és Scooter Kenny telefonjával babráltak, Hugh pedig rámutatott egy székre velük szemben, és rám mosolygott.

- Jó reggelt, szép hölgy. Foglalj helyet, pirítóst csináltam reggelire, jó lesz? – Megkönnyebbültem, hogy Justin nincs ott. De még is idegesített. Mosolyt erőltettem magamra, és odaléptem a székhez.

- Jó reggelt, Hugh! Tökéletes lesz, köszönöm. – Elém tette a tányért, én pedig gondolkozva kezdtem majszolni.

- Jól aludtál? – Kérdezte Hugh, miközben egy bögrét tett elém, és töltött bele friss limonádét. A citrom erős illata megcsapta az orromat, és jól esően szívtam magamba.

- Igen, remekül. Az ébresztő is első osztályú volt. – Vigyorogtam Hugh-ra, majd fél szemmel azt figyeltem, mit szól Kenny. Összeszűkült szemekkel nézett rám, és azt suttogta, ezt még visszakapom. Na, várom, grizly! Miután megreggeliztem, Scooter felém fordult.

- Figyu, Dia. Justin-nak már elmondtam, meg akartalak várni, de mondta, hogy még a fürdőben leszel egy darabig, így kiment Viandantéhoz, szóval annyi lenne a mai program, hogy… - Feltartott kézzel a szavába vágtam.

- Viandante? – Scoo bólintott.

- Igen, az andalúziai, akin Justin lovagolni fog. Na, de a mai program az lesz, hogy a két lovat összeszoktatjuk, aztán a héten lesz egy pár együtt lovaglás neked és Justinnak. Szeretnénk, ha a te tapasztalatoddal segítenél neki. Közben jön hozzánk a koreográfus, a stylist, és még sok-sok ember. Szóval, zsúfoltak leszünk, de ne aggódj, ez csak eleinte lesz így. Miután kidolgozzuk a konkrét anyagot, a napjaitok gyakorlással fognak telni. Most pedig majd menj te is Dominatorhoz, és majd Hugh mondani fogja, hova vigyétek Őket. Rendben? – Az agyam még emésztette a sok információt, majd mire mindent értelmeztem, bólintottam. Hihetetlen ez a Scooter! Hogy ennek milyen beszélőkéje van!

- Akkor okés! – Vigyorgott, majd intett Ushernek és Kenny-nek, hogy ideje munkához látni.

- Kikísérem Ushert a kocsihoz. – Szólt oda Scooter Hugh-nak, aki a nappaliban szorgoskodott a szobanövényekkel.

- Hova megy? – Kérdezett vissza, mire Scoo a bejárati ajtóban állva megpörgette a slusszkulcsot az ujján.

- Intézi a stúdiót keddre, hogy fel tudjuk majd venni a Wild Souls-t. Kész kell lennie egy jó demo-nak, ha nem is a kész számnak, mire próbáig jutunk. – Magyarázta a menedzser, igazított egyet a nyakkendőjén, Usher felkapta a napszemüvegét, majd intett.

- Szia kiscsaj, aztán jó mulatást! – Mosolyogva intettem neki, majd bele tettem a mosogatóba a tányért és a poharat. Hugh-hoz sétáltam, aki tetszéssel nézte az egyik növényét. Odaálltam mellé, és mosolyogva figyeltem a hatalmas zöld páfrányszerűséget.

- Szép. – Hugh rám nézett és elmosolyodott.

- Köszönöm, Dia. Na, de gyerünk, nincs vesztegetni való időnk! Dominatort utólagos engedelmeddel kicsaptam a legelőre reggel. – Indult el a hátsó ajtó felé.

- Óh, nagyon köszönöm. Sajnálom, hogy ennyit aludtam, de elszoktam a korán keléstől. – Mentegetőztem, miközben elindultunk a köves úton az istálló felé.

- Ugyan, semmi gond. Megértelek, hiszen nyári szünet van még neked is. – Az istálló mellett megállt, és lekapta a vezetőszáramat egy kampóról. Megköszöntem és elvettem tőle, majd tovább indultunk a karámok felé.

- Justin merre van? – Kérdeztem, miközben még mindig a táj látványában gyönyörködtem.

- Szerintem még mindig Viandanténál. Próbál összebarátkozni vele, de igazából ez a második találkozásuk. – Nagy szemekkel néztem Hugh-ra.

- Szerintem neked nem kell megmagyaráznom, milyen egy andalúziai. – Mondta, rám se nézve. Bólintottam.

- Roppant érzékeny lelkű, tüzes teremtmény. Talán a legérzékenyebb lófajta a világon. Náluk erősebben megmutatkozik a személyiség, és tudni kell bánni velük. Azt hallottam, hogy kiváló társak, tényleg olyanok, hogy életüket áldoznák a gazdájukért, de nehéz elérni, hogy egy andalúziaival ilyen szoros kapocs alakuljon ki. Arról nem is beszélve, hogy roppant temperamentumosak. – Szedtem össze a gondolataimat, amit erről a fajtáról hallottam. Hugh végig egyetértően bólogatott, én pedig összeráncolt szemöldökkel fordultam hozzá.

- De Hugh, árulj el nekem valamit. Ha tudod mindezt, akkor miért pont Viandantét ajánlottad Justin mellé? Hiszen baja is eshet. – Nyeltem egy nagyot. Időközben odaértünk a karámokhoz, és a mellettem haladó férfi szótlanul rátámaszkodott a karám fára. Odaálltam mellé, és vártam a válaszát.

- Ezért. – Mutatott maga elé. Követtem az ujját, és megdöbbenve néztem abba az irányba…